A Kisvár, mögötte a Dédesi-vár (jobbra hátul) a Bálvány északi oldalából

Dédestapolcsány és Mályinka települések után az Országos Kéktúra útvonala a Bükk északi területeinek karbon és perm időszaki kőzetekből álló egységén halad keresztül. Az ösvény előbb a Baróc-patak völgyébe ereszkedik le, majd a Pirító-kő és a Vár-forrás érintésével (Vár-völgy) erős emelkedésbe kezd a Kisvár és a Dédesi-vár mészkőkúpjai felé. A kék rom turistajelzésen elérhető mészkőkúpok szinte uralják az Északi-Bükk hosszú, egyenletes magasságú völgyközi hátait, egyveretű völgyeit. A szirteken ücsörögve, s a csodálatos kilátásban gyönyörködve joggal tehetjük fel a nagy kérdést. Vajon a földtani felépítés mennyire befolyásolta az előttünk elterülő domborzat kiformálódását? Írásunkban erre keressük a választ. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Mályinka és a Bálvány északi oldala között a kéktúra útvonalai a Bükk legidősebb földtani képződményeit harántolják, amelyek északkelet–délnyugati csapású, meredek állású pásztákban követik egymást, az antiklinális szerkezetnek megfelelően. A Kisvár és a Dédesi-vár térségének legidősebb kőzetei a karbon Mályinkai Formációhoz tartoznak. A formációt sötétszürke–fekete agyagkő, aleurolit- és finomhomokkő rétegek váltakozása építi fel, amelyek egy egyenetlen aljzatú, normál sótartalmú, meleg sekélytenger partközeli részén rakódtak le, változó redox viszonyok között (kb. 310–300 millió évvel ezelőtt). A különféle szemcseösszetételű törmelékes üledékes képződményeket a kréta időszakban (kb. 130–120 millió éve) nagyon kis fokú metamorfózis érte. A kb. 6–9 km-es mélységben és kb. 250–300°C hőmérsékleten bekövetkező kőzetátalakulás során jött létre a Mályinkai Formáció palás szerkezete, s ekkor érte a jelentős képlékeny deformáció is. Az említett karbon rétegsorban három, kb. 10–50 m-es vastagságú mészkőtest is betelepül, amelyek csapásirányban több kilométeren át követhetők. Ezek közül ki kell emelnünk a Kapubérci Mészkő Tagozatot, amely az alsó két mészkővonulat összefoglaló neve. A pados és vékonypados–lemezes rétegzésű mészkőtest rendkívül gazdag sekélytengeri ősmaradványokban, amelyek közül a fusulinák (egysejtű foraminiferák) és a crinoideák (tengeri liliomok) emelendők ki. Ez a kemény mészkő alkotja a környezete fölé markánsan kiemelkedő Kisvár mészkőkúpját. A karbon mészkőtestet az erózió preparálta ki a nála ötször jobban aprózódó–málló agyagpala alkotta térszínből, amelyet a Mályinkai Formáció tömege alkot. A Dédesi-vár kúpján azonban a karbont fedő perm és triász képződmények is tanulmányozhatók. Itt jegyeznénk meg, hogy a Dédesi-vár térsége szerkezetföldtani értelemben is rendkívül bonyolult, hisz olyan szerkezeti vonalak húzódnak itt, amelyek mentén a földtani összletek déli irányban egymásra tolódhattak.
A karbon időszak tengeri üledékképződésének kiemelkedés vetett véget, amely a karbon–perm határtól kb. 30 millió évig tartó lepusztulást, ebből kifolyólag üledékhiányt okozott a területen. Az újbóli tengerelöntés (transzgresszió) kb. 270 millió évvel ezelőtt érte el a mai Bükk területét hordozó lemeztöredéket. A karbon formációkra diszkordánsan települ a késő-perm időszaki Szentléleki Formáció, s annak jól elkülöníthető két tagozata. Az alsó részét változatos színvilágú, lemezes elválású, kovás vagy meszes kötőanyagú homokkő és aleurolit alkotja (Farkasnyaki Homokkő Tagozat), amely egy száraz, sivatagi éghajlatú lapos tengerparti környezetben rakódott le, kezdetben tavi, majd sekélytengeri környezetben. A Dédesi-vár tömbjének középső régióját ennek a Farkasnyaki Homokkő Tagozatnak a képződményei építik fel. A Szentléleki Formáció felső tagozatát (Garadnavölgyi Evaporit Tagozat) zöld agyagkő, dolomit, gipsz–anhidrit alkotja, ősmaradványokban gazdag mészkő betelepüléssel megosztva. A tagozat üledékes rétegei egy időszakosan víz alá kerülő árapálysíkságon rakódtak le. A perm képződmények is átestek a krétában egy nagyon kis fokú metamorfózison, melynek paramétereit a karbon rétegsoroknál már ismertettük. Utóbbi tagozat a Dédesi-vár térségében nem tanulmányozható.
A Szentléleki Formációra a még szintén perm időszaki Nagyvisnyói Mészkő Formáció ősmaradványokban gazdag sekélytengeri, fekete színű mészkövei következnek, amely a Dédesi-vár kúpjának felső szintjét alkotja. Erre települ, s zárja a rétegsort a már kora-triász Gerennavári Mészkő Formáció, amely a várhegy legfelső, fehér színű szikláit alkotja. A 13. században épített, majd a 16. században elpusztult Dédesi-vár romjaival koronázott mészkőkúp annak köszönheti tehát markáns kiemelkedését a tájból, hogy a kőzetminőséghez igazodó lepusztulás (szelektív denudáció) az évmilliók alatt a keményebb és ellenállóbb perm és triász időszaki mészköveit „kifaragta” a puhább karbon palák alkotta térszínből. A Kisvár esetében ugyanez történt a palákba ágyazott karbon mészkőlencsével. A fejezet elején feltett kérdésre felelve láthatjuk tehát, hogy az Északi-Bükk domborzata komoly összefüggésben van a földtani felépítéssel.

A Dédesi-vár és a Kisvár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt