A “Dobostorta” a Vetődéses-teremnél
Több korábbi cikkünkben is foglalkoztunk már a Baradla-barlang térségének földtudományi értékeivel. A felszíni triász formációk esetében számos természetes és mesterséges földtani alapszelvény kereshető fel, melyek legnagyobb része napjainkban már védett. Azt viszont kevesebben tudják, hogy hazánk jelenleg 2. leghosszabb barlangrendszerének mélyén is kijelöltek annak idején a szakemberek jó néhány geológiai alapszelvényt. Ezeket a Baradlában tett különféle hosszúságú felszín alatti túrákon vehetjük szemügyre. Írásunkban összefoglaljuk a Baradla-barlangot hordozó kőzetformációk jellemzőit, valamint felkeressük a kijelölt földtani alapszelvényeiket is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A triász időszakban a mai Aggteleki-karsztot hordozó lemeztöredék Eurázsia és Afrika „szorításában”, a Tethys elnevezésű óceán északi, tengerrel borított partvidékén helyezkedett el (természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen). A tektonikai és/vagy éghajlati folyamatok hatására, a folyamatosan változó tengervízmélységek közepette nagy vastagságú, döntően karbonátos rétegsorok ülepedtek le a tethys-i kontinentális kérgen. Az Aggtelek-karszt térségének (Szilicei-alegység) üledékes rétegsorai a kréta időszakban nem szenvedtek metamorfózist. Ezekben a jól oldódó, nem metamorf karsztosodó kőzetekben jöttek létre a Baradla járatai is, a földtörténeti pliocén végétől kezdődően, a pleisztocén (jégkorszak) folyamán. A Baradla Jósvafő és Aggtelek közötti 6000 m hosszú főága kiváló és folyamatos feltárása a karszt középső- és késő-triász rétegsorának.
A Baradlában feltáruló legidősebb kőzettest a Szini Márga Formáció névre hallgat. A kora-triász (kb. 243–240 millió éves) képződmény világosbarna színű, lemezes kifejlődésű márgás mészköve a barlang egyetlen pontján, a jósvafői szakasz Medvekarmos-termének északi részén bukkan elő. A két breccsás vető között, egy háromszöget képező sziklaként megjelenő blokkot a tektonikus folyamatok „csípték be” a jól oldódó karbonátos rétegsorok közé. A Szini Márga előfordulása inkább szakmai érdekesség, különösebb jelentősége nincsen a Baradla-barlang és formakincsének létrejöttében. A következő formáció, amelyben a Baradla járatai futnak, a Gutensteini Mészkő Formáció névre hallgat. A sötétszürke–fekete színű, pados, helyenként vékonyrétegzett, bitumenes, kalciterekkel átszőtt mészkő már középső-triász korú (kb. 240–230 millió éves). A magas szervesanyag-tartalom kis energiaszintű, rosszul szellőzött (anoxikus) tengerfenékre utal, ahol a leülepedő szervesanyag nem tudott feloxidálódni. A kb. 250 m vastag formáció felső egységei a Baradla jósvafői kijárati szakaszától az Óriások termének északnyugati részén futó ferde vetődésig tanulmányozhatók. Ebben a változó rétegvastagságú kőzetsorozatban hajtották a jósvafői kijárat mesterséges táróját is. A Gutensteini Mészkő alkotta járatszakaszok jól tanulmányozhatók, hisz a formáció magas szervesanyag- és agyagtartalma, márgabetelepülései miatt cseppkőszegénység jellemzi ezt a 700 m-es hosszúságú szakaszt, azaz nincsen „cseppkőtakarás”.
A Baradla egy jelentékeny szakasza fut a szintén középső-triász (kb. 237–235 millió éves) Steinalmi Mészkő Formáció rétegsorában. A trópusi sekélytengerrel borított, zátonyok által lefűzött lagúnák vidékén lerakódott karbonátos összlet fehér–világosszürke színű, részben dolomitosodott, s döntően 30–200 cm-es vastagságú padokból ál (a zátonyfácies viszont rétegzetlen). Az ősmaradványokban gazdag mészkő egy jól szellőzött és átvilágított tengervízben rakódott le. A 200–400 m-es vastagság között váltakozó formáció a Baradla-barlang Jósvafőtől számított 700–4400 m közötti, az Óriások termének északnyugati falától a Vaskapuig futó szakaszában tanulmányozható. Ez a szakasz részben lagúna, részben zátony jellegű. A lagúnáris kifejlődés (Óriások terme és a Csillagvizsgáló között) helyenként Lofer-ciklusos, s kőzetalkotó mennyiségben tartalmazza az egykori trópusi sekélytenger zöldalgáinak (Dasycladacea) maradványait. A Csillagvizsgáló és a Vaskapu között a Steinalmi Mészkő zátonyfáciesű mészkövei nyomozhatók, amely a Baradla főágának leghosszabban követhető képződménye. A kőzet zátonyalkotó és zátonylakó élőlények vázaiból áll, a kevés korall mellett elsősorban szivacsot, crinoidea- és brachiopoda-töredékeket tartalmaz.
A Vaskapu térségében ez a zátonytípus fokozatosan átmegy a Wettersteini Mészkő Formáció rétegsorába. A középső- és késő-triász korú (kb. 235–230 millió éves) formációban fut a Baradla járatrendszereinek közel fele (a Vaskaputól a Domicáig), ezen belül is az idősebb, ladini korú összletben. A döntően lagúna- és zátonyfáciesű kifejlődések közül a járatokban a lagúnáris dominál. A szürke–világosszürke színű, vastagpados kifejlődésű mészkő jellemző ősmaradványai a Steinalmi Mészkőhöz hasonlóan a mészalgák, amelyek a kőzetek felszínén látványos formában preparálódtak ki. A mészkő 20–30°-os dőlésű padjai barlangtúráink során számos helyen látványos formában tanulmányozhatók. A barlang falán az ősmaradványok közül a Diplopora annulata mészalgák, valamint egy ammonitesz kipreparálódott maradványa érdemelnek említést. A fosszíliák egy jól szellőzött, oxigéndús triász lagúna vizére engednek következtetni. A Steinalmi és Wettersteini Mészkövek alkotta járatszakaszok tágasabbak és cseppkőben gazdagabbak, ezért sok helyen a „cseppkőkéreg” lehetetlenné teszi a szálkőzetek tanulmányozását. Ezek a mészkövek tehát jobban oldódtak, hisz alacsonyabb a szervesanyag- és agyagtartalmuk, emiatt színük is világosabb.
A Tigris-terem alapszelvényének táblája
A néhai Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) által kiadott „sárga lapok” (Magyarország geológiai alapszelvényei, 1985–1991) közül hét kiadvány is a Baradla mélyén feltáruló geológiai feltárásokkal foglalkozik. A következőkben a jósvafői kijárattól az aggteleki bejárat felé haladva ismertetjük a feltárásokat, amelyek a formációk fent bemutatott sorrendiségét követik. Ezen feltárások közül kettő a Gutensteini Mészkő Formáció rétegsorait mutatja be. A Vetődéses-terem nyugati falán („Dobostorta”) a formáció két eltérő típusának átmeneti sorozatait (mészkő, dolomitos mészkő) figyelhetjük meg. A Színpad-terem keleti falán pedig 19 rétegen keresztül váltakoznak a különböző vastagságú, sötétszürke–szürke, helyenként drappos vagy vöröses színezetű mészkő, márga és mészmárga rétegek. Négy alapszelvény (Óriástermi-víznyelő, Baradla főág 5700 m, Sárkányfej, Polip) a Steinalmi Mészkő Formáció különböző kifejlődéseit tárja fel. Az Óriástermi-víznyelő előtti keleti falon található kibukkanás a formáció szilánkos törésű, középszürke, helyenként rózsaszínes színű, irányított kalcitkitöltéses üregekkel tarkított, jól rétegzett változatát mutatja be, három mikrofácies-típussal. A főági (5700 m) feltárás a főte egy leszakadt kőzettömbjének barnásvörös–vörös színezetű, kagylós–szilánkos törésű, fehér kalciterekkel átjárt kifejlődését mutatja be. A Sárkányfejnél található alapszelvény pedig a steinalmi lagúna fáciesű, ammoniteszekben gazdag betelepülését tárja fel. A Polipnál zátonymészkő tárul fel intraformációs breccsával. A Tigris-teremben felkereshető feltárás a Wettersteini Mészkő Formáció középszürke színű, szilánkos törésű, vastagpados kifejlődését vonultatja fel, amelyből mészalga (Diplopora annulata), csiga- és ammonitesz-vázak preparálódtak ki.
A Tethys-óceán mélyén több ezer méteres vastagságban lerakódott triász karbonátos rétegsorok belsejében a karszt mélyére jutó vizek eróziós–oldódásos tevékenysége alakította ki a jégkorszakban a Baradla napjainkra már több mint 30 km hosszan feltárt járatrendszerét. A kb. 243–230 millió éves, tengeri eredetű mészkőtestek belsejében sétálva nem csak a csodálatos cseppköves kiválásokra érdemes odafigyelnünk, hanem – ahol a cseppkövek engedik – a térség szilárd földkérgét felépítő kőzettestek litológiai–tektonikai–paleontológiai jellegzetességeire is.
A Baradla-barlang jósvafői kijáratának pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
