A Kozia tömege déli irányból
Páreng, Retyezát, Fogarasi-havasok, Királykő, Bucsecs – csak a legismertebb hegyláncokat említve a Déli-Kárpátok (korábbi nevén Déli-Felföld) kies vidékéről. Ha a fenti hegységek között ott szerepelne a Kozia is, talán nem lenne olyan egyértelmű a felsorolás. A Fogarasi-havasok délnyugati árnyékában, az Olt völgye fölé méltóságteljesen emelkedő Kozia nem tartozik a Kárpátok legnépszerűbb hegységei közé, pedig földtani és felszínalaktani látnivalói egyedülállóvá teszik vidékét. Írásunkban a hegység kőzeteivel és formakincsével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Fogarasi-hegységcsoporthoz tartozó Kozia (vagy Kózia) az Olt mély áttöréses völgyétől keleti irányban kb. 35 km hosszan és kb. 1,5–6 km szélességben húzódik. Nevét a hegységet hajdanán benépesítő zergékről kapta. A terület bonyolult földtani–szerkezetföldatni felépítése abban keresendő, hogy a Déli-Kárpátokat többszörösen egymásra tolódott takarórendszerek építik fel. Legmélyebb szerkezeti helyzetben a kristályos (proterozós, paleozós) és üledékes kőzetekből (paleozós, mezozós) álló Dunai-egység (Danubikum) található. Erre a kréta időszak végén rátolódott a főleg kristályos palákból (késő-proterozós–kambriumi) álló Géta-takarórendszer. Ennek legfelső része a Szupragéta-takaró, amelyet Fogarasi-takarónak is neveznek. Ez is kristályos kőzetekből, valamint rátelepült paleozós és mezozós üledékekből áll. Ennek a szintén összetett Szupragéta-takarónak a része a Kozia is, amelyet szinte teljes egészében a gneisz elnevezésű metamorf kőzet épít fel (ún. Kózia-gneisz). A gneisz mellett biotitos csillámpala, valamint foltokban konglomerátum is megjelenik (pl. Kozia-csúcs térsége). A gneisz egy olyan nagyfokú metamorf kőzet, amely magmás és üledékes kőzetekből is létrejöhet a földkéreg mélyén. Ha magmás kőzet (pl. gránit) a protolit, akkor ortogneisznek nevezzük, ha üledékes kőzetből (pl. finomszemű agyagos képződmények) jön létre, akkor paragneisznek hívjuk a kőzetet. Fő kőzetalkotó ásványai a földpátok, a kvarc és a csillámok. A Kozia vidékén paragneiszek fordulnak elő, azaz olyan metamorf kőzetek, amelyek kiindulási anyagai tengeri üledékes kőzetek voltak. Túrázásunk során nagyon szép és izgalmas szövetű gneiszekkel találkozhatunk, például ún. porfiroblasztos szövetűekkel. Ezekben a nagyobb méretű, saját alakú (idiomorf) ásványok egy finomszemcsés alapanyagban (mátrixban) helyezkednek el. A Kozia tömegének támaszkodva dél felé fokozatosan fiatalodó kréta, eocén, oligocén, majd miocén rétegek követik egymást. Ezeken a különböző keménységű kőzeteken kipreparált eróziós réteglépcsők (kueszták) sorozata alakult ki.
A “Kózia-gneisz” jellegzetes porfiroblasztos szövete
A Kozia tömegének formakincse rendkívül látványos és összetett. A periglaciális („jégkörnyéki”) formákban gazdag hegység lapos tetőrégiója az ún. Sebes-felszínhez tartozik. A Sebes-felszín a Déli-Kárpátok 1200–1600 m-es magasságban elhelyezkedő lepusztulási felszíne, amely a miocénben lezajlott trópusi tönkösödés tanúja. Ezt a lenyesett tömeget a vízfolyások alaposan felszabdalták, oldalait meredek sziklás gerincekre tagolták fel (az északi és északnyugati hegyoldalak gyakran az 50°-os lejtőszöget is elérik!). A hegység déli oldala 1300 m-ig szakadékos, majd lefelé enyhébb lejtővel folytatódik. A masszívum „teteje” az 1668 m magas Kozia-csúcs.
A Koziának nem csak a formakincse, hanem a klímája, és azzal összefüggésben a növényzete is különleges (területét nemzeti park védi). A Fogarasi-havasok tömege védi a Koziát a hideg szelek és a sok csapadék ellen, kedvezve a mediterrán hegyi növényfajok elterjedésének. Itt él egy Földközi-tenger melléki orchidea faj, amelyet bangó (Ophrys fusca) néven ismernek. A Stânişoara-kolostor környéki sziklás, bozótos felszínén nő az embermagasságú kóziai csipkerózsa (Rosa coziae), de kiemelendők még a különféle cickafark-fajok is.
A hegység leggyakrabban járt turistaútjai a déli oldal irányából, a fentebb említett kolostortól hatolnak fel a legmagasabb csúcsok irányába (pl. a látványos Gardului-vízesés érintésével). Ezeken az ösvényeken több órás kemény, bizonyos helyeken láncokkal megerősített sziklamászás vár ránk, a Kozia menedékház térségéig. Az irtózatos, gneiszből álló sziklapiramisok és a csodálatos panoráma azonban mindenért kárpótol. Ha időnk engedi, érdemes eltúrázni a hegység északkeleti részén található óriási természetes sziklakapuhoz („Kőkapu”) is.
E sorok írójának szerencséje volt a legendás Hazajáró sorozat stábjával végig járni a Kozia ormait (2021), amelyből film is született!
A Kozia pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
