A Pisoaia-vízesés 2014. májusában
Egy korábbi cikkünkben már írtunk a legendás Csiga-dombról, amely a Kis-Aranyos folyócska völgyében, a mócföldi Nemesi falu határában kereshető fel (Erdélyi-szigethegység). Ha alaposan tanulmányoztuk a kréta időszak végén élt, majd tömegesen elpusztult tengeri csigák kőbeleiből álló „őstemetőt”, akkor ne hagyjuk ki a közelében található, a Szigethegység (Bihar-hegység) egyik leglátványosabb vízesését sem. Az édesvízi mészkő képződése a szemünk előtt zajlik a Pisoaia-vízesés (Cascada Pişoaia) vízfüggönyei alatt! Írásunkban a vízesés térségét felépítő édesvízi mészkövek kialakulásával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Csiga-dombtól (762. sz. országút) dél felé, kb. 10 perces kellemes sétával érhető el az a vízesés, amely nem tartozik a magyar turisták leggyakoribb célpontja közé. Ez többek között azért lehetséges, mert kevesebben ismerik, ill. kicsit távolabb esik azoktól a főbb országutaktól, amelyek átszelik az Erdélyi-szigethegységet. A 2,5 hektáros védett területen elhelyezkedő, kb. 18 m magas és kb. 25 m széles, észak felé leszakadó küszöbön alábukó vízesés vize karbonátos kőzetekből (pl. paleozós kristályos mészkő) álló térszínről származik. A kőzetek „fogságában” akár több ezer évet is elidőző, enyhén szénsavas karsztvizek jelentős mennyiségű meszet oldanak magukba hosszú útjuk során, az ásványtani értelemben döntően kalcitból (CaCO3) álló üledékes kőzetek repedésrendszeréből.
Az oldott mészanyaggal, azaz kalcium-hidrokarbonáttal – képlete: Ca(HCO3)2 – túltelített karsztvizek a hegy gyomrából forrásként való kilépésükkor eltérő nyomású és hőmérsékletű környezetbe kerülnek, azaz normál légköri viszonyok közé. Az oldatban addig egyensúlyban lévő geokémiai rendszer felborul azáltal, hogy a szén-dioxid elillan belőle. Ez a folyamat többféle tényező hatására következhet be. A sebesen futó patakvíz a meder egyenetlenségein (pl. kőzetlépcsők, bedőlt faágak) átbukik, esése megtörik, s megnövekszik a légkörrel érintkező felülete. A megnövekedett felület miatt a meszes vízben lévő egyensúlyi szén-dioxid elillan, s megkezdődik a tárgyakon a mészanyag szilárd formában (kalcit) való kémiai kicsapódása. A szén-dioxid karsztvízből való elvonását segítik a vízzel nagy felületen érintkező növények (pl. moszatok, mohák, zuzmók) is, amelyek élettevékenységük során (pl. légzés) szén-dioxidot használnak fel. Ezek a fizikai/kémiai folyamatok azok, amelyek a mésszel telített vízből kivonják a kalcium-karbonátot, bekérgezéseket hozva létre, mögöttük kis tavacskákkal. A vízfolyás irányára merőlegesen kialakuló gátacskák és tavacskák idővel szélességükben, hosszúságukban, valamint magasságukban is növekednek, hisz egy öngerjesztő folyamatról van szó. Így jött létre a Pisoaia-vízesés rendszere is, melynek kialakulása pár tízezer évvel ezelőtt, még a jégkorszak végén kezdődhetett meg.
Magát a kicsapódó édesvízi karbonátos üledéket mésztufának, forrásmészkőnek vagy travertínónak nevezzük, míg a gátakból álló rendszert tetarátának. A forrásmészkő egy szürkésfehér vagy sárgásbarna színű, laza, alig cementált, porózus édesvízi karbonátos üledék, mely likacsos szerkezetét (innen a népies neve is: darázskő) a belőle kirothadó növényeknek köszönheti. A szemünk előtt zajló geológiai folyamat nem más, mint anyagáttelepítés a kémiai oldódás–kicsapódás segítségével. A karsztfennsíkokon feloldódó mészkő karbonátos anyaga oldatba megy, vándorol a kőzetek belsejében, majd egy arra alkalmas helyen kicsapódik. A folyamat eredményeként a fennsíkon dolinák, víznyelők és barlangok, azaz anyaghiányos helyek alakulnak ki, míg a hegység völgyeiben és barlangjaiban édesvízi mészkő felhalmozódások jönnek létre. A karsztforrásokhoz köthetően tetaráták, míg a barlangokban cseppkövek. Erre mondják, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul!
A travertínó könnyen fűrészelhető és állékony anyagát a környékbeli településeken évszázadok óta használják építkezésekhez (pl. utak, lábazati kő).
A Pisoaia-vízesés szikes pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
