Részlet a Szurdokpüspöki melletti kovaföld bányából
Hazánk földje gazdag ércekben, fosszilis energiahordozókban és ún. nemérces ásványi nyersanyagokban is. Ezek közül napjainkban az utóbbiak azok, amelyeknek nagyobb jelentőségük van, az ércek és a fosszilisok nagy részét már külföldről szerezzük meg. Korábban már foglalkoztunk a Tokaji-hegységben, az Erdőbénye mellett (Ligetmajor) található kovaföldekkel. Jelen írásunkban a zempléni diatomitok mátrai megfelelőit mutatjuk be, amelyet Szurdokpüspöki határában bányásztak. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mátra fő tömege a földtörténeti újidő (kainozóikum) miocén korában, egy közel 7 millió évig tartó vulkáni működés során jött létre. Ezen belül a vulkanizmus fő időszaka a bádeni korszakra tehető (kb. 16–15 millió évvel ezelőtt), amely során hatalmas mennyiségű vulkáni anyag érkezett a felszínre (ez határozza meg a Mátra mai arculatát). A változatos és hosszú vulkáni működés során döntően andezites (alárendelten dácitos és riolitos) lávák ömlöttek a felszínre, a heves robbanások során pedig különféle szemcseméretű törmelékek (pl. tufák) rakódtak le. A fent nevezett vulkanizmust jelentős ércesedés is kísérte, amely produktumait évszázadokig bányászták a területen (pl. Gyöngyösoroszi és Mátraszentimre térsége). A mátrai miocén vulkanizmusnál idősebb kőzetek csak a hegység peremeiről (pl. Parád és Recsk térsége), valamint mélyfúrásokból ismertek.
Szurdokpüspöki és Gyöngyöspata között, a két települést összekötő országúttól északra egy nagy kiterjedésű, a környező andezites rétegvulkáni összletektől jól elkülöníthető képződmény térképezhető. A kb. 200 m-es vastagságú Szurdokpüspöki Formáció rétegsora a középső-miocén bádeni korszakának végén, kb. 14 millió évvel ezelőtt rakódott le. Feküje a Nagyhársasi Andezit Formáció. A miocén középső szakaszában a Nyugati-Mátra kalderájának belső, nyugati oldalán az utóvulkáni működés hatására egy krátertó alakult ki. A diatomitos üledékek a medence peremén, sekélyebb vízi környezetben rakódtak le, míg a mélyebb zónákban homokos agyag, agyagmárga és agyag képződött. A formációt riolittufa-, tufit- és limnokvarcit-rétegek tagolják, dobostortaszerűen váltakozva a kovafölddel. A három műrevaló kovaföldtelepet tartalmazó rétegsor egy olyan medencében rakódott le, amely rövidebb-hosszabb ideig – lagúnáris rendszereken át – kapcsolatba került a nyílt tengerrel. Ezzel összefüggésben, amelyet az őslénytani vizsgálatok is alátámasztottak, a formáció hármas osztatú: alul édesvízi–csökkentsósvízi, középen tisztán tengeri, felül ismét csökkentsósvízi kifejlődésű. Az alsó és a középső rétegcsoport közé települő riolittufa legújabban a Gyöngyössolymosi Riolit Formációba sorolandó. A rétegsort az ősmaradványokban gazdag, már sekélytengeri kifejlődésű Lajtai Mészkő Formáció zárja le. De vajon hogyan is nézhetett ki az őskörnyezet a Mátra peremén, kb. 14 millió évvel ezelőtt?
Az alsó kovaföldes összlet levéllenyomatai, spóra–pollen együttese, valamint gerincesmaradványai (édesvízi halak, varangy, teknős és nagyemlősök) alapján egy olyan nyílt vízfelületű krátertó modellezhető a területen a miocénben, amelyet lápok szegélyeztek. A víztest közvetlen közelében egy ligeterdő jellegű vegetáció tenyészett, szárnyasdió, ébenfa és ecetfa nemzetségek fásszárúinak dominanciájával. Az aljnövényzet lágyszárúakból és páfrányfélékből állt. A parttól távolabb szubtrópusi klímájú, szavanna jellegű bokorerdők nőttek (babérlevelű fák és cserjék), amelyek között őselefántok (Deinotherium=kapafogú őselefánt) és ősorrszarvúak (Rhinocerotidarum) legelésztek. A távolabbi, szárazabb talajú és éghajlatú területek erdőit főleg ritkás keménylombú tölgyesek alkották, míg a magasabb térszíneken fenyőfélék éltek. Szintén ebből az alsó egységből írtak le a szakemberek egy teljesen új édesvízi halfajt is. A kovaföldes összletbe ágyazódó nagyemlős-maradványok alapján arra következtethetünk, hogy a nagyméretű élőlények inni és dagonyázni jártak a néhai krátertó partjára.
Már csak arról nem írtunk, hogy mi is tulajdonképpen a kovaföld, amely a bányászat tárgyát képezte Szurdokpüspöki határában. A kovaföld (diatomit) egy fehér–szürkésfehér színű, porózus, kis fajsúlyú nemérces, üledékes eredetű ásványi nyersanyag. Kovavázú algák (diatomák) sajátos alakú és finoman tagolt, kovaanyagú (ásványtanilag opál) milliárdnyi vázeleméből áll, amelyek nyugodt és csendes vizű üledékgyűjtők mélyén halmozódtak fel. A tavi üledékgyűjtőben rendelkezésre álló kovát a nagy mennyiségű, savanyú kemizmusú vulkáni anyag mellett az utóvulkáni működés kovasavas hévforrásai szolgáltatták a Mátra vidékén. A hosszú idő alatt kialakuló diatomás iszap kőzetté válik, létrehozva a finoman rétegzett kovaföldet vagy diatomitot. A palóc népnyelv által csak „parafakőnek” hívott kovaföldet korábban festékipari, kozmetikai, valamint hő- és hangszigetelési célokra (építőipar) használták fel. Ezeken kívül a hadiipari is használta: az erősen robbanásveszélyes nitroglicerint itatták fel vele.
A csak engedéllyel látogatható Szurdokpüspöki bányában a fent nevezett rétegsor alsó, édesvízi–csökkentsósvízi üledékes sorozata tárul fel, gazdag ásvány- (pl. kvarc változatok, opálok, mangán-oxidok, szmektit-csoport) és ősmaradvány-együttessel (pl. növény- és hallenyomatok, rovarmaradványok).
A kovaföldbánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
