Részlet Várad ősi várából
A Nagyalföld keleti „részein” (Partium), az Erdélyi-szigethegység peremén, a Sebes-Körös mellett fekszik az ősi város, Nagyvárad. A kb. 200 ezer fős „Pece-parti Párizs” lakosságának kb. ¼-e vallja magát napjainkban magyarnak. A magyarországi turisták nagy része a barokk római katolikus egyház Szent László ereklyéi, az Ady Endre emlékek vagy a szecessziós épületek miatt keresi fel a nagy múltú várost. Kevesebben tudják és nézik meg viszont Várad ősi, óriási kiterjedésű várának maradványait, melynek mesélő köveit mi is megszólaltatjuk írásunkban. Kalandra fel, irány a kövek világa!
„Bihar megye és talán Partium legjelentősebb műemlékének eredettörténete egészen a 10. századig nyúlik vissza. Ekkor épült meg a későbbi középkori vár magja, egy kör alapú földvár, egy alacsony, sík magaslaton. Mai formáját és kialakítását 1570 és 1618 között nyerte el. A vár története összeolvadt Szent Lászlóéval, akiről számos monda és csodás történet maradt fenn. Maga a város alapításával kapcsolatban is megtalálható egy rege a Képes Krónikában, miszerint Szent László éppen Bihar megyében vadászott a Körös folyó mentén. Rálelt egy helyre, ahol angyali intésre kolostort alapított Szűz Mária tiszteletére és a helyet Váradnak nevezi el. A vár Szent László kedvenc tartózkodási helye lett. Bihar városából ide költöztette a bihari püspökség székhelyét. Így jött létre a váradi püspökség és székesegyház a várfalakon belül, ami egész a 17. századig létezett.
A 13. századig a várat megerősítették és földsánccal, palánkkal, részben kőfallal, valamint fából készült bástyákkal látták el. Ruggero di Puglia, krónikaíró és váradi kanonok, 1241-ben leírja a vár tatár seregek általi elfoglalását és felgyújtását. Ezek után a várat újjáépítették. Az új építmény még erősebb és impozánsabb lett. A közel hatszögű vár erős tornyokat, várfalakat és két kaputornyot kapott. Déli oldalán gótikus stílusban megépítették a püspöki palotát, és kapott egy második bejáratot is. A székesegyházat közel 30 év alatt építették fel 1342 és 1370 között. Hossza 72 méter volt és két masszív toronnyal rendelkezett. Miután Bonifác pápa privilégiumot, búcsúengedélyt adományozott a templomnak, megindult a zarándokok áradata. A várat ékesítette három magyar szent király szobra, majd Szent László lovas szobrával egészítették ki. 1474-ben a törökök, 1514-ben Dózsa György seregei sem tudják bevenni.
Az Oszmán Birodalom hadserege három alkalommal is ostromolta a várat az 1500-as és 1600-as évek során, mígnem 1660. augusztus 27-én, 46 nap ostrom után, egy 45000 fős török sereg támadta a mindössze 850 fős várvédő csapatot. A históriás leírások szinte mind megemlítik egy magyar nő tettét, aki elárulta, hogyan lehet a várárok és az erődítmény vizét úgy elvágni, hogy az a vár megadásához vezessen. Mindezt a korábban fogságba esett fia szabadságáért cserébe ajánlotta fel. A vár kapitulációja után 32 évig tartó behódolás vette kezdetét, létrejött a várban a váradi pasaság. A vár és ezáltal a város 1692-es visszafoglalása és osztrák kézbe kerülése jelzi Várad újkorba való lépését és visszatérését a keresztény Európába.
A várat Ernst von Borgsdorf tervei alapján hozták helyre. Ehhez a vatikáni kincstár is adakozott 60000 forintot. Az erődítményrendszer különös figyelmet kapott a Habsburg uralom alatt, hiszen fontos stratégiai szerepet töltött be mind katonai, mind politikai viszonylatban. II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes mozgalmának idején is a figyelem középpontjában állt. Ezalatt egy súlyos pestisjárvány is tizedeli mind a támadó, mind a védő seregeket. Az 1848-as forradalom idején Glaser tábornok és a vár védői a forradalom oldalára álltak. Március 22-én reggel nemzeti színű kokárdákat tűztek ki annak jeléül, hogy tudassák a forradalmárokkal: velük szimpatizálnak, nem kell tartaniuk attól, hogy megtámadják a forradalmi csapatokat. A magyar országgyűlés döntése alapján a forradalmi intézményt Debrecenbe kellett áthelyezni, valamint határoztak arról is, hogy Nagyváradot fontos katonai támaszponttá alakítják. A legfontosabb szerep természetesen a várnak jutott, amit addigra a császári helyőrség elhagyott. Itt indították be a puska-, szurony-, és kardkészítő műhelyeket. Jelentős mennyiségű lőszert sikerült felhalmozni. 1857. május 16-án Ferenc József császár rendelete alapján megszűnik a vár hadászati jellege, csupán hadkiegészítő szerepet kap.
Az 1800-as évek végén belső, illetve külső javítást, megerősítést végeztek az épületeken. Még ezelőtt folytatták le az első régészeti kutatásokat, amelyek során felfedezték a 14. században állt gótikus székesegyház nyomait. A két világháború között a vár egy csendőriskolának adott helyet, azután pedig katonai létesítményként működött a belügyi és a védelmi minisztérium fennhatósága alatt. Egyes feltételezések szerint a romániai szekuritáte a belső várkastély északi szárnyában tranzitlágert, átmeneti fogolytábort működtetett. A 70-es évektől számos ipari és gazdasági épület is helyet kapott a várban, ami nagyban hozzájárult annak rohamos romlásához, mivel ezek nem vették figyelembe az épület jellegét. A rendszerváltás utáni időszakban kezdődtek meg a helyreállítások. Az EU finanszírozásában nagyszabású felújítási munkálatok folynak.
Napjainkban a vár fontos kulturális és turisztikai központnak számít. Rengeteg látogató érkezik ide nem csak a környékről, de határon túlról is. Az itt található múzeumnak állandó és időszakos kiállításai is vannak. Már közel 30 éve itt rendezik meg a Festum Varadinum nevű kulturális fesztivált. A Szent László napok is hasonlóan közkedvelt program.” (forrás: mnyknt.hu)
A vár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
