A Fekete-hegy tömbje Kővágóörs irányából
A Káli-medence északi peremén, Köveskál, Szentbékkálla, Balatonhenye és Monostorapáti települések határában emelkedik a Fekete-hegy (369 m) tömbje. Az Országos Kéktúra által is érintett kiemelkedés nem tartozik a térség fő (geo)turisztikai célpontjai közé, mondhatni, a kőtengerek és a tanúhegyek árnyékában elvész a jelentősége. A viszonylag kis kiterjedésű terület pedig földtudományi, növény- és állattani, tájképi és kultúrtörténeti értékekben az egyik leggazdagabb Balaton-felvidéki geotóp. Írásunkban a Fekete-hegy kialakulásával és geoturisztikai látnivalóival ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Fekete-hegy a Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület (BBVT) legnagyobb kiterjedésű (15 km2) bazaltos vulkánja. Az összetett vulkáni felépítményt, úgynevezett maarvulkánt 3–4 kürtőből származó kőzetanyag építette fel, s működése is hosszú időre elnyúló, ciklikus volt. A Fekete-hegyet létrehozó vulkanizmus freatomagmás kitörésekkel vette kezdetét, amelyek a mélyből feláramló izzó bazaltos kőzetolvadék és a felszín alatti karsztvizek, azaz a tűz és a víz heves találkozásának hatására zajlottak le. Az irtózatos erejű, nagy fészekmélységű robbanások során a vulkáni törmelékbe nagy mennyiségű késő-miocén (pannon) kőzetdarab (litikus fragmentum) került, amely a megszülető Fekete-hegy közvetlen feküjét alkotja. A deciméteres, lapított és deformált, konszolidálatlan üledékdarabok, a nagy bazaltbombák és a különféle zárványok kürtőközeli felhalmozódásra utalnak. A vastag vulkáni törmelékes (piroklasztikus) rétegsorokban hullott és torlóárak által átülepített üledékek váltakoznak egymással. A freatomagmás lefolyású kitörések vége felé a fent nevezett vulkáni törmelékekből tufagyűrűk épültek fel a néhai Pannon-tóban lerakódott üledékek által borított ősi térszínen. Ezt a maarvulkánt úgy képzeljük el, hogy az egykori térszínen egy relatíve magas tufagyűrű jött létre, melynek közepén egy mélyen a talajszint alá nyúló kráter helyezkedett el. Ez a tufagyűrű napjainkban már nem tanulmányozható a Fekete-hegyen, de egykori jelenlétére a Vaskapu-árokban található feltárásból következtethetünk.
A felszín alatt található vizek utánpótlásának megszűnése miatt a Fekete-hegy freatomagmás kitörései később alábbhagytak, s egy nyugodtabb szakasz vette kezdetét a vulkáni működésben. A felnyomuló bazaltos magma kitöltötte a tufagyűrűk belsejének mélyedéseit, befedte a piroklasztikus kőzeteket, lávatavakat alakítva ki. A lávafolyások által létrehozott bazaltos lávakőzetek vastagsága eléri az 50 m-t, ez alkotja a Fekete-hegy sapkáját, illetve nagy kiterjedésű fennsíkját. A Fekete-hegy vulkáni működésének végén, gáz- és gőzdús lávából épült fel egy Stromboli-típusú salakkúp az egykori kráter belsejében, amelynek az erózió által megkímélt déli része napjainkban a Boncsos-tető (448 m) névre hallgat. A porózus szerkezetű, vörös és szürke színű hólyagos bazaltból álló vulkáni salakrétegeket a Boncsos északi részén egy kis kőfejtő tárja fel. Itt jegyeznénk meg, hogy a szakemberek a hegy bazaltos kőzeteit a Tapolcai Bazalt Formációba sorolják be.
A Fekete-hegy évmilliókig tartó, újból és újból feléledő vulkanizmusát jelzik a hegy bazaltos kőzetanyagában végzett radiometrikus mérések is. A legidősebb, legalsó bazaltos lávafolyások kora 4,62, míg a felsőké 3,82 millió év. A vulkáni működés 3 millió évvel ezelőtt zárult le a hegyen. Az összetett vulkáni felépítményt, a Fekete-hegyet és térségét az elmúlt évmilliók eróziós folyamatai jelentősen átformálták, tanúheggyé alakítva az egykori kitörési központot. A továbbiakban nézzük meg, hogy a fent leírt földtani események milyen földtudományi értékek formájában érhetők tetten.
Lápos tavacska a Fekete-hegy platóján
A bazaltos platóperemen dél felé, a kéktúra útvonalán vándorolva kisebb-nagyobb vizenyős mélyedésekkel, lápos tavacskákkal – szám szerint hattal – találkozhatunk. De vajon hogyan kerületek tavak a hegy tetejére? A hegy délkeleti, keleti, néhány 100 m-es szélességű sávjában kerekded bazaltos kúpocskák, megnyúlt kőhátak, valamint közöttük elhelyezkedő kör vagy ovális alaprajzú mélyedések teszik tagolttá a felszínt. A vízfogó agyaggal kibélelt mélyedésekben 50–100 m átmérőjű, sekély, az időjárástól erősen függő tavacskák foglalnak helyet. Kialakulásukat régóta vita övezi, de valószínű, hogy nem utólagos mélyedésekről, hanem az egykori lávafolyások között kialakult negatív formákról van szó. A lávafolyások bizonyítékai a kőhátakat alkotó bazaltok megnyúlt és hosszú hólyagüregei, amelyek az egykori izzó kőzetolvadék mozgását igazolják. A morfológiai elemzések alapján évszázadokkal ezelőtt kétszer annyi tó létezhetett a platón, mint napjainkban. Az éghajlati változásokra érzékeny tavacskák az elmúlt időszakban kiszáradtak vagy a plató pereme felől hátravágódó árkok vízerei csapolták le őket. Feljegyzések szerint a fennsík tavai halakban (például kárászok) bővelkedtek, ahol a 19. században még jelentős halászat folyt. A tavakat valaha úszóláp borította, amely a 20. század közepére tűnt el az állóvizekből, kivételt képez a Monostori-tó tőzeglápos felszíne.
A nyílt vízfelülettel is rendelkező Monostori-tótól dél felé haladva, kb. 1 km-es séta után érjük el a Vaskapu-árok felső végét, amelyben érdemes kicsit leereszkedni. Az eróziós árok néhai vízfolyása mélyen bevágódott a hegy délkeleti peremébe, természetes geológiai feltárások sorozatát hozva létre. Az árok feltárja a Fekete-hegy szürkésbarna színű, az aljzatból felszakított xenolitokkal tarkított piroklasztikus képződményeit, valamint az azokra települő bazaltot is, méghozzá nem is akármilyen formában. Korábban említettük, hogy a freatomagmás kitörések során egy tufagyűrű jött létre, amelyet később hígan folyó bazaltláva töltött ki. Az izzó kőzetolvadék áramlását a tufagyűrű belső fala akasztotta meg, amelynek a lávafolyam mintegy nekitorlódott, majd lassan kihűlt. Ezt a hajlott lemezekből–padokból álló szerkezetet tárja fel a Vaskapu-völgy oldala. A feltárás nem más tehát, mint a vulkáni kráter belső oldala, a néhai lávató pereme, a tufasánc pedig már az erózió áldozata lett. Itt jegyeznénk meg, hogy a Vaskapu-völgyben időszakos források (például Boros Ádám-forrás vagy Bojtárok kútja, Juhászok kútja) is fakadnak, méghozzá a bazalt és a feküben található piroklasztikus összlet határán. A Vaskaputól délre fakadó Kis- és Nagy-Csere-kút pedig a piroklasztikus összlet és az alatta települő pannon üledékek határán fakad.
A Vaskapu-völgy “torlódásos” bazaltjai
A Vaskapu-árokból visszatérve a platóra, a Bika-tó medrének érintésével érkezünk meg az Eötvös Károly-kilátóba, a Fekete-hegy déli peremére, ahonnan a Balaton-felvidék egyik legszebb panorámáját élvezhetjük. Az 1978-ban épült háromszintes kilátóból a talpunk alatt a Káli-medence látványa tárul fel, nyugat felé a Tapolcai-medencei tanúhegyek, mögötte a Keszthelyi-hegység integetnek, dél felé pedig a Balaton víztükre csillan fel. Ha időnk és energiánk engedi, érdemes elsétálni a kilátótól északnyugat felé kb. 1 km-re emelkedő, csodálatos panorámát adó Keleményes-kőhöz is. A lemezes szerkezetű, mállott felületű bazaltból („réteskő”) álló sziklaképződmény a Fekete-hegy bazaltsapkájának nyugati peremét képviseli. A kő alatti Bocskor-kúti-árokban pedig a bazalt alatt települő, nagyméretű felszakított üledékes kőzeteket (például triász mészkő) tartalmazó piroklasztikus rétegeket tanulmányozhatjuk.
A kilátóba visszatérve, a kéktúra útvonala combos ereszkedésbe kezd a Fekete-hegy bazaltplatójának déli peremén, majd a bővízű Öreg-hegyi-kút és a Töttöskáli templomrom (rövid kitérő) érintésével, szőlők és présházak között érkezik meg a hangulatos Szentbékkállára. A román stílusú épületet a 12–13. század építették Töttöskál település templomának, amelyet a faluval együtt 1531-ben romboltak le a törökök. A romok építőanyagát tanulmányozva a Fekete-hegyen megismert bazaltos kőzetek köszönnek vissza.
A Fekete-hegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
