A szendrői Vár-hegy felhagyott kőfejtője

A Szendrői-rögvidék és az Alsó-Bódva-völgy kistájak találkozásánál, a Bódva folyócska mellett fekszik a csendes kisváros, Szendrő. A település az épített örökséget kedvelőknek számos látnivalót (pl. középkori vármaradványok, református templom és harangtorony, Csáky-kastély) kínál, akik maximum néhány órát töltenek ezek miatt Szendrőn. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a földtudományok szerelmesei is elégedetten távozhatnak a városból, ha kapirgálnak kicsit a Vár-hegy felhagyott kőfejtőjében. Írásunkban kb. 400 millió évet visszautazva az időben tanulmányozzuk az imént említett kőfejtő kőzeteit. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Szendrő északi részén emelkedik a kilátóval és a felsővár maradványaival ékesített Vár-hegy, melynek délkeleti oldalában egy felhagyott kőfejtő óriási sebhelye éktelenkedik (a Galvács felé haladó műútról, a Táncsics utcából közelíthető meg). A szendrői Vár-hegy országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítását a területén található Pz–31-es kódszámú földtani alapszelvény teszi indokolttá, amely a késő-devon Abodi Mészkő Formáció egyik típus-előfordulása, szakirodalmi hivatkozási helye, bemutatásra és megőrzésre alkalmas feltárása. De pontosan mit, és miért is kell itt védeni? A válaszért kicsit messzebbről kell kezdenünk a történetet!
A kőfejtőben feltáruló kőzetek nem a mai földrajzi helyükön rakódtak le, hanem több ezer kilométerre innen, ahol annak idején a mai szendrői területeket is hordozó kőzetlemez elhelyezkedett. A devon időszakban, kb. 400 millió évvel ezelőtt a mai szárazföldek ősei nagyrészt a déli féltekén, a trópusi övezetben helyezkedtek el. Észak-Amerika és Európa ősi magjai egy kontinenst (Euramerika) alkottak valahol az Egyenlítő térségében, míg Ázsia „darabjai” (pl. Szibéria, Kína, Kazahsztán) ettől keletre, szétszórva helyezkedtek el a térben. A többi kontinens (pl. Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália) magterületei Gondwana néven egy szárazföldet alkottak a déli féltekén. A szárazföldek között óriási üledékgyűjtők húzódtak, mint például a Rheic-óceán vagy a Paleotethys. Valahol az utóbbi óceán délnyugati zónájában helyezkedett el az a kőzetlemez, ahol Szendrő is volt.
A devon időszak közepén egy viszonylag sekély, 200 m-nél nem mélyebb, jól átvilágított és mozgatott vízzel borított karbonátplatform (peremes self) jött létre, gazdag trópusi tengeri élővilággal. A tengervízben hatalmas mennyiségű, élővilági eredetű (biogén) mésziszap rakódott le, amely később mészkővé diagenizálódott (Szendrőládi Mészkő Formáció). A devon időszak vége felé azonban tektonikai mozgások hatására ez az egységes platform törésvonalak mentén feldarabolódott, s ehhez köthetően bazaltos jellegű (bázisos) vulkanizmus vette kezdetét. A lesüllyedő blokkok miatt a karbonátplatform „megfulladt”, s mélyebb, nyíltvízi (pelágikus) üledékképződéssel jellemezhető medencék alakultak ki. Egy ilyen medencében rakódott le a Vár-hegy anyagát alkotó Abodi Mészkő Formáció is, valamikor kb. 380–375 millió évvel ezelőtt, a késő-devonban.
A Vár-hegy kőfejtőjében sétálva, egy-egy kőzetet széttörve, valamint a kőzetfalakat szemlélve tudjuk tanulmányozni a formáció jellegzetességeit. A zöldes-, lilás- vagy kékesszürke, mállottan barnássárga színű kőzet alapvetően vékonyréteges –„rudas” szerkezetű. A kőzet jellegzetessége az ún. cippolino szövet, amely kloritos–szericites (metatufitos) hálózatos rajzolatot jelent. Ez a tengerbe hulló és a mésziszapba keveredő bázikus (alacsony szilíciumdioxid-tartalmú) vulkáni tufa mállott és a metamorfózis hatására átalakult maradványa. A szericit–klorit filmek, valamint a néhány mm–cm vastagságú metatufa az eredeti rétegződéshez kötődnek; a jelenlegi fűrészfogas–hálós megjelenés pedig a kétirányú palásság eredménye. Ez abból következik, hogy a devonban lerakódott, finomszemcsés vulkáni anyaggal keveredett mésziszap a földtörténet későbbi szakaszában metamorfózist szenvedett. Az összlet a kréta időszakban (kb. 120–110 millió éve), a szerkezeti egységet érő alpi hegységképző mozgások hatására a földkéreg mélyebb zónáiba süllyedt. A megnövekedett hőmérséklet (kb. 300–450°C) és nyomás (kb. 2–3 kbar) hatására az Abodi Mészkő kisfokú, zöldpala fáciesű metamorfózist (átalakulást) szenvedett. A formáció a borsodi paleozóikum legmagasabb fokú képződménye, amely összefüggésben lehet a képződmény zónájának erőteljesebb tektonikai igénybevételével, és a hozzákeveredett vulkáni tufa geokémiai hatásaival. Ekkor alakult ki a kristályos mészkő harántpalás szerkezete is, amely a kőzet eredeti rétegződésének és a palásság irányának eltérést jelenti.
A nagy kiterjedésű, felhagyott kőfejtő fő tömegét szericitlencsés mészkő alkotja, míg az észak–északkeleti felső falszakaszokon fedőként sárga színű, vastagpados kristályos mészkő települ. A szericitlencsés mészkő ütésre selymesfényű, erősen szericites, 1–2 cm-es vastagságú rétegekre esik szét, mert a durvakristályos kalcitból álló fehér, kihengerelt, 2–3 cm hosszúságú mészkőlencsék szericitben gazdag palába ágyazva helyezkednek el. A kőzet világosszürke színét a diszperz eloszlású apró piritszemcsék okozzák. A pirit oxidálódásával keletkezett limonittól a kőzet sárga, vörösessárga, barnássárga színű is lehet, a palás részek jóval sötétebbek. A fedőt alapvetően tömött szövetű, durvakristályos, nagyrészt sárga, ritkábban fehér vagy rózsaszínű kristályos mészkő alkotja. A metamorf Abodi Mészkő ősmaradványokban szegény, késő-devon korát a benne található Conodonták alapján igazolták. A Conodonták olyan kis állkapocshoz hasonlító, 0,1–4 mm-es nagyságú fosszíliák, melyek rendszertani besorolása máig vitatott (talán gerinchúrosok voltak). A kambrium elejétől a triász végéig élő csoport kiválóan alkalmas a kőzetek korának pontosabb meghatározására.
Írásunkból látható, hogy a szendrői cippolino nem egy „helyi vagány csávó” elnevezése, hanem a késő-devon, szericit–klorit hálós Abodi Mészkő elnevezése, amely évszázmilliók üzenetét hordozza a bányába látogató kíváncsi geoturistáknak. A védett földtani alapszelvénynél ne feledjük, mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak. A bánya bejárása után érdemes felmászni a Vár-hegyen magasodó, 25 m magas fa kilátótoronyba (2012) is, ahonnan csodás körpanorámában lehet részünk. A kilátó a néhai felsővár lőportornyának helyén épült fel. A felsővár rekonstruált falainak helyén állott a 16. század közepén épült, s az 1707-ben elpusztult erősség, amely a Bódva völgyét őrizte. Szendrő határában érdemes megtekinteni a Szendrői Fillit Formáció alapszelvényét is.

A Vár-hegy kőfejtőjének pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt