A Szádvár Derenk irányából

A Gömör–Tornai-karszt vidéke nem bővelkedik látványos, az utókor számára is megmaradt középkori kővárak romjaival. A néhai erősségek köveit nagyrészt elhordta a lakosság, ezért már csak egy-egy kósza földrajzi név emlékeztet a térképeken a dicső múltra. Nem így van ez a Szögliget határában emelkedő Szádvár esetében, ahol az utóbbi időben egy komoly civil összefogás (Szádvárért Baráti Kör) keretében folyamatosan épül és szépül a hatalmas területen elhelyezkedő romkert. A 460 m magas mészkőkúp tetején meredező várfalak azonban nem csak az elmúlt évszázadok viharos történelméről mesélnek, hanem az évmilliókéról is. Írásunkban a Szádvár térségének izgalmas földtani–szerkezetföldtani környezetével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A legtöbb mészkőből álló kúpra, amelyeken ráadásul várromok is találhatók, előszeretettel használjuk a sasbérc kifejezést. A Szádvár esetében is össze lehet futni több leírásban ezzel a megnevezéssel. A baj csak az, hogy a Szádvár kúpja szerkezetföldtani értelemben nem sasbérc, hanem egy klipp. Na de lassítsunk kicsit! A sasbérc (horszt) úgy jön létre, hogy törésvonalak mentén kőzettestek elmozdulnak egymáshoz képest, s a relatíve kiemelkedő blokkból megszületik a horszt. Ebben az esetben a kőzetek ridegen viselkednek, az őket érő erőhatások miatt azok eltörnek, s a törésvonalak (vetők) mentén történik az egyes blokkok elmozdulása. Több középkori várunkat is hordozó várhegy így alakult ki (pl. Sümeg, Csókakő, Csővár). A Szádvár maradványait rejtő mészkőkúp kialakulásában viszont képlékeny deformációs (gyűrődéses), valamint eróziós folyamatoknak is szerepe volt. Ennek megértéséhez viszont a földtörténeti triász időszakban kell folytatnunk történetünket!
A triász időszakban a mai Aggteleki-karsztot hordozó lemeztöredék Eurázsia és Afrika „szorításában”, a Tethys elnevezésű óceán északi, tengerrel borított partvidékén helyezkedett el (természetesen nem a mai földrajzi helyén, hanem sok ezer kilométerre innen). A tektonikai és/vagy éghajlati folyamatok hatására, a folyamatosan változó tengervíz-mélységek közepette az évmilliók alatt nagy vastagságú, döntően karbonátos rétegsorok ülepedtek le. Egy jól szellőzött (oxidatív), mélyebb (pelágikus) tengermedencében rakódtak le azok a mészkövek, amelyek a Szádvár kúpját (és várfalait is) döntően felépítik. A szakemberek által Hallstatti Mészkőnek nevezett karbonátos képződmények uralkodóan rózsaszínűek, világosszürkék vagy csontszínűek, általában jól rétegzettek, padosak–vastagpadosak, kagylós–szilánkos törésűek, finomszemcsés szövetűek. A szintén triász Derenki Mészkő Formációra települő kemény Hallstatti Mészkő Formáció kora évmilliókban kifejezve kb. 220–210 millió év (késő-triász). A Szádvár maradványait is hordozó mészkőkúp izgalmas földtörténete itt azonban még nem ér véget!
Az Atlanti-óceán szakaszos kinyílása, Afrika és Eurázsia közeledése miatt a fentebb említett Tethys-óceán és mellékágai lassan felemésztődtek, megkezdődött bezáródásuk. A bennük évszázmilliók alatt lerakódott földtani képződmények „harapófogóba” kerültek. Az egyre szűkülő térben a kőzettestek csak úgy tudtak már elférni, ha elszakadtak eredeti aljzatuktól, s egymásra tolódva óriási takarós szerkezeteket hoztak létre. A jura végén, a kréta elején vette tehát kezdetét az Aggtelek–Rudabányai-hegység bonyolult takarós, gyűrt, pikkelyes szerkezetének kialakulása, amely több szakaszban zajlott le. Ebbe a „geo-sztoriba” illeszthető be a Szádvár várhegyének kialakulása is. A hatalmas takarós egységek az őket érő összenyomás (kompresszió) hatására a rétegsor legalján található, perm időszaki Perkupai Evaporit Formáció „kenőanyagán” csúsztak, mozdultak el. Az összetett folyamat eredményeként a korábban lerakódott kőzeteket képlékeny deformáció (gyűrődés) érte a földkéreg nagyobb hőmérséklettel és nyomással jellemezhető zónáiban, redőboltozatokat (antiklinális) és redőteknőket (szinklinális) alakítván ki. Az antiklinálisok tengelyében a felszín közelébe kerültek a gyorsan erodálódó Perkupai Evaporit rétegei, amelyek helyén depressziók, azaz mélyedések alakultak ki. Ezekbe a „lyukakba” csúsztak bele gravitációsan a szinklinálisok magjai és szárnyai, másodlagos takarós helyzetbe kerülve. Így jött létre a döntően Hallstatti Mészkőből álló Derenki-klipp, másodlagos takarós mozgások hatására.
Mivel a kemény triász mészkő olyan puhább kőzetekből (pl. Perkupai Evaporit, Bódvaszilasi Homokkő) álló térségbe került, amelyek jobban pusztulnak nála, az idők folyamán a Szádvár kúpja mintegy kipreparálódott környezetének puhább, eredeti helyzetben lévő (autochton) környezetéből. A laposabb formákat a Szádvár térségében a klipphez képest autochton helyzetben lévő ménes-völgyi antiklinális fent említett képződményei alkotják. Ha kellően összezavartuk a kedves olvasót a terület rendkívül bonyolult földtani–szerkezetföldtani képével, akkor egy mondatban összefoglalva a Szádvár vidékének kialakulása. A mészkőkúp egy másodlagos takarós mozgás során új környezetbe került klipp, melynek keményebb triász kőzetei kipreparálódtak a puhább és idősebb kőzetek „tengeréből”. Törésvonal menti elmozdulások (vetődések) nem vagy csak inkább indirekt módon játszottak szerepet a kialakulásában.
A Szádvár és térsége számtalan földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értéket rejt még, amelyet felsorolni is sok lenne. Nem véletlen zajlott 2021-ben a Geotóp Napok rendezvénye is a Szádvár térségében. A vár részletes története a Szádvárért Baráti Kör honlapjáról érhető el. Korábbi cikkeink Szádvár témában: Derenk, szekérnyom.

A Szádvár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt