A vetősík az ejtőakna maradványával

Honlapunkon már többször foglalkoztunk a Bélapátfalva fölé magasodó Bél-kő megcsonkított tömegének földtudományi értékeivel. Ez azért lehetséges, mert ezen a viszonylag kis területen többféle kőzettípus fordul elő, amelyek ráadásul tektonikusan igen csak „össze vannak kuszálva”. Jelen írásunkban a hegy délkeleti oldalára látogatunk el, ahol a néhai Palabánya földtani–szerkezetföldtani és felszínalaktani értékeit tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Bél-kő fő tömegét a triász időszaki (kb. 240–225 millió éves) Bükkfennsíki Mészkő Formáció üledékes kőzetrétegei építik fel, amelyek annak idején a bányászat fő tárgyát képezték. A sekélytengerrel borított peremes self – szakmai kifejezéssel karbonátplatform – különböző környezeteiben (pl. lagúna, zátony) lerakódott nagy tisztaságú karbonátos kőzetösszlet a földtörténet későbbi szakaszaiban enyhe metamorfózist szenvedett, rétegei meggyűrődtek, függőlegesre állítódtak. A Bél-kő délkeleti oldalában, egy szerkezeti vonal mentén az imént említett mészköveknél jóval fiatalabb kőzetek fordulnak elő. Ide tartozik a jura időszaki Lökvölgyi Formáció, melynek mélytengeri agyagpalás kőzetei kb. 157–154 millió évvel ezelőtt rakódtak le. Ezekkel a finomszemű tengeri képződményekkel fogazódnak össze azok a szintén jura korú bazaltos magmás kőzetek, amelyek például a Szász-bércen bukkannak elő. A cementbányászat fénykorában nem csak a triász mészkövet, hanem a jura agyagpalát is bányászták, hisz erre a kőzetre is szüksége volt a cementgyárnak.
A Bél-kői tanösvény Palabánya megállójában egy óriási kiterjedésű, kelet–nyugati csapású mészkőfal alatt találjuk magunkat, amelyet ha alaposan tanulmányozunk, évszázmilliók üzenetét hámozhatjuk ki mesélő kőzeteiből. A sziklafal nem más, mint egy olyan tektonikai felület, amely mentén egymástól igen eltérő korú és típusú kőzetek érintkeznek egymással. Ezek konkrétan a fent említett triász sekélytengeri mészkő és a jura mélytengeri agyagpala. A kb. 70–80 millió év korkülönbséggel jellemezhető kőzettestek a kréta időszakban kerültek egymás mellé, amikor a Bükk bonyolult gyűrt, pikkelyes–takarós szerkezete is kialakult. A triász mészkövek a Bükk-fennsík részét képezik, míg az agyagpalás–bazaltos összlet a Déli-Bükk szerkezeti egység része. Ezek a tektonikai események összenyomásos, azaz kompressziós erőtérhez kötődnek, távolabbról szemlélve az eseményeket, Afrika és Eurázsia közeledéséhez, valamint a Tethys üledékgyűjtőjének bezáródásához. A „harapófogóba” került, korábban lerakódott kőzettestek már csak úgy tudtak elférni az egyre szűkülő térben, ha elszakadtak eredeti aljzatuktól, s egymásra torlódtak takarós szerkezetek formájában. Milyen bizonyítékai vannak ezeknek a tektonikai folyamatoknak a néhai Palabányában?
Az előttünk magasodó hatalmas mészkőfal nem más, mint egy vetősík (vetőtükör), amely mentén a két eltérő típusú és korú kőzettest elmozdult egymás mellett (szakmai nyelven: kompresszív jobbos eltolódással). Az elmozdulás ékes bizonyítékai azok a lapos szögű, egymással közel párhuzamos vetőkarcok, amelyek a jura agyagpala elbányászásával váltak láthatóvá a mészkőfalon. Az egymás mellett elmozduló kőzettestek óriási erővel „szántották” végig egymást, különféle méretű, mélységű és irányú vetőkarcokat hozva létre. A vetőkarcok paramétereinek tanulmányozásával a szakemberek következtetni tudnak az elmozdulás természetére. Az egymásnak torlódó kőzettestek bizonyítéka még a mészkőfalra „felkenődött”, agyagpalából kialakult tektonikus breccsa is. A bányában az eltolódási síkra merőleges, észak–déli irányú elmozdulások is kialakultak, amelyek az agyagpala és mészkő közötti kőfolyás nyugati oldalánál, a bányászat által kibontott tektonikai felületen is megfigyelhetők. A kőzetfal azonban nem csak a belső, hanem a külső, ill. az antropogén (emberi) „erőkhöz” köthető felszínformákat is felvonultat.
A mészkő és az agyagpala közötti felületen leszivárgó szénsavas csapadékvizek a mészkőben oldódásos (karsztos) formákat alakítottak ki. A kör keresztmetszetű üregek és csatornák az agyagpala elbontásával váltak láthatóvá. Egy ilyen karsztos víznyelőbarlang elpusztult maradványa a zsákszerű Bél-kői-romkürtő torzója is. Az agyagpala vízrekesztő mivolta és alacsony karbonáttartalma miatt oldódásos formakincs nem tudott kifejlődni benne. A triász mészkövön a víz nem csak pusztított, hanem épített is. Ezt a sziklatömbök felszínén kirajzolódó kalcium-karbonát kiválások, hétköznapibb nevén cseppkőkérgek jelentik, amelyek a feloldódó, majd újra kikristályosodó mészanyagból születtek meg. Ezek a cseppköves sziklák valószínűleg felszakadt kisebb-nagyobb üregekből, barlangokból származnak, amelyek a kőbányászat áldozatai lettek.
A bányafal nyugati felén látható függőleges, hosszan elnyúlú üreg mesterséges eredetű, a hajdani ejtőakna maradványa. A cementgyár agyagigényét eredetileg a Bél-kő északi oldalán található I. sz. palabánya elégítette ki, amely a törőüzemhez vezető út mellett helyezkedett el (helyét napjaikban egy kis katlan jelzi). A II. sz. palabánya a cikk témáját is jelentő külfejtésben működött 1951-től, ahol a kitermelt palát a mészkő és az agyagpala határán mélyített aknában ejtették le a palavágat szintjére. Itt az agyagpalát az előtörőben aprították fel, majd lóvontatású csillékben, a földalatti palavágatban szállították ki a hegy északi oldalára, ahol a mészkővel együtt kötélpályán jutott le a cementgyárba. A bekezdés elején említett magas üreg tehát az egykori ejtőakna kb. 20 m magas maradványa, amely a felszínt és a hegy gyomrában futó palavágatot kötötte össze. A látványos ejtőakna az agyagpala elbányászásával került a felszínre. Az agyagpalás kőzettest maradványai amúgy a bányaudvar keleti részén még tanulmányozhatók, sötétszürke, vékony lapokra széteső, sima tapintású kőzetek formájában. Szintén antropogén forma a hegy teteje felől a bányaudvarba hatoló óriási kőfolyás is, melynek triász mészkőtömbjei a robbantás és a rakodás során gurultak alá gravitációsan, az alacsonyabban elhelyezkedő Palabányába.
A hajdani II. sz. palabánya földtani–szerkezetföldtani, valamint felszínalaktani értékei a Bél-kői tanösvény fontos megállói (pontosan 6 darab megállóval). Ne feledjük a természetvédelem alatt álló hegyen: mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak!

A II. sz. palabánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt