Részlet a Csigás-kúti-árokból
Korábban már cikkeztünk a 2018-ban létrejött Kapos-hegyháti Natúrpark pannon földtudományi értékeiről. A natúrpark 17 helyi jelentőségű természetvédelmi területet, 15 helyi jelentőségű természeti emléket (köztük két Natura2000-es területet), 30 országos műemléki védelem alatt álló épületet, s több mint 330 helyi szintű építészeti védelem alatt álló építményt foglal magába. Ezek közül mazsolázva írásunkban a Kurd határában húzódó Csigás-kúti-árok mélyére látogatunk el, ahol a néhai Pannon-tó kővé vált üledékeit és ősmaradványait tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Kapos-völgyben fekvő Kurdtól keleti irányban egy vízfolyásokkal erősen felszabdalt eróziós dombvidék helyezkedik el, amely a Völgység kistáj része. A dombok anyagát kb. 20–50 m vastagságban a földtörténeti pleisztocénben (jégkorban) keletkezett lösz vagy annak lejtőn áthalmozott, löszszerű változatai alkotják. A jégkor hidegebb és szárazabb klímaszakaszaiban, a légkörből kihullott és felhalmozódott kőzetliszt laza üledékei számos helyen tanulmányozhatók a térségben, természetes és mesterséges földtani feltárások formájában (pl. Sánc-tető). A mesterséges feltárások klasszikus példái a löszmélyutak, amelyek az évszázados emberi használat következtében alakultak ki. A vidék mélyebb völgyeiben azonban a vízfolyások bevágódása elérte a lösz alatt települő idősebb, késő-miocén (pannon) törmelékes üledékes rétegsorokat is. Az ősmaradványokban gazdag képződmények az egykori Pannon-tó partvidékén rakódtak le, amely valaha Kurd térségében is hullámzott. Egy ilyen mély és terjedelmes eróziós völgyrendszer a Kurdtól keleti irányban, ÉÉNy–DDK-i csapásban húzódó Csigás-kúti-árok is. Mielőtt azonban tanulmányoznánk a völgy földtudományi értékeit, szólnunk kell néhány szót a Pannon-tó víztömegéről is.
A késő-miocénben (pannóniai korszak) a Kárpát-medencét egy óriási víztömeg töltötte ki, amely a Pannon-tó névre hallgatott. Lefűződése az őt megelőző szarmata korszak tengeréről kb. 12 millió évvel ezelőtt következett be, a világtengerhez kapcsolódó összeköttetések, tengeri kapuk bezáródásával. A Kárpát–Pannon térség süllyedése következtében a tó legnagyobb kiterjedését nem a lefűződésekor érte el, hanem kb. 10–9,5 millió évvel ezelőtt. Ekkorra helyenként az 1000 m-t is meghaladó vízmélységek jöttek létre, a blokktektonikával kialakult egyes részmedencékben és árkokban. A medence központi területeinek süllyedése, valamint az alpi–kárpáti háttér emelkedése miatt az északnyugat és északkelet felől érkező vízfolyások a délies irányba nyomuló (progradáló) deltáik segítségével lassan, de biztosan feltöltötték a Pannon-tavat, ráadásul kiédesítve annak vizét (10–12 ezrelékes sótartalom). A Pannon-tó „veszte” ez a feltöltődés lett, amely a miocén legvégére, pliocén elejére (kb. 5–4 millió éve) következett be. A mai Kurd térségét a Pannon-tavat feltöltő folyóvízi rendszerek deltái kb. 8–7 millió évvel ezelőtt érték el, melynek ősmaradványokban (pl. kagylók, csigák) gazdag homokos, kőzetlisztes (aleuritos) és agyagos üledékei a folyók deltasíkságain rakódtak le. A Csigás-kúti-árok talpán a homokos rétegsorok (Újfalui Formáció Tihanyi Tagozat) tanulmányozhatók, méghozzá a térségben a leglátványosabb formában.
A Csigás-kúti-árok mélyén, az ott csordogáló időszakos vízfolyás a lösz alatt bevágódásával elérte az idősebb pannon üledékeket, amelyeket testközelből tanulmányozhatunk. A limonit-ásványoktól sárgás és vöröses árnyalatokkal jellemezhető homokkőrétegek cementáltsági viszonyai helyről-helyre változnak, amely a változatos morfológiában nyilvánul meg. A jobban cementált egységek a falból „kilógó” padokként, bizarr „sziklaszobrokként” jelennek meg, míg a kevésbé cementáltak negatív formaként, beöblösödésként. Az eltérő cementáltság a homokkő diagenetikus (kőzetté válási) folyamataira vezethető vissza, a kőzetalkotó szemcséket „összetapasztó” kalcit mennyiségétől függően. A kalcittal jobban cementált részek porozitása/permeabilitása kisebb, ezért a homokkőben áramló vizek nem tudtak/tudnak hatékony mállást előidézni, nem úgy, mint a kevésbé cementált, porózusabb kőzetrészletekben. A keményebb, jobban cementált homokkövek kalapácsütésre törnek csak, míg a kevésbé cementáltabb, puhább társaik kézzel morzsolhatók. A cementáltabb egységek felszínét egy sötétebb színű mállási kéreg borítja, amely könnyedén lefejthető. A szelektív denudáció (válogató lepusztítás) hatására a homokkő így rendkívül tagolt lett, amely az árok rétegsorában kiválóan tanulmányozható. A homokkőben helyenként keresztrétegződés is megfigyelhető, amely egyértelmű jele annak, hogy az üledékeket lerakó víz annak idején áramlott. Az egymással párhuzamos, vörös színű csíkok a homokkőben a felszín alatti vizek egykori szintjeit jelzik, feloxidált vas formájában.
A völgy mélyülése (bevágódása) a pleisztocén enyhébb és csapadékosabb klímaszakaszaiban volt intenzívebb, karöltve a terület lassú emelkedésével. Napjainkban a völgy már csak a csapadékosabb időszakokban fejlődik, amikor a mederben nagyobb mennyiségű víz vezetődik le. Ekkor az alámosások miatt kisebb-nagyobb tömbök hullanak alá, majd aprózódnak tovább a mederben. Ezeket a tömböket alaposabban megnézve, a néhai Pannon-tóban élő kagylók és csigák (pl. Lymnocardium sp., Congeria sp., Viviparus sp.) kőbeleire lehetünk figyelmesek. A cementáltabb homokkőpadok mederlépcsőként állják a víz útját, amely azokon kis vízesések formájában hull alá. A jelenkori eróziós folyamatok közé tartozik a növényi gyökerek által kifejtett feszítő hatás is, amely szintén lassan, de biztosan bontja a völgy oldalait. A terület napjainkban is tartó lassú emelkedését sejteti, hogy a szurdokosabb völgyszakaszokon a víz a szálkőzetben folyik, nincsen hordalék a völgytalpon.
Az egykori csordakút, a Csigás-kút nevét viselő völgy napjainkban nem élvez védelmet, térségét fiatalos erdő és cserjés fedi, amely egy lassan vissza erdősülő legelő képét mutatja. A Csigás-kúti-árok földtani, felszínalaktani és vízföldtani érték is, amely egyedülálló módon mutatja be a völgységi dombvidék alapját képező késő-miocén (pannon) homokos üledékeket. Itt jegyeznénk meg, hogy Kurd térségében az egykori pannon deltasíkság finomabb szemű üledékei is képviseltetve vannak, például az Öregszedres vagy a Lázi feltárásában.
A Csigás-kúti-árok pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
