A Vigyázó gerincének tönkösödött felszíne
Több cikkünkben is foglalkoztunk már az Erdélyi-szigethegység különböző tagjaival (pl. Gyalui-havasok, Torockói-hegység, Béli-hegység). A Nagyalföld és az Erdélyi-medence közé ékelődő hegység földtani és felszínalaktani értékekben is rendkívül gazdag, hisz a magmás, az üledékes és a metamorf kőzetek is egyaránt képviseltetik magukat. A különféle kőzeteken a változó klíma melletti lepusztulás hatására rendkívül izgalmas formakincs alakult ki, amelyre kiváló példa a Vigyázó is. Írásunkban a terület földtani és felszínalaktani értékeit mutatjuk be. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Vlegyásza, Vigyázó, Kalota-hegy vagy Kalota-havas néven is nevezett terület az Erdélyi-szigethegység északi peremén helyezkedik el, tulajdonképpen a Bihar-hegység egyik északi nyúlványa. A Vigyázót nyugaton a Jád völgye, északon a Sebes-Körös, keleten a Kalota-patak határolja, míg délen a Bihar-hegységgel közös gerinc (Néma-havas, Tolvajkő, Sík-havas, Kopott-csapás nyerge, Beszélő kövek, Horgas-havas, Istenek-havasa, Mező-havas) nagy félköríve keretezi. A hegyvidék az Erdélyi-szigethegység második legmagasabb hegytömege, az 1836 m magas Vigyázó (Nagy-Kalota) csúcsával, valamint itt emelkedik a középhegység negyedik legmagasabb csúcsa, a Bocsásza (1792 m) is. A Vigyázó nyugati szomszédja a Király-erdő, északon a Meszes, kelet–délkelet felől a Gyalui-havasok, valamint délen a Bihar-hegység. A Kolozs és Bihar megyék területére eső hegységet a Jád, a Dregán, a Sebes-patak, valamint azok mellékágai szabdalják fel. A Vigyázó nevét onnan kapta, hogy különösen a Sebes-Körös és a Kalotaszegi-medence felől hirtelen kiemelkedő, egységes masszívumként vigyázza, mintegy őrködik a táj felett. Az erdőkkel fedett, vízfolyások által alaposan felszabdalt, természeti és kulturális értékekben gazdag Vigyázó kialakulása és földtani felépítése is egyedülálló a Kárpát-medencében.
A Vigyázó területe az Erdélyi-szigethegység része, amelyet a Fehér-Körös és az Aranyos folyó völgye két eltérő földtani–szerkezetföldtani egységre oszt. Az említett folyóktól északra eső nagyobb részt idős, prekambriumi–ópaleozóikumi kristályos kőzetek, valamint az ezekre települő perm és mezozós (középidei) sekélytengeri üledékek alkotják. Ezek az eurázsiai eredetű, Tiszai-főegység elnevezésű szerkezeti egységen ülnek. A Szigethegység délebbi egységét viszont ultrabázikus és bázikus magmás kőzetek, valamint triász és jura mélytengeri üledékek építik fel, amelyek a néhai Vardar–Maros-óceánban rakódtak le. Az északi részek sekélytengeri kőzetei és a déli vidékek mélytengeri képződményei csak a kréta időszak végén kerültek egymás mellé, a területen zajló aktív lemeztektonikai, takaróképződési folyamatok hatására. A Vigyázó kies vidéke az Erdélyi-szigethegység északi területeihez tartozik, ahol viszont a felszínen nem a fentebb említett paleozós–mezozós kőzetek tanulmányozhatók, hanem döntően késő-kréta magmás kőzetek. Az idősebb kristályos képződményekből álló takarók kőzetei a Vigyázó északi területein bukkannak elő.
A Vigyázó fő tömegét a késő-krétában (kb. 60 millió éve) zajló, larámi hegységképző mozgások hatására kialakult magmás komplexum alkotja, amelyet banatitoknak nevezünk. Kőzettani értelemben a gránitostól a dioritosig (pl. porfíros mikrogránit, gránit, granodiorit, diorit) változó mészalkáli jellegű, északkelet–délnyugati csapású intrúziók és az ezekhez kapcsolódó vulkanitok (riolit, riodácit, dácit, andezit) alkotják a kőzetsorozatokat. Dácit alkotja Viság, Tarányos és Havasrekettye térségének hegyeit, a Vigyázó, a Visszhangos-kő, valamint a Kis-kő vidékén a riolit a jellemző. A banatit elnevezés egy összefoglaló név, amely a Bánát (Bánság) földrajzi nevéből származik, hisz először ott figyelték meg, s írták le a magmás komplexum képződményeit. A magmás tevékenység során a mélyből felhatoló kőzetolvadék a takarók mészkőtömegének hasadékaiba nyomult be vagy szétrepesztette azokat. A vulkáni telérek anyaga és a mészkő kölcsönhatása során érctelepek is képződtek. Szintén érdekesség, hogy a Vigyázóban jelentős területeket borító dácit kiömlési magmás kőzet neve innen (Kissebes település) származik, méghozzá Erdély római kori nevéből (Dacia) eredeztetve.
A késő-krétában induló és a paleogén elejére is átnyúló vulkanizmus kezdetén a földkéreg mélyéről felnyomuló izzó kőzetolvadék egy mezozós üledékes kőzetekből (pl. mészkő) álló térszínt tört át, majd terített be, felboltozva az idősebb kőzettesteket. A magma természetesen átalakította a vele érintkező karbonátos kőzeteket, „megsütve”, átkristályosítva azokat. A márványszerűvé vált, szemcsés szövetű jura mészkövek több helyen kibukkannak a fedő vulkanitok alól, például a látványos Fehér-kövek (1515 m) térségében. Ezek a merész szirtek az Erdélyi-szigethegység legmagasabb mészkőszirtjei. A kréta időszak végén zajló takaróképződés (térrövidülés) és a banatitos magmatizmus miatti felboltozódás hatására a kréta végén és a paleocén elején a térség tengeri üledékgyűjtőkből való kiemelkedése következett be. Ennek hatására a Vigyázó térségében, meleg és csapadékos klímán erőteljes tönkösödés indult meg, a korábban lerakódott kőzetek erőteljes mállása és lepusztulása. A lepusztulás során keletkező nagy mennyiségű törmelék a környék medencéiben (pl. Erdélyi-medence) halmozódott fel. A Vigyázó közel sík tetőszintje ennek a kréta–paleocén tönkösödésnek a magasra emelt maradványa.
A Vigyázó legfontosabb látnivalói a terület keleti részén összpontosulnak. Az 1836 m magas Vigyázó Havasrogoz felől, a Vigyázó menedékház közbeiktatásával közelíthető meg a legkönnyebben. Ha időnk engedi, érdemes a Fehér-kövek érintésével lemászni a Havasrekettyei-vízeséshez. A hegység központi részén a Dregán-völgyi-víztároló kínál kiváló kikapcsolódási lehetőséget, amely Erdély egyik legnagyobb mesterséges, hegyvidéki víztárolója. A további látnivalókat Sebesvár romjai, valamint a Havasrogoz határában található, több száz éves mamutfenyő képviseli.
A Vigyázó csúcs (1836 m) pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
