Részlet a Hévízi-tó partjáról
A Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvízű tava, amelyben nyaranta turisták tízezrei mártóznak meg. Ha viszont elromlik az idő a Balatonnál, akkor az nagyon el tud romlani! Ilyenkor a fent nevezett turisták tízezrei autóba ülnek, s elözönlik a térség turisztikai látnivalóit, többek között a meleg vizű fürdőit. Egy ilyen különleges hely a Balaton északnyugati csücskétől egy kőhajításnyira fekvő Hévízi-tó is, amely a maga nemében egyedülálló az egész világon. Vajon miért is? Cikkünkben a tómeder kialakulásának, a termálvíz eredetének, valamint Hévíz történetének nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A zalai dombok között megbújó Hévíz hazánk egyik nemzetközi hírű üdülővárosa, amely egyedülálló víztani–vízföldtani értéket rejt. A Hévízi-tó, amely genetikáját tekintve egy forrástó, hazánk és Európa legnagyobb területű (45000 m2) melegvizes gyógytava. A közvélekedéssel ellentétbe a tó nem egy vulkán kráterben található, hanem egy olyan „tölcsérben”, amely késő-miocén homokkövekben (Újfalui Formáció Somlói Tagozat) mélyül, a Keszthelyi-hegység nyugati peremén húzódó vetőzónában. A pannon képződmények feküje a késő-triász Fődolomit Formáció.
A tó mélyén, nagyjából 45 m-es mélységben egy pannon homokkőbe mélyülő forrásbarlang húzódik, amelyben közvetlenül egymás mellett fakad egy hidegvizes (17,2°C) és egy melegvizes (39,6°C) forrás. Ezek vize keveredik, majd a barlang szűk szájánál 38,8°C-os vízként tör elő. Az eltérő hőmérsékletű vizek eredete teljesen különböző, hasonló módon, mint a Tapolcai-tavasbarlang esetében.
A hideg karsztvíz viszonylag kis távolságból, a Keszthelyi-hegységből származik. A hegység döntően késő-triász dolomittömegére lehulló csapadékvíz a karbonátos kőzetek repedésrendszerében áramlik nyugat–délnyugat felé, s néhány ezer év alatt a karsztvidékről a megcsapoló forrásbarlangig ér. Érdekesség, hogy a Keszthelyi-hegység területének 2/3-a a tó beszivárgási területéhez tartozik, de a hozam 4–5%-a származik csak a hideg karsztvízből. A forrástó meleg ágát jelentő karsztvíz sokkal több időt és nagyobb mélyebben tölt el a felszín alatt, években mérve akár több tízezer évet is, ezért jelentősen felmelegszik. Ezek a csapadékvizek a Déli-Bakony karsztos kőzeteire hullanak le, s a mélyben a víztartó és vízfogó kőzetek elhelyezkedésétől függően, bonyolult útvonalakat járva be érkeznek meg a forrásbarlang megcsapolási pontjához. A tapolcai barlangokhoz hasonlóan a két eltérő hőmérsékletű termálvíz keveredési korróziója alakította ki a felszín alatt 45–50 m-es mélységben lévő forrásbarlangot is, amelyet 1975-ben fedeztek fel búvárok. A Hévízi-tó medre erősen aszimmetrikus, mélysége 1–40 m között változik, a meder fenekét gyógyhatású iszap borítja.
A Hévízi-tó forrásainak vízhozamát nem csak természetes folyamatok (például karsztos vízgyűjtők csapadékviszonyai) alakítják, hanem antropogén beavatkozások is. A Nyirád mellett zajló bauxitbányászat fokozott karsztvízkiemelése miatt, párosulva a Hévíz környéki intenzív termálvíz-kiemelésekkel, az 1980-as évek második felében a forrástó korábbi 600 l/sec hozama közel a felére, felszíni vízhőmérséklete pedig 2°C-kal csökkent le. Az 1989-es bányabezárásnak köszönhetően az indiai vörös tündérrózsával tarkított tó vízhozama lassú emelkedésnek indult, 1999-ben már meghaladta a 400 l/sec értéket.
A tavat bemutató egyik szakirodalom a következőket írja: „A Magyar Természettudományi Társulat hat kontinens 61 országára, azok 283 objektumára, 165 termáltavára kiterjedő széleskörű nemzetközi feldolgozásának összegző értékelése alapján megállapítható, hogy a 4,44 hektáros Hévízi-forrástó Földünk azon legnagyobb kiterjedésű és egyetlen termálkarsztos eredetű, gyógyító erejű, természetes, biológiailag és kémiailag aktív, tőzegalapú, folyamatosan megújuló melegvízű tava, amely fürdőzésre és gyógyászati célokra egyaránt és egyidejűleg közvetlenül alkalmas. Vagyis a Hévízi-termáltóhoz hasonló, annak sajátos természeti (döntően geológiai, hidrológiai, hidrogeológiai) adottságaival minden tekintetben egyező, történeti idők óta vitathatatlan eredményességgel folytatott gyógyászati hasznosítással bíró egyéb objektum – jelenlegi ismereteink szerint – nincs a világon.”
A Hévízi-tó jótékony hatását már az ókor és a középkor emberei is kihasználhatták, de Bél Mátyás 1731-es leírása óta vett lendületet a tó megismerése. A kutató így ír a tóról: „Vize pedig savas és gyógyító hatású, éppen ezért régebben fürdőházat is építettek melléje, amelyben vizét tűzzel is melegítették és így sok embernek adott módot a fürdésre. De miután az épület összeomlott már többé nem használják.” A tó jelentősebb turisztikai fejlesztése a terület földbirtokosainak, a Festeticseknek a nevéhez fűződik. A tó körül fokozatosan épültek ki a fürdőépületek, amelyek hatására a 19. század végére a Hévízi-tó országos hírnévre tett szert. Lovassy Sándor akadémiai tanár 1898-ban indiai vörös tündérrózsát telepített a tóba, amely növényzet ma is a forrástó meghatározó biotikus eleme. Trianon után a melegvízű tó szerepe még jobban felértékelődött, s a fokozatos fejlesztéseknek köszönhetően napjainkban már nemzetközi hírnévnek örvend.
Ha időnk engedi, érdemes Hévíz épített örökségét is szemügyre venni, amelyek közül a legősibbek a város Egregy településrészén kereshetők fel. A térség a Kr. e. 4. évezred végétől a honfoglalás koráig szinte folyamatosan lakott volt. Az Itáliához hasonlító dimbes-dombos, kellemes éghajlatú tájon már a rómaiak is megtelepedtek, akik virágzó szőlő- és borkultúrát honosítottak meg. Utóbbi tényt többek között egy „da bibere”, azaz „adj innom” feliratú kerámiaedény felirata bizonyítja. Az erős római jelenlétet Egregy régészeti leletei és feltárt épületmaradványai is igazolják. Az Attila utca irányából közelíthető meg egy kora császárkorból származó kőépület, amely egy villagazdaság (villa urbana) lakóépülete volt. A Hévízi-tó közelében talált Jupiter-oltárkő, valamint a tó mélyéről a búvárok által felhozott kora császárkori pénzérmék is bizonyítják, hogy a gyógyító hatású forrástó a rómaiak életében is fontos szerepet játszott. Az egregyi településrészen nem csak az egykori villagazdaság parkosított maradványai, hanem egy római katona csontvázát tartalmazó téglasírja is megtekinthető.
Ha a római kőemlékekkel még nem elégednénk meg, Egregy északi részén a 13. századi eredetű, román stílusú Szent Magdolna-templom csábít fotózásra. A cikkben ismertetett látnivalók gyalogosan az Országos Kéktúra útvonalára fűzhetők fel.
A Hévízi-tó pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
