Részlet a Csiga-domb geológiai bemutatóhelyéről
A Székelyföldön, Parajd és Székelyudvarhely között található a magyar turisták által rendkívül népszerű Korond település. A legtöbb utazó sajnos leragad Korond bazárjaiban, kevesen nézik csak meg például a középkori eredetű templomot, valamint a falumúzeumot. Ennél még kevesebben zarándokolnak el a falutól északra található Csiga-dombhoz, amely 1980 óta védett geológiai rezervátum. Az ismertetőtáblákkal ellátott és pallókkal kiépített Csiga-domb annak köszönheti látványosságát, hogy benne aragonitbánya működött a 20. század elejétől. A mesterséges geológiai feltárások sorozata mindenképp megér egy misét, nekünk pedig egy cikket is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Kárpát-medence legnagyobb aragonit-előfordulását, a környezetéből kiemelkedő dombot, valamint a térségben fakadó karbonátos, sós, szénsavas, kénes és vasas forrásokat már évszázadok óta ismerik a helyiek. A Csiga-dombot (643 m) a 18. század közepén már említi Kővári László. Nevét ellentétben a Kis-Aranyos völgyében található Csiga-dombbal nem ősmaradványairól kapta, hanem alakjáról, amely eredetileg a csigaházhoz volt hasonlatos elbányászása előtt. A Csiga-domb kialakulása kb. 40–30 ezer évvel ezelőtt, a földtörténeti pleisztocén (jégkorszak) végén kezdődött el. Fő tömegét édesvízi mészkő (más néven: forrásmészkő vagy travertínó) alkotja, amelyet agyagosabb betelepülések tagolnak. A feltörő forrásvizek a mélyben található geológiai rétegsorokból „fegyverkeztek fel” oldott ásványi anyagokkal. Ezek közül a kémiai értelemben vett sófélék a miocén evaporitos rétegekből oldódtak bele, amelyek például Szováta és Parajd térségében a felszínen is tanulmányozhatók. A karbonát a mélyben meghúzódó, magas mésztartalmú kőzetekből származik. A szénsav nem utóvulkáni működés eredménye (mint például a borvizek esetében), hanem a mélyből feláramló földgáz oldódik a felszín alatti vizekbe. A gázok döntően metán összetételűek, de szén-dioxid és kén-hidrogén is megtalálható bennük.
A fent említett édesvízi mészkő repedéseinek falain kezdett kikristályosodni a bányászat tárgyát képező aragonit, a magas karbonáttartalmú, felfelé áramló hideg forrásvizekből. Mindez azért történhetett, mert a nagyobb mélységből származó vizek a repedésekben kisebb nyomású és hőmérsékletű körülmények közé kerültek. Itt az oldatot egyensúlyban tartó szén-dioxid egy része elillant, amely maga után vonta az addig oldatban lévő kalcium-karbonát (CaCO3), nevezetesen az aragonit, valamint a nagy magnézium-tartalmú kalcit lassú és folyamatos kikristályosodását a repedések falain. A karbonátásványok kikristályosodása a repedések falára merőlegesen történt mindaddig, amíg a két oldalról növekedő kristályok össze nem értek, s a víz szabad útja el nem záródott. Ilyenkor a nyomás alatt lévő víz más repedést keresett, s a folyamat megint kezdődött elölről.
Aragonit és kalcit a Csiga-dombon
A bányászat tárgyát képező aragonit egy olyan karbonátásvány, amely rombos kristályszerkezetben kristályosodik ki. Színe általában színtelen vagy fehér, de lehet sárgás, ill. barnás is. Hasadása rossz, üvegfényű, keménysége 3,5–4 közötti. A Csiga-dombon az aragonitnak két változata fordul elő: egy tömör, helyenként sugaras szerkezetű, valamint egy rostos, tűszerű kifejlődés. A tömör változatban különféle színű (pl. sárgás, szürkés, zöldes, rozsdabarna, fekete) sávok váltogatják egymást. A változatos színeket a különféle vas- és mangán-tartalmú ásványok (pl. pirit) oxidációja, valamint bakteriális tevékenység okozza. Ez utóbbi által létrehozott sötétebb szín az aragonit ritmikus kiválásában bekövetkezett növekedési szüneteket jelzi. Helyenként egy sugaras szerkezet is megfigyelhető, amelyeknél egy gócpont (pl. agyagszemcse) körül sugarasan nőttek ki az aragonit-kristályok. A rostos, tűszerű változatban a tűk kb. 3–7 cm hosszúságúak, s merőlegesek a repedések falaira.
A Csiga-dombot felépítő, magas oldottanyag-tartalmú források közül a leghosszabb életűnek a mai is aktív Unicum-forrás bizonyult, melynek vizét már száz évvel ezelőtt is fürdőmedence megtöltésére használtak (Unicum-fürdő), vizét favályúban vezették el. Sajnos az 1960-as évek dinamitos bányászatának köszönhetően a forrás hozama erősen lecsökkent, nagyjából tizedére. A forrás amúgy folyamatosan változtatja a helyét, vize diffúzan érkezik, amelyet a sziklafal sókicsapódásai és -csepegései jeleznek. Amikor a feltörő forrásvíz új utat talál magának egy repedésben, akkor a szén-dioxidnak köszönhetően sisteregve érkezik a felszínre. A forrás hőmérséklete 10–13°C között változik, kémhatása 6,14–6,64 között jellemző. Anionjai és kationjai közül a legnagyobb mennyiségben a kloridion, a szulfátion, a nátriumion, valamint a hidrogénkarbonátion emelendő ki, de jelentős a kálium-, valamint a kalciumion jelenléte is. Az említett értékek egy év folyamán jelentősen változnak, az évszak (hőmérséklet), a víz- és a gázhozam függvényében. A forrásszáj környezetében megfigyelhető napjainkban is az aragonit „borsószerű” kiválása, melynek lerakódási üteme Koch Antal 1877-es megfigyelése szerint pár tized mm egy év alatt. A Csiga-dombon hideg iszapfortyogókat is találunk, amelyet a mélyből feláramló, vízzel keveredett földgáz, a magával hozott szemcsékkel okoz. Bányai János (1938) osztályozása szerint az itteni fortyogó a selymék kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy a földgáz által felhajtott víz hozama nem akkora, hogy elhagyja a gödröt, hanem a folyékony, iszapos massza állandóan egy mélyedést tölt ki. Egy helyi monda szerint az itteni forrás úgy jött létre, hogy egy óriás pálcájával átszúrta az agyagdombok egyikét, s helyén sós–meszes forrás fakadt.
A 20. század folyamán három kisebb egységben történt az aragonit bányászata, amely során a karbonát-ásványokkal kitöltött repedések mentén haladt a letermelés, kezdetben kézi eszközökkel. A bányászat által megbolygatott domb napjainkban a földtani bemutatást szolgálja, ahol egy 9 állomásból álló, három nyelven (magyar, román, angol) íródott tanösvény mutatja be a terület földtudományi értékeit. Ha időnk engedi, mártózzunk egyet a domb alatti Unicum sósfürdő vizében is. A településen érdemes megtekinteni a Knop Vencel Aragonit Múzeumot is, ahol a korondi aragonitok felhasználásával ismerkedhetünk meg. Nem említettük fentebb, de az itt kibányászott aragonitból a Knop-féle kőcsiszoló üzemben kisebb-nagyobb háztartási- és dísztárgyakat készítettek, melyek messze földön híresek voltak. További részletek a témában itt!
A korondi Csiga-domb pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
