Részlet a Csolt-monostor maradványaiból
A Békés megyei Vésztő városkájától nyugatra, kb. 5 km-re helyezkedik el a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, sőt az egész Tiszántúl egyik legjelentősebb régészeti bemutatóhelye, a Vésztő–Mágor Történelmi Emlékhely. Az 1987 óta védett Mágor-puszta a Körös menti sík és a Kis-Sárrét kistájak találkozásánál helyezkedik el. Az egykori Sebes-Körös medrek és árterek fölé kb. 9 méterrel magasodó kettős Mágori-domb a Kárpát-medence egyik legnagyobb és legjelentősebb újkőkori–bronzkori lakóhalma. Cikksorozatunk második felvonásában a Mágori-dombon elhelyezkedő ősi Csolt-monostor történetével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mágori-domb térségében már az 1930-as évektől kerültek elő régészeti leletek, de az első próbaásatásra csak 1968 őszén került sor (Nagy Katalin). Ekkor már előkerült egy középkori temető maradványa is. 1970-től majdnem egy évtizeden keresztül Juhász Irén és csapata végzett tervásatásokat a területen, amely során teljes terjedelmében napvilágra kerültek a néhai Csolt nemzetség monostorának maradványai. A falak műemléki konzerválása 1979 és 1982 között zajlott. A Wenckheim-pince kialakítása muzeológiai célokra 1980-ban kezdődött el, s a romkerttel együtt felavatására 1982. augusztus 25-én került sor. De vajon kik és mikor építtettek ide monostort?
A mai Békés megye nagyobbik részét a 10. században a Vatától származó Csolt nemzetség vette birtokába. A monostor, illetve a Csoltok első írásos említése 1222-ből való. Ezt onnan tudjuk, hogy apátja, egy bizonyos Lodus tanúként szerepel a váradi ítélőszék előtt. Később egy 1295. évi oklevélben szerepelnek újra a Csoltok: Murony határjárói között vannak Vata fiai, Csolt és Imre. A következő említésük az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékből való. Az aradi káptalan 1358. évi oklevelében közvetve értesülünk a monostor létéről. A 14. században a leszármazott Abrahámfiak szerepelnek az okiratokban. 1357-ben a váradi káptalan előtt kötött egyezségben találkozunk a monostor és a birtokos nevének említésével. Ekkor a monostor temploma a Mindenszentek tiszteletére volt felszentelve. 1383-ban említik utoljára a csolti monostort. Az Abrahámfiak megosztoztak Békés megyei javaikon: „…Vésztő birtokon… a Körös folyón lévő két malomról oly módon készítettek egymás közt felosztást, hogy a Csolt (Cholta) birtokon a monostor oldalán fekvő malom… Miklósé lett.” A 14. század végén ismeretlen okok miatt megszűnik a monostori élet, a területet a szomszédos Mágorhoz csatolják, amely falucska lakói a monostori templomot plébániaként használják. 1497-ben egy oklevél Mágort más néven Csoltnak nevezi. Az utolsó adatok Mágorra vonatkozóan a 16. század második feléből valók: 1567-ben 40, 1579-ben 38 család élt a faluban.
A helység – a táj többi községével együtt – az 1590-es években pusztult el. 1654-ben már Mágor is pusztaként szerepelt az összeírásokban. 1733-ban, a török kivonulása után összeírták Békés megye elpusztult templomos helyeit. Ekkor még állt a monostor két tornya: „Itt még ma is mutatkozik két torony, és sokan mondják, hogy itt szerzetesi kolostor is volt.” Az elhagyott templom tornyai 1786-ban dőltek le. A monostor építőanyagát felhasználták a megrongálódott vésztői templom kijavításához, valamint a környező kúriák építéséhez. A megye e területét birtokló Wenckheim család 1810–1812 között a dombra építtette azt a pincét, amelyben ma az állandó kiállítás látható. Ennek a pincének az építése okozta a kolostoregyüttes végleges pusztulását.
A feltárás alkalmával a templom területén több építési periódus fal-, illetve alapfal maradványait találták meg. Az első templomot, amely egy körtemplom (rotunda) volt, a 11. század első felében építették fel. A feltételezés szerint a pogány lázadás (1046) időszakában pusztították el vagy nagyon megrongálták. A század második felében épült román stílusú templom szentélyfala félköríves, teste pedig téglalap alakú volt. A 12. század első harmadában a templomot nyújtott szentélyfalas, háromhajós, jellegzetes kolostortemplommá építették át. Ekkor épült a templomtól délre, a domb lejtőjén, a szögletes U alakú kolostor is. A kolostoregyüttes 30 x 36 méteres alapterületen feküdt, hozzá kapcsolódott észak felől a 30 méter hosszú és 12,8 méter széles templom. Az utolsó nagy átépítés a 12. század végén történt, még mindig román stílusban. Teljesen új, háromhajós, tágas, pilléres bazilikát építettek, szentélyrekesztő fallal, ehhez kapcsolódó népoltárral. Az előző kolostor templomból csak a keleti végén levő sekrestye falait használták tovább, kis mellékkápolnaként. A megnagyobbított bazilika 36,2 méter hosszú, 16 méter széles volt. Ebben az állapotban maradt meg a 19. század elejéig. A falak mellett és a templomot körülvevő szentelt földben (temetőben) több mint kétszáz sírt tártunk fel. A sírokban a környező kisebb falvak lakói, valamint a monostorban élt szerzetesek nyugodhatnak.
A Mágori-dombon feltárt kolostoregyüttes jelentősége a feltáró munkálatok előrehaladtával egyre emelkedett. Fokozatosan vált ismertté alaprajzi elrendezése, építésének kezdetét pedig az első írásos adattól vissza kellett keltezni, majd két évszázaddal. Az is bizonyossá vált, hogy olyan rangos díszítményekkel ellátott épületek álltak itt a dombon, melyekhez hasonlóak az ország más részein csak királyi építkezéseken vagy azok hatósugarában találhatók. Művészettörténeti jelentőségük az Alföldön az adott korszakban különösen kiemelkedő.
(Felhasznált irodalom: Juhász Irén: A Vésztő–Mágori-domb – Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2006)
A néhai Csolt-monostor pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
