Emlékmű Kanizsa várának helyén
A zalai dombok között megbújó Nagykanizsa városa az elpusztult középkori várak szerelmeseinek is tartogat meglepetéseket. Az óriási kiterjedésű, valaha egy mocsárvilágban elhelyezkedő erősségből napjainkban már semmi sem maradt. Az 1996-ban felavatott Várkapu emlékmű és Thury György szobra utal csak a hajdani vár mivoltára. Írásunkban a néhai vár történetével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
„Nagykanizsa városában és annak határában a történelem során két erődítmény is létezett. Közülük az első a Kanizsa folyó egyik szigetén, a településtől déli irányban emelkedő Kanizsaszeg volt, ami a 13. század első harmadában pusztult el. Helyette a Luxemburgi Zsigmond király uralkodása alatt hatalmas politikai befolyásra szert tevő Kanizsai főnemesi család új, díszes rezidenciát emeltetett, a Kanizsa mezővárosától nyugati irányban húzódó mocsaras vidékből kiemelkedő magaslaton. A korabeli oklevelek tanúsága szerint az uralkodó 1393-ban itt köszöntötte az újévet, majd még többször megfordult a díszes pompával kialakított várkastélyban. A békés évtizedeket az 1440-es években a kardcsörgés váltotta fel. Mivel Habsburg Albert király halála után a Kanizsai család Erzsébet özvegy királyné zászlaja alá állt, ellenlábasuk a lengyel származású Ulászló királyt támogató Rozgonyi família jelentős sereggel vette ostrom alá. A szorongatott földesurak végül a Bánffyakhoz fordultak, akik csapataikkal megtámadták az ostromlók táborát, jelentős veszteségeket okozva nekik az éjszakai vérengzés során. Így a Kanizsai család megszerezte a diadalt, közös győzelmüket a Bánffyakkal pedig egy házasságkötéssel pecsételték meg.
A mohácsi csatavesztés után egyre nagyobb területek jutottak a hódító törökök karmaiba, így felértékelődtek a kisebb-nagyobb várak a támadók visszaverésére. Már Nádasdy nádorispán is igyekezett erődíteni birtokát, de csak 1566-ban, a hadászatilag igen fontos Szigetvár eleste után értékelődött fel igazán védelmi szerepe. A Bécsi Haditanács birtokcserével megszerezte, és haladéktalanul megkezdte az akkori haditechnikának megfelelő módon való kiépítését. Védőműveinek kialakításán a korszak legjobb itáliai hadmérnökei dolgoztak, például Pietro Ferabosco. De természetesen meg kell említeni a környékbeli vármegyék robotban itt dolgozó jobbágynépét, akik „magyar módra” alakították ki falait és bástyáit. Jól ismert előttünk ez a módszer, ami szerint a mocsaras altalajba mélyen levert hatalmas tölgyfákat vesszővel vagy vasból kovácsolt ácskapcsokkal palánkfallá kötötték össze, a kétsornyi oszlop közé pedig agyagos földet döngöltek. A külső oldal felől még vastagon besarazták, hogy az ellenség ne tudja felgyújtani.
A török torkában lévő kanizsai végvár élére kiváló várkapitányok kerültek, közülük is a legnevezetesebbként Thury Györgyöt kell megemlíteni. 1567-től töltötte be ezt a tisztséget, a hódoltsági törökök rettegve ejtették ki nevét. Híre és dicsősége messze kontinensekre szállt el, még Anatóliából is érkeztek oszmán harcosok párbajt vívni vele. Parancsnoksága alatt a kanizsai helyőrség igyekezett a rabló-fosztogató ellenséget távol tartani a keresztény településektől, portyáikat visszaverni. 1571-ben azonban a vitéz kapitányt is utolérte végzete, embereivel együtt lépre csalták és levágták. A továbbiakban mind gyakrabban került a jelentős végvár élére idegen parancsnok, mivel a Bécsi Udvar egyre kevésbé bízott a magyarokban.
Az isztambuli Porta szemében a további hódításoknak akadályt állító Kanizsa végvára igen nagy szálkát jelentett, ezért elhatározták meghódítását. Az 1600-as esztendőben Ibrahim nagyvezér óriási sereggel fogta körbe a Georg Paradeiser várkapitány és helyőrsége védelmezte posztot. Mivel a hatalmas mocsár miatt a keresztény végvár aláaknázásáról le kellett mondaniuk, a környékbeli gyaur lakosság összeterelésével több oldalról is a vizenyős talajra lefektetett utakat készítettek a gyalogsági rohamok számára. A védők felmentésére megérkezett Lotharingiai Fülöp herceg csapataival, de néhány napos hiábavaló táborozás után dolga végezetlenül elvonult. Ekkor a parancsnok összehívatva embereit a kapituláció mellett tette le voksát. Paradeiser kicsiny csapatával jelentkezett Bécsben, ahol a felháborodott Haditanács halálra ítélte gyávaságáért.
A győztes törökök kezébe jutó Kanizsa várát egy újabb pasalik központjának szervezték meg, az innen kiinduló lovasportyák már Zala, Vas vármegyék, sőt az örökös osztrák tartományok védtelen népét tudta adóztatni, sanyargatni. A királyi seregek rövidesen megpróbálták visszaszerezni, de 1601-ben Ferdinánd főherceg az esős időszak miatt megközelíthetetlen erődítmény ostromával kudarcot vallott. A 17. század folyamán végig a félhold harcosainak biztos bázisát jelentette. A szinte teljes mértékben fából épült végvárban azonban gyakori vendég volt a vörös kakas, így történt ez 1660-ban is. A felcsapó lángok rövidesen végig vonultak az erősségen, elpusztítva annak katonai és polgári célú épületeit. A hír hallatán Zrínyi Miklós haladéktalanul a vár ostromára vonult fel fegyvereseivel, de a császári tiltó parancs miatt kénytelen volt meghátrálni. 1664-ben Zrínyi és Hohenlohe osztrák generális seregeivel ismét vívta falait, de eredmény nélkül, hatalmas veszteségeket szenvedtek. Végül csak a török Magyarországról való kiűzésének időszakában sikerült, hosszas kiéheztető blokád után kitűzni a keresztet a várbeli minaret csúcsára. A három hónapos blokád után a reményvesztett oszmán katonaság maradéka a polgári lakossággal együtt, szabad elvonulás fejében 1690. április 13-án feladta Kanizsa várát. A győztes seregből elegendő létszámú katonaság foglalta el posztját a falak között.
A 18. század elején a Bécsi Udvart egyre nagyobb félelem gyötörte a magyarországi lázadások miatt, ezért elhatározták a török elleni harcok elcsitulta miatt feleslegessé váló erősségek lerombolását. Az 1702-es parancs szerint többek között Kanizsa, Eger, Patak, Szepesvár, Palota és Simontornya szerepelt az elpusztításra ítélt egykori véghelyek között. Még azon tavasszal mintegy 1500 jobbágy szekereikkel megkezdték a fa-földsáncok és bástyák elegyengetését, a mocsaras árkok megszűntetését. A várbeli török dzsámit és minaretet lebontva, kőanyagukból emelték a mezőváros ferences templomát, míg Musztafa kanizsai pasa sírkövéből alakították ki a keresztelőmedencét. De még számos lakóháznál, sőt a városi utcák kikövezésénél is felhasználták a várbeli építőanyagokat.
A mocsaras vidék kiszárításával a modern, iparosodó Nagykanizsa értékes területhez jutott. Itt építették fel a Kanizsa Sörgyár üzemcsarnokait, az egyiket pontosan a Kanizsai család egykori várkastélyára. Így napjainkra már a földfelszínen nyoma sem maradt az egykoron oly híres és sokat ostromolt Kanizsa várának.” (forrás: varak.hu)
Kanizsa várának pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
