A füzérradványi miocén riolittufa feltárása

A Hegyköz peremén, a Korom-tető déli lábánál fekszik a nemrégiben csodálatosan felújított Károlyi-kastélyáról és óriási parkjáról nevezetes Füzérradvány. A legtöbb turista megnézi e neves látnivalókat és indul is tovább Pálházára kisvonatozni vagy éppen Füzér várába. Ha van időnk, ne siessünk el a kedves kis faluból, hisz földtudományi értékek is várnak ránk. A Petőfi Sándor utcában egy olyan vulkáni törmelékes összlet feltárását nézhetjük meg, amely az évmilliókkal ezelőtt dühöngő zempléni vulkánok történetét meséli el. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az észak–déli csapású, kb. 100–120 km-es hosszúságú Tokaji-hegység vidékén a vulkáni működés a földtörténeti miocén kor bádeni korszakában (kb. 16–15 millió éve) kezdődött el, s szintén a miocén pannóniai korszakában (kb. 10–9 millió éve) ért véget. A három szakaszban lezajló hosszú vulkáni működés, illetve a vulkánok felépülése a területet felszabdaló, különféle irányultságú törésvonalak mentén, valamint azok metszéspontjaiban történt, eleinte tengeri körülmények között. A mélyből feláramló forró kőzetolvadék, a magma geokémiai összetétele térben és időben rendkívül változó volt, akárcsak a felszínen előforduló egykori (pl. tengeri, szárazföldi) őskörnyezetek. A változatosság eredménye szintén változatosság lett, hisz sokféle típusú vulkanikus kőzet született meg így, amelyeken egyedülálló és izgalmas vulkáni formakincs formálódott ki. Az Északi-középhegység többi harmadidőszaki vulkanikus tagja (pl. Börzsöny, Mátra) közül a Tokaji-hegységben a legfiatalabbak a vulkáni formák, hisz itt fejeződött be legkésőbb a vulkáni működés.
A zempléni túrázásaink során megfigyelhetünk lávából és robbanásos eredetű vulkáni törmelékekből kialakult kőzetekkel is. A lávából kikristályosodott vulkanitok közé sorolhatjuk a magas szilícium-dioxid tartalmú, azaz savanyú riolitot, a közepes szilícium-dioxid tartalmú (neutrális) andezitet, valamint geokémiai értelemben a kettő között elhelyezkedő dácitot. A vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzetek közé a vulkáni robbanások során létrejövő, különféle szemcseméretű törmelékek kőzetté alakult változatai tartoznak. Ebbe a csoportba sorolható riolittufa tárul fel a szóban forgó füzérradványi feltárásban is. A „Kormos bába” tanösvény egyik megállójának számító mesterséges geológiai feltárásról a tanösvény vezetőfüzete a következőket írja:
„Az útbevágásban látható feltárás laza, könnyen széteső kőzetanyagát többszöri, ismétlődő vulkáni anyagszolgáltatás során felszínre került horzsaköves riolit ártufa alkotja. A magas SiO2-tartalmú riolitláva nagy viszkozitásánál fogva szétrobbanásra hajlamos, mert sűrűn folyós anyagából a gázok nehezebben tudtak kiszabadulni. A gázok kiszabadulása az olvadékból felszínközeli környezetben történik, heves robbanásokat eredményezve. Az ártufák forró gázokból és szilárd részecskékből álló kiindulási anyaga nagy sebességgel (kb. 200 km/h) száguld végig a vulkán lejtőin, és mindent letarol, ami az útjába kerül. Kezdeti hőmérséklete elérheti az 1200°C-t is. Füzérkomlós és Füzérkajata környékén például egy álló erdőt temetett be egy ilyen tufaár, a fákat a magas hőmérsékletű izzófelhő teljesen elszenesítette.
A tufaárak általában nem jutnak túl a vulkán előterén, rendszerint lapos takarókat, lepleket alkotnak, melyek vastagsága néhány cm-től több 10 m-ig terjedhet. A feltárásban sötétebb sávokkal különülnek el az egymást követő ártufa leplek anyagai. Ezek a sávok azonban nem követhetők a feltárás teljes hosszában. Ennek oka az, hogy a vulkanizmust követően erőteljes szerkezeti mozgások zajlottak, így az egyes kőzetblokkok függőleges törések (vetők) mentén egymás mellett elcsúsztak. A tufa legfontosabb szabad szemmel is elkülöníthető alkotóelemei a kőzettöredékek, a horzsakövek és a vulkáni por. A kőzettöredékek még a magmakamrában alakultak ki, a felszín felé nyomuló kőzetolvadék elsőként megszilárdult elemeit képviselik. Anyaguk a magas SiO2-tartalomnak megfelelően főként riolit, méretük cm-es nagyságrendű. A horzsakő világos színű, porózus, szivacsszerű kőzetdarab. A robbanás során a szétszóródó lávadarabok repülés közben megnyúltak, a bennük lévő kisebb üregek vékony, hosszú csövecskékké alakultak, az anyag szivacsos jellegűvé vált. Ezek a horzsakövek a tufába ágyazódnak, néhol rétegeket alkotnak benne. Méretük néhol a dm-t is meghaladhatja. A vulkáni por a kőzettöredékek és a horzsakövek közötti teret tölti ki.
Az ártufa a kitörési központhoz közeli részeken még olyan magas hőmérsékletű lehetett, hogy izzó szemcséi eldeformálódtak, az éleik, sarkaik mentén összeforrtak, a kőzet tömörebb megjelenésű lett. Ezeket a keményebb változatokat több évszázada építőkőnek használják. A füzérkomlósi és a füzérkajatai tufabányákból került ki például a füzéri vár építőanyaga és a környező településeken is sok ház, illetve kerítésalap készült ebből a kőzetből.”
Az itt feltáruló riolittufa összlet a miocén szarmata korszakában rakódott le, s a Szerencsi Riolit Lapillitufa Formációhoz tartozik. Években kifejezhető kora kb. 12,5–12 millió év. A feltárásnál ne feledjük az ősi mondás betartását: „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak”!

A feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt