Életkép a Réz-hegységből, az Erdős-tető oldalából fotózva
Az „Erdély hegyei” kifejezést meghallva a legtöbb utazónak a Bihar-hegység, a Vigyázó vagy éppen a Királyerdő vonulatai jutnak az eszébe. Valóban ezek a legjobban járt erdélyi hegyek, azonban vannak közöttük méltatlanul elhanyagoltak is. Ezek közé tartozik az Erdélyi-szigethegység északnyugati részén őrt álló Réz-hegység is. Írásunkban az erdős röghegység geográfiájával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A románok által Munţii Plopiş vagy Muntele Şes névvel illetett tájegység középkorban használatos magyar elnevezése az Igyfán-hegység vagy Igyfán-erdő volt. A megnevezés („egyfán”=„szent rengeteg”) az erdőkkel gazdagon beborított vidékre utalhatott. A ma is használatos Réz-hegység nem a fémre utal – eddigi ismereteink szerint sohasem bányásztak itt rezet–, hanem a szláv eredetű „rez” (=„erdei tisztás”) szóból eredeztethető. A Réz-hegység elnevezést valószínűleg a 753 m magas Réz hegyről kaphatta a terület.
A Réz-hegység délkelet–északnyugati csapású vonulata a Sebes-Körös és a Berettyó (Szilágyság) között kb. 35–40 km hosszúságban és kb. 5–15 km szélességben nyomozható. A Bihar, Szilágy és Kolozs megyék területére eső hegység legmagasabb pontja a 918 m-es Magura vagy Erdős-tető. Határai délen a Sebes-Körös völgye, keleten a 610 m magas Meszesi-hágón keresztül érintkezik a Meszes-hegységgel, északon a Berettyó és a Kraszna folyócskák vonalai, míg nyugaton a Telegd–Derna–Berettyószéplak útvonal határolja le. A hegységet a Kisősi–Hármaspatak között lefolyó Bisztra (vagy Sebes) két különálló egységre bontja: egy északnyugati, 400–700 m között váltakozó magasságú Kis-Rézre és egy 800 m magasságot is meghaladó délkeleti vonulatra, a Nagy-Rézre. Az északnyugati vonulat kiemelkedő pontjai a Farkasbérc (598 m) és a Magaslak (705 m), míg a délkeleti területé az Almácska (881 m), a Ponor (790 m), a Blidar (786 m) és a Réz-hegy (753 m).
Az Erdélyi-szigethegység északnyugati peremén emelkedő Réz-hegység felépítésében a Bihari „autochton” metamorf kőzetei vesznek részt. A Kárpát-medence legidősebb kőzetei bukkannak itt elő (Tiszai-főegység), amelyek prekambriumi és ópaleozóikumi csillámpalákból, gneiszekből, amfibolitokból és kvarcitokból állnak. Ezeket a kőzeteket a magyar Alföld mélyén is feltárták a mélyfúrások. Az idős metamorf (kristályos) kőzetsorozatokat a mezozóikumban többnyire sekélytengeri üledékek fedték be, amelyek foltokban nyomozhatók csak a Réz-hegységben (pl. Fekete-Ponor-karsztfennsík: triász homokkő és rajta kalciteres Gutensteini Mészkő, csodás karsztjelenségekkel). A bonyolult takarós szerkezet a késő-krétában alakult ki. Az ősi metamorf képződményekre települő fiatalabb tercier és kvarter üledékek a hegység peremein és a medencékben jelennek meg. A Réz-hegység felszínét több tíz méter vastagságban óharmadidőszaki mállásból származó törmeléktakaró fedi. A kréta végétől a hegység felszínfejlődését a tektonikai események (emelkedések–süllyedések) és az éghajlat változásai vezérelték, a domborzatformálást a kőzetminőséghez igazítva. Ezek hatására a kréta–paleocénben a Réz-hegység egy tönkösödött, erősen letarolt, sasbércekből (horsztokból) álló rögvidékké alakult, amely messziről egy egyhangú, hullámos felszín képét mutatja.
A hegység keskeny rögcsoportjai törésvonalak mentén kialakult meredek lejtőkkel határolódnak el a környező medencéktől (pl. Rév–Báródi-medence, Szilágysomlyói-medence, Szilágynagyfalui-medence, Berettyószéplaki-medence). A hegység lényegében egy délkelet–északnyugati irányú párhuzamos szerkezeti vonalak által határolt aszimmetrikus rög. A Sebes-Körös felöli oldala meredeken emelkedik ki a Rév–Báródi-medencéből, míg az északkeleti, Berettyóra néző oldalai lankásabban ereszkednek le a fent említett medencékre, széles dombhátakkal, szántókkal és erdőfoltokkal tarkított hegylábfelszínnel összekapcsolva. A Réz-hegység vonulata és a hegylábfelszín között kicsiny, szubmontán medencék sorakoznak, népes falvakkal (pl. Kaznacs, Halmosd, Gyümölcsénes, Füzes, Paptelek).
A korábban említett, platószerűen elnyúló hegységet a vízfolyások (pl. Bisztra-patak, Gyümölcsénesi-patak) mély völgyekkel aprólékosan felszabdalták, különálló egységekre tagolva azt (pl. Sólyomkői-plató). A lapos felszínű hegyhátakat tisztások, rétek és mezők borítják (pl. Magyarpatak és Hármaspatak környéke). A patakok közötti hegyhátakat általában a „bérc” elnevezéssel illetik (pl. Kopárbérc, Martinbérc, Almaszegbérc). A főbb gerincvonulatokból ágaznak ki a mellékgerincek, amelyek hálószerűen szövik be az egész hegységet. Helyenként a csúcsok lekerekítettek, ezeket a helyi lakosság „magurának” nevezi (pl. a Magyarpatak közelében lévő 689 m-es csúcs).
A Réz-hegység vízhálózata igen sűrű a bőséges csapadék miatt. Ez alól kivételt képez a Fekete-Ponor-karsztfennsík területe (1,5 km2), ahol a triász mészkövek a mélybe szivárogtatják a csapadékvizeket, amelyek később bővizű karsztforrások formájában bukkannak a felszínre az északabbi területeken (pl. Berettyó forrásai). A hegység fő vízfolyása a Berettyó, amely a Dobrei-tető (587 m) környékén több ágból ered (pl. Toplica-, Hollós-, Ökör-, Ponor-, Tusza-patak). A Berettyó vízgyűjtőjéhez tartozik a korábban már említett Bisztra-, Nagy-, Halmosdi-, Gyepes- és Jázi-patak. A Réz-hegység aszimmetriája miatt az észak felé tartó vízfolyások völgyei hosszabbak és kisebb esésűek. A hegység nyugati oldalán eredő vízfolyások (pl. Sólyomkővári-, Báródi- és Erős-patak) már a Sebes-Körös felé tartanak. Valamennyi patak vízszintje a kora tavaszi hóolvadások és a május–júniusi esőzések alkalmával emelkedik meg, árvizeket okozva. A patakok szűk, meredek falú völgyekben folynak, zuhatagokat, sellőket alkotva (pl. a Berettyó Valkóváralja térségében). Tavak nem fordulnak elő a hegységben. A hegység letarolt, hullámos felszínének rossz lefolyású, sekély mélyedéseiben lápok bújnak meg.
A döntően román és szlovák (pl. Sólyomkővár) kisebbség által lakott települések magyar vonatkozású kulturális látnivalókban meglehetősen szegények. Ezek közül Sólyomkő vára, valamint Feketeerdő határában a 19. század végén épült Zichy-kastély érdemel említést. A természeti értékek közül a Fekete-Ponor-karsztfennsík, valamint a Berettyó forrásai és szurdokai emelendők ki, amelyekkel korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk.
A Réz-hegység pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
