A Gödény-halom sziluettje
A Nagyalföld sokak szerint az egyhangú, a sík vagy éppen az unalmas jelzőkkel illethető, hisz nincsenek hegyek, valamint látványos domborzati formák sem. Ez természetesen nem igaz, amelyet már számos cikkünkben mi is bebizonyítottunk. A mesterséges, emberkéz alkotta (antropogén) formák közül a kunhalmok a legmarkánsabb kiemelkedései az alföldi tájnak, amelyek évezredek történetét mesélik el szemlélőinek. Írásunkban a Nagyalföld legnagyobb kunhalmára, a Békésszentandrás határában magasodó Gödény-halomra látogatunk el. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Mielőtt ismertetnénk a Gödény-halom jellegzetességeit, beszéljünk kicsit általánosságban a kunhalmokról. A kunhalom mesterséges összetett szava Horvát István (1784–1846) nyelvész–történésztől ered, amely abból a meggyőződéséből származik, hogy a mesterséges halmokat a hazánkba betelepülő kunok építették. Maga a szó az alföldi nép körében nem terjedt el, akik a tájból kiemelkedő természetes és mesterséges földműveket egyaránt halomnak hívták. A kunhalom szó később, mint szakkifejezés honosodott meg, s került át a köznyelvbe. Györffy István néprajzkutató szerint a kunhalom fogalma a következő: “Olyan 5–10 m magas, 20–50 m átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.” A Tvt. 2003-ban történt módosítása alapján: „A kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak.” No de miért építették őseink az óriási munkával járó kiemelkedéseket évezredekkel ezelőtt?
A halmok egyik legjellemzőbb funkciója a temetkezés volt, amely régészeti értelemben mindig az adott közösség normáit, elvárásait követte, egykori hitükben gyökerezve. A temetés rítusában visszatükröződhetett a halálról alkotott közösségi elképzelés mellett a halott és az élők egykori kapcsolata (pl. a halott társadalmi helyzete, rokoni kapcsolatai, foglalkozása, vagyonossága) is. A feltárt sírok hamvasztásos vagy csontvázas mivolta, tájolása, mellékletei a régészeti kronológia fontos iránymutatói. A legtöbb halomban (kurgánban) elsődlegesen az őskorban (réz-, bronz- és vaskor), a római korban (szarmaták) vagy a középkorban (kunok) temetkeztek, de gyakori volt a másodlagos rátemetkezés is a későbbi időszakokban.
A temetkezésen kívül a halmok lehettek őr-, ill. határhalmok is. Az árvízmentes, a tájból markánsan kiemelkedő halmok kiváló strázsahelyeknek bizonyultak, hisz tetejükről messze be lehetett látni a vidéket. A láncban álló halmokról füst-, hang- vagy tűzjeleket küldhettek egymásnak, figyelvén az ellenséges hadakat, az állatok vonulását vagy éppen az időjárási jelenségeket, s az árvizeket. A határhalom funkció pedig sok esetben határpert dönthetett el, hisz bizonyos területi egységek (pl. birtokok, települések, vármegyék) határát jelezték. A halmok fontos szakrális terek is voltak, tetejükön pogány szertartásokat vezényelhettek le a néhai táltosok. Még jó egy évszázada is a kunhalmok remek tájékozódási pontként szolgálhattak a korabeli térképészeknek, a katonai egységeknek vagy éppen az utazóknak. Napjainkban földmérési alappontok gyakori helyei. Egyes kunhalmok tetején középkori templomrom vagy éppen szélmalom áll. A valaha több tízezer halomból napjainkra már csak pár ezer maradt fent, hisz a folyamatos bolygatás (pl. elszántás) tönkre tette őket, belesimítva az alföldi tájba a mesterséges dombokat. Pedig a törvény ereje által („ex lege”) védett halmok az ősi növényzet menedékhelyeiként szolgálhatnak! Na de mi a helyzet a Gödény-halommal?
A Nagyalföld legnagyobb kunhalma (kurgánja) Békésszentandrástól délre, kb. 7 km-re, a régi szentesi út mellett magasodik. A Körösszög kistájból 10,9 m-es (valaha 15 m-es) relatív magassággal kiemelkedő (97,26 m) halom nevét a környéken egykoron tanyázó gödényekről kapta. A Körösök síkjából kimagasodó árvízmentes halom „palástjának” kerülete kb. 160 m. A Békés, Csongrád–Csanád és Jász–Nagykun–Szolnok megyék határától nem messze fekvő halom alá valamikor a rézkorban temetkezhettek, méghozzá az akkori közösségek nagyhatalmú vezetői. Az évezredes földművet természetesen a későbbi korok emberei (pl. Árpád-kor) is előszeretettel használták. 1735-ben például a Szegedinác Péró vezette parasztfelkelés csapatai itt tartottak gyűlést, ezért „Péró halmának” vagy „Vértessy pihenőjének” is nevezték. Vértessy Mihály Péró alföldi szövetségese volt, aki a halomra hívta össze a környék felkelőit. A Gödény-halom a térség kunhalmai közül viszonylag bolygatatlannak minősül, hisz meredek oldalai nem tették lehetővé a mezőgazdasági termelést és az elszántást. Ennek ellenére északi oldalából út- és töltésépítéshez vittek el földet. A halmot összefüggő gyep borítja, délkeleti oldalának alsó részét akác fedi. Lapos tetején geodéziai mérőpont áll.
Mint a legtöbb kunhalomról, így a Gödény-halomról is maradt fent kincsmonda. A legenda szerint a hirtelen meggazdagodott, tanító célzatú tréfáiról híres csongrádi Báró Bagi József juhász a környéken legeltette nyáját, mikor pulija a halom oldalába lefialt. A kutya kis lyukat kotort, ahová korábban egy nagy rézüstben fenékig arany volt elrejtve. Ezt találta meg Bagi József a kutyája segítségével.
A szép kilátást adó domb és környéke védelem (természetvédelmi terület) alatt áll, napjainkban egy erősen lepusztult tanösvény táblái, inkább táblamaradványai fedezhetők fel a területen. A Gödény-halom Békésszentandrás központjából a Szentesi úton érhető el (autóval is), egy rossz minőségű köves-, majd földúton.
Erdélyi József versének soraival zárjuk írásunkat: „Elszállt felette ezer év, S annyi eső nem mosta el. Eke még nem szántotta le, Nem bírt az elmúlás vele. A nép azt mondja: kun halom. Lehet, hogy régi sírhalom.”
A Gödény-halom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
