A markazi romok és a Vár-völgy
A Keleti-Mátraalja és a Déli-Mátra kistájak találkozásánál fekszik az oklevelekben először a 14. században említett Markaz település. Az Aba nemzetség ősi birtokán fekvő község víztárolójáról nevezetes, amelyet az 1960-as évek végén duzzasztottak fel a Mátrai Erőmű hűtőtavaként. A „vizes élmények” mellett érdemes feltúrázni a település határában emelkedő középkori vár romjaihoz is. Ezt nem csak a látványos maradványok és a szép kilátás miatt érdemes megtenni, hanem azért is, mert közben bepillantást nyerhetünk a Mátra évmilliókkal ezelőtti vulkanizmusába. Írásunkban egy geotúra keretében nevezzük meg Markaz térségének földtudományi/geoturisztikai értékeit. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Markaz központjából, a templomhoz közeli buszmegállóból a zöld rom (ZL) jelzésen indulhatunk el a középkori vár romjainak irányába. A kb. 2,5 km-es és kb. 250 m-es szintemelkedést tartalmazó turistaúton bandukolva néha nézzünk a talpunk alá is, vegyünk fel egy-egy kőzetet, hisz a sötétszürke színű andezitek a terület néhai vulkanizmusáról mesélnek. A Mátra fő tömege a földtörténeti újidő (kainozóikum) miocén korában, egy közel 7 millió évig tartó, szakaszos vulkáni működés során jött létre. Ezen belül a vulkanizmus fő időszaka az ún. bádeni korszakra tehető (kb. 16–15 millió évvel ezelőtt), amely során hatalmas mennyiségű vulkáni anyag érkezett a felszínre (ez határozza meg a környező táj mai arculatát). A változatos és hosszú vulkáni működés során döntően andezites, alárendelten dácitos és riolitos lávák ömlöttek a felszínre, a heves robbanások során pedig különféle szemcseméretű törmelékek (pl. tufák) rakódtak le. Markazi túránk során az andezites magmából kikristályosodott kőzetekkel találkozhatunk, amelyeket a szakemberek a Nagyhársasi Andezit Formációba (régebbi nevén: „mátrai középső andezit”) sorolnak be. A formáció fő tömegét piroxénandezites láva, agglomerátum és tufa váltakozása alkotja, amelyekben alárendelten savanyú (riolit, dácit) piroklasztikus rétegek települnek be. A lávakőzetek jellemzően szürke, esetleg vörös vagy zöld színűek, a piroklasztikumok színe fehér, vörös vagy zöld. Radiometrikus koruk a K–Ar mérések alapján kb. 16,3–14,5 millió év.
A 460 m magas Vár-bérc déli oldalában bandukolva (vissza-visszatekintve szép kilátással), különféle méretű, a fagy és a fák gyökerei által felrepesztett andezitek között haladva hamarosan felérkezünk a középkori vár maradványaihoz. Markaz várának romjai a Hegyes-tető (629 m), a Rókalyuk-tető (621 m) és a Hatra-patak-tető (647 m) gerincvonala által kijelölhető eróziós kráterperemen ülnek, amely a néhai Kékes-vulkán felépítményének dél–délkeleti „szárát” képezi. Egyes kutatók szerint a Hatra-patak-tető–Markazi vár gerince észak–déli csapású, tektonikus eredetű hasadékokba benyomult, piroxénandezitből álló dájkok sorozataként értelmezhető. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a fent bemutatott Nagyhársasi Andezit Formáció lerakódása után abban hasadékok nyíltak fel, s a mélyből ezekbe andezites magma nyomult bele. Ez a kőzetolvadék azonban nem jött ki a felszínre, hanem lassan kihűlt a hasadékokban, amelyet később a külső erők hámoztak ki az idősebb kőzetek „fogságából”. A fekete és tömör andeziteket a Kékesi Andezit Formációba sorolják be (koruk: kb. 13–12 millió év).
Ha szusszantunk kicsit, akkor gyönyörködjünk egyet a Vár-völgy csodálatos panorámájában, s tanulmányozzuk a középkori vár megmaradt falait. Az ódon romok miocén andezitjei nem csak az elmúlt évmilliók vulkanizmusáról mesélnek, hanem az emberi történelem viharairól is. „A Markaz község feletti Várbérc 460 m-es gerincén található kisméretű kővárról nincs okleveles adat, az ún. „történelem nélküli” várak közé tartozik. A szakemberek építtetőként az Aba nembéli Kompoltiak visontai ágát feltételezik. Az oklevelekből nem ismert kisméretű Árpád-kori várak építői a Mátra ezen területén kizárólag az Abák voltak. A vár építése – a területén előkerült Árpád-kori fehér kerámialeletek alapján – a 13. század második felére tehető.
Magáról a településről is kevés okleveles adat van, az első az 1332–37-es pápai tizedjegyzék, amely a falu templomát és papját is említi. 1348-ban az Aba nembéli II. Kompolt leszármazottai, Wisshonta Pál fiai osztoztak meg a nagy kiterjedésű birtokokon – Markaz falu János magister birtoka lett. Egy 1358-as, az egri káptalan előtt kelt osztály valló oklevél említi újra Markaz nevét, ebben Visontai Pál fia Imre fiai: János, István és Imre osztoznak meg a birtokaikon. A Kompoltiak visontai ágának kihalása után 1421-ben Zsigmond király adományaként a falut a nánai birtokos Kompolti István országbírónak adományozta. Az utódai között támadt hosszú örökösödési birtokperekben többször felbukkan Markaz neve, így 1468-ban és 1489-ben is. Egyik oklevél sem említi a várat. Valószínűsíthető, hogy az Árpád-ház kihalása utáni pártharcok során már elpusztulhatott.
Bél Mátyás „Notitia Hungáriae novae historico-geographica” c. munkájában (1735–1742) ez áll a várról: „Az előbbinek szomszédságában van egy hasonló várrom, kelet felé a Kékes lejtőjén, amely a Mátra legmagasabb pontja. A várat csak elkezdték építeni, de sohasem készült el, ugyanis amit nappal építettek, éjszaka mindig lerombolták, legalább is ezt mesélik a lakosok. Egyébként alatta ugyanilyen nevű falu van. A Mátra tövének igen gazdag és termékeny lejtőjén mindenütt gazdagság, amelyet többen birtokolnak, igen jó jövedelemmel.”
A várrom szabályos téglalap alakú, a meredek északi oldal kivételével kettős, illetve a déli oldalon szimpla sáncolás veszi körbe. A falak az északkeleti oldalon majdnem teljesen lepusztultak, egy domb talán a kaputorony maradványait rejti. A fallal kerített terület mérete: hossza kb. 26 m, szélessége 21,5 m. A falak szélessége a 2,5 és 1,7 m között változik. Az északnyugati falak rézsűsek, a talaj felé szélesednek. 1913-ban még jelenős falak álltak, azóta nagymértékű pusztulás történt. 2020-ban a délkeleti sarok omlott le.” (forrás: varlexikon.hu)
A Vár-bérctől dél felé, az Alföld felé átmenetet képező hegylábfelszínen terül el a Tatár-mező, amely egy köves hordalékkúp. Anyaga a környező mátrai völgyekből hordódott le, melynek becsült térfogata 0,71 km3. A markazi Vár-bércről nem csak a Déli- és a Magas-Mátra erdőkkel fedett vulkáni kúpjai felé lehet szép kilátásunk, hanem az Alföld irányába is. Itt egy „kissé bezavaró” tájképi elem a Mátrai Erőmű sziluettje, amely a Visonta és Bükkábrány térségében kibányászott pannon lignitből készít elektromos áramot.
A várrom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
