Kipreparálódott kvarc erek Világos várában

Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk az andezit, az agyag és a mészkő különféle mintázataival, amelyek túráink látványos „geo-csemegéi” lehetnek. A fizikai és/vagy kémiai hatásokra megszülető, különféle méretű és alakú mintázatok kialakulása igen összetett lehet, megértésük nem mindig egyszerű feladat. Írásunkban a Nagyalföld és az Erdélyi-szigethegység peremére látogatunk el, a Világos feletti Várdombra, ahol paleozós (óidei) metamorf kőzetekben található mintázatokkal foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az Erdélyi-szigethegység nyugati peremén áll őrt a Zarándi-havasok (Hegyes), amelyet bonyolult takarós szerkezetek, és Kárpát-medencei szinten is igen idős metamorf (átalakult) kőzetek alkotnak. A hegység fő tömegét a Kisbihari-takarórendszer takarói építik fel, jelen felfogás szerint hat. A takarók olyan nagy kiterjedésű kőzettestek, amelyek tektonikai események hatására elszakadtak eredeti aljzatuktól, s akár több száz vagy ezer kilométert is vonszolódva tolódtak rá más típusú és korú kőzetekre. A mai Világos térségét hordozó kőzetlemez a földtörténeti paleozóikum végén tengeri környezetben helyezkedett el, természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen. A néhai tengeri üledékgyűjtő változó vízmélységű zónáiban különféle méretű szemcséket tartalmazó törmelékes üledékek lerakódása zajlott.
Ezek közül ki kell emelni a 2 mm-nél nagyobb, lekerekített szemcséket alkotó kavicsos, a 2 mm és 0,06 mm közötti homokos, valamint az ezeknél is kisebb szemcseátmérőkkel jellemezhető kőzetlisztes és agyagos üledékeket. A szedimentációs környezet és a klíma változásai miatt az üledékgyűjtőben meszes iszap is rakódott le, illetve vulkáni tevékenység is „bezavart” időközönként. Az így megszülető, változatos összetételű és nagy vastagságú kiindulási kőzetösszlet (protolit) a karbon időszak végén és a perm időszak elején rakódott le (kb. 300 millió évvel ezelőtt). Ebbe a kőzetösszletbe nyomult bele a perm időszak elején (kb. 278–264 millió éve) az a gránitos intrúzió, amely például a Solymos feletti Várhegyen tanulmányozható. A terület bonyolult szerkezetföldtani fejlődésének eredményeként, a kőzetlemezek mozgásainak hatására a fent említett üledékes sorozat később a földkéreg nagyobb nyomással és hőmérséklettel jellemezhető mélységeibe került és metamorfózist szenvedett. A nyírásos jellegű, nagyon kis és kisfokú alpi metamorfózis a középső-jura és a középső-kréta időszakok között zajlott le. A fent nevezett üledékekből metakonglomerátum, metahomokkő, fillit, márvány, metavulkanitok és metavulkanoszedimentek alakultak ki. Ezt a kőzetösszletet a szakemberek Pajzsi Komplexumnak hívják. A világosi vár erre a környezeténél ellenállóbb, metakonglomerátumból álló vonulatra épült fel valamikor a 13. században.
A településről a vár romjaihoz felsétálva, közvetlenül a várfalak alatt olyan sziklákra lehetünk figyelmesek, amelyeken egymással párhuzamos és/vagy szöget bezáró, csipkés gerincű kiemelkedések tanulmányozhatók. Ezek a mikroformák, mondhatni mintázatok a fent bemutatott kőzetek földkéregbeli „életükkel” hozhatók összefüggésbe. A kőzettest kiemelkedése közben – már jobbára a felszínközeli zónákban – olyan feszültségtérbe került, amelyben húzásos (tenziós) erők hatottak rá. Ennek a széthúzásnak az lett az eredménye, hogy kőzetrések (litoklázisok) nyíltak fel a kőzetben, többnyire meredek dőléssel. A lito- vagy diaklázisok olyan repedések a kőzetekben, amelyek mentén nem történik elmozdulás semmilyen irányban. Ezek a kőzetrések jól vezetik a fluidumokat (azaz jó a permeabilitásuk), ezért bennük a különféle kémiai összetételű oldatokból (adott nyomás, hőmérséklet, kémhatás, stb. mellett) lehetőség nyílik szilárd ásványfázisok kikristályosodására is.
Korábban már említettük, hogy a világosi Várdombot alkotó kőzetek átalakuláson átesett, különféle szemcseméretű törmelékes üledékek, amelyek szemcséi döntően kvarcból állnak. A szilíciumban gazdag oldatokból a kőzetrésekben kvarc kristályosodott ki, kitöltve a húzás hatására felnyílt repedéseket. A kvarc a 10-ig számozott Mohs-féle keménységi skálán a 7. helyen szerepel, azaz egy rendkívül kemény és ellenálló ásvány. A felszínre került kőzettest a világos vár mellett a csapadék hatására mállani kezdett, de a benne található kvarc erek ezt kevésbé tették, mint „puhább” környezetük. Ezért lehetséges az, hogy a keményebb és ellenállóbb kvarcos erek apró, kiemelkedő gerincekként preparálódtak ki a perm Pajzsi Formáció metakonglomerátumjaiból, látványos és érdekes mintázatot mutatva szemlélőjének.
A mintázatok megtekintése után természetesen ne feledjünk el rácsodálkozni a középkori vár maradványaira, valamint a Nagyalföld és az Erdélyi-szigethegység találkozásának csodálatos panorámájára sem. Ha visszatérünk a faluba, emlékezzünk meg a világosi fegyverletételről is, amelyet a hajdani Bohus-kastélyban írtak alá.

A világos vár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt