A Kopasz-hegy felhagyott külfejtése

A Szendrői-rögvidék és a Rakacai-völgymedence kistájak nem tartoznak a turisták által leggyakrabban látogatott vidékek közé. A mélyszegénység által sújtott térség nem volt mindig ilyen, valaha kőbányák zaja verte fel a vidéket. A bányák ma már sajnos nem működnek, de látványos és tanulságos feltárásaikat könnyedén felfedezhetjük. Írásunkban Rakacaszend határában, az Országos Kéktúra útvonala mellé látogatunk, a Kopasz-hegy néhai külfejtésébe. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Rakaca-patak mellett fekvő, freskókkal díszített Árpád-kori templomáról nevezetes Rakacaszend térségében már jóval idősebb kőzetekkel találkozhatunk, mint a délebbi Cserehátban. Ezt nem csak a felszíni feltárásokból vehetjük észre, hanem a domborzati elemek megváltozásában is. Az Országos Kéktúra útvonaláról legkönnyebben megközelíthető és leglátványosabb feltárás a település határában magasodó Kopasz-hegy nyugati oldalában kereshető fel, egy pár száz méteres kitérővel. A felhagyott kőfejtő a késő-devon korú Rakacaszendi Márvány Formáció délkelet felé kibillent rétegsorát tárja fel. Hasítsunk ketté kalapácsunkkal egy követ, s a friss törési felület mentén tanulmányozzuk annak szövetét! Vajon miről mesél a kőzet?
Az itt feltáruló márvány „pályafutását” mésziszapként kezdte egy 200 m-nél nem mélyebb, trópusi sekélytengerrel borított peremes selfen, szakmai kifejezéssel karbonátplatformon. A devon időszak végén lerakódó karbonátos iszap természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem valahol az Egyenlítő térségében elhelyezkedő kőzetlemezen rakódott le. A később mészkővé diagenizálódó karbonátos összlet a kréta időszakban (kb. 120–110 millió éve), a szerkezeti egységet érő alpi hegységképző mozgások hatására a földkéreg mélyebb zónáiba süllyedt. A megnövekedett hőmérséklet (kb. 300–450°C) és nyomás (kb. 2–3 kbar) hatására a devon mészkő kisfokú, zöldpala fáciesű metamorfózist (átalakulást) szenvedett. A szilárd fázisban való átkristályosodás hatására a döntően kalcitból álló mészkő fehér és kékesszürke színű, pados vagy tömeges kifejlődésű durvakristályos márvánnyá alakult. A márvány nagy tisztaságú kőzet, kb. 98%-ban kalcitból áll. Ezen alpi hegységképződési hatásokhoz köthető a területet ért bonyolult többfázisú gyűrődés és pikkelyeződés is, amely igen csak megbonyolította a terület földtanát, szerkezetföldtanát vizsgáló geológusok munkáját.
A márvány jellegzetes kifejlődése tanulmányozható a Kopasz-hegyen, amelyben fehér–világosszürke, valamint kékesszürke sávok váltakoznak. A világosabb sávok tisztán kalcitból állnak, ahol a kristályméretek 200–300 µm közötti méretűek (előfordulhatnak 600–800 µm közötti egyedek is). Ezzel szemben a kékesszürke sávok finomabb szemcséjűek és több oldhatatlan maradékot (pl. kvarc, szericit, agyagásványok) tartalmaznak. A különféle méretű és ásványos alkotójú sávok váltakozása adja a kőzet jellegzetes, sávos küllemét. A helyenként mangános–vasas oldatokkal átitatott, vöröses elszíneződésű rétegsor az ásványgyűjtők kedvelt gyűjtési helye.
A kemény, szívós, időtálló és dekoratív márvány felhasználása az ősidőkbe nyúlik vissza. Jelentősebb bányászata viszont a szocializmus éveiben, a 20. század második felében kezdődött el. Ekkor több kis kőfejtő üzemelt Rakaca és Rakacaszend térségében, amelyek a helyi férfi lakosságnak is kiváló munkalehetőséget biztosítottak. A szép díszítőkőből jutott bőven a budapesti metróállomásokra, sőt még a moszkvai KGST palota építéséhez is. Ez viszont mára a múlté: az egykori bányákat benőtte a gaz, feltöltődtek szeméttel, az egykori munkások segélyekből élnek.
Ha időnk engedi, kis kitérőkkel érdemes felkeresni a Rakaca-patak mentén található védett geológiai feltárásokat is. A településtől kb. 1,5 km-re Meszes és Rakaca felé is találunk két-két feltárást, amely a Rakacai Márvány Formáció és a Szendrői Fillit Formáció különféle kifejlődéseit mutatja be. A település déli, Meszes felöli részén pedig egy felhagyott, a növényzet által lassan visszahódított márványbányát is találunk.

A Kopasz-hegyi külfejtés pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt