A Fehér-kő-bánya, előtérben a hajdani hegyközi kisvasút kiállított mozdonya
Füzér után az Országos Kéktúra jelzése kb. 3,5 km után érkezik meg Füzérkomlós festői településére. A Bánya-hegy északnyugati nyúlványa alatt elhaladva egy felhagyott kőfejtő udvarára lehetünk figyelmesek, amelyben napjainkban a Fehér Szikla elnevezésű turisztikai központ helyezkedik el. A vakítóan fehér kőzetfalak egykori pusztító vulkánkitörésekről mesélnek szemlélőinek. Írásunkban a Fehér-kő-bánya által feltárt vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzetek kialakulásával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Kárpát-medencei tájbeosztásban Eperjes–Tokaji-hegyvidéknek nevezett tájegységet mindenki a maga nyelvén emlegette az elmúlt évszázadban. A geológusok a földtani szakirodalomban Tokaji-hegységnek, míg az erdőkkel fedett vulkáni kúpjait járó turisták Zempléni-hegységnek szólították hazánk egyik legváltozatosabb geológiai felépítésű és domborzatú vulkanikus hegységét. Az észak–déli csapású, kb. 100–120 km-es hosszúságú Tokaji-hegység vidékén a vulkáni működés a földtörténeti miocén kor bádeni korszakában (kb. 16–15 millió éve) kezdődött, s szintén a miocén pannóniai korszakában (kb. 10–9 millió éve) ért véget. A három szakaszban lezajló hosszú vulkáni működés, illetve a vulkánok felépülése a területet felszabdaló, különféle irányultságú törésvonalak mentén, valamint azok metszéspontjaiban történt, nagyrészt tengeri körülmények között. A mélyből feláramló forró kőzetolvadék, a magma geokémiai összetétele térben és időben rendkívül változó volt, akárcsak a felszínen előforduló egykori (pl. tengeri, szárazföldi) őskörnyezetek. A változatosság eredménye szintén változatosság lett, hisz sokféle típusú vulkanikus kőzet született meg így, amelyeken egyedülálló és izgalmas vulkáni formakincs formálódott ki.
A zempléni kéktúrázásunk során találkozhatunk lávából és robbanásos eredetű vulkáni törmelékekből kialakult kőzetekkel is. A lávából kikristályosodott vulkanitok közé sorolhatjuk a magas szilícium-dioxid tartalmú, azaz savanyú riolitot, a közepes szilícium-dioxid tartalmú (semleges) andezitet, valamint geokémiai értelemben a kettő között elhelyezkedő dácitot. A vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzetek közé a vulkáni robbanások során létrejövő, különféle szemcseméretű törmelékek kőzetté alakult változatai tartoznak. Ebbe a csoportba sorolható riolittufákkal például itt, Füzérkomlóson találkozhatunk, a felhagyott Fehér-kő-bánya falaiban.
Az itt feltáruló riolittufa az úgynevezett „hegyközi tufa” legfontosabb geológiai feltárása, amelyet a jelenleg is érvényes litosztratigráfiai (kőzetrétegtani) besorolás szerint a Szerencsi Riolittufa Formáció Füzérkomlósi Tagozatába sorolunk be. A miocén kor szarmata korszakának végén (kb. 13–12 millió éve) keletkezett savanyú piroklasztikus összlet robbanásos vulkáni tevékenység során keletkezett, szárazföldi térszínen. A vulkáni felépítmény oldalán lezúduló törmelék lavina módjára hömpölyögve terült szét az ősi térszínen, a terep legmélyebb pontjait követve. A folyamat eredményeként nagy vastagságú riolitos ártufa (ignimbrit) keletkezett, amely gyengén összesült, koptatatlan horzsakő- és kőzetüvegtöredékekből áll, döntően perlites zárványokkal. Az ásványtöredékek közül a biotit, a kvarc és a plagioklász emelendők ki. A forró és nagy sebességgel haladó vulkáni törmelék álló helyzetű fákat is betemetett a kitörések során, amelyek hő hatására elszenesedtek, majd utólag a riolittufa oldataiból származó kovasavval átitatódtak. A kovás átitatódás során a fatörzsek sejtszövetének eredeti szervesanyaga kovával helyettesítődött, kicserélődött, megőrizve annak morfológiai bélyegeit. A riolittufa összlet alsó egységén fejlődött ki az a kőris–ostorfa erdő (Fraxinoxylon, Celtixylon, Ilicoxylon nemzetségek), amelyet később egy heves kitörés törmelékára betemetett. A kb. 30–40 cm-es átmérőjű átkovásodott fatörzsek a jellemzők, a gyökér- és elágazó részek maradványai ritkák.
Az aktív bányászat idejében szép számmal kerültek elő kovásodott, kővé vált fatörzsek, amelyek nagy része napjainkban magángyűjteményekben található meg. Az építőkövet kitermelő külfejtés 1980-as megszűnése óta az előkerülő fák maradványai is megcsappantak. Napjainkban a részben hozzáférhető bányafalak üregeiből, repedéseiből kvarcok, opál-félék és baritok gyűjthetők. A kőfejtőtől északra, a bejáratnál a riolittufára kiömlő piroxénandezites lávaár kőzetei is tanulmányozhatók.
A bányaudvar alatt, a kerékpárút mellett egy kiállított dízelmozdony emlékeztet arra, hogy 1924 és 1980 között itt húzódott a legendás hegyközi kisvasút vasúti pályája. Napjainkban egykori nyomvonalán kerékpárút fut.
A Fehér-kő-bánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
