A Baradla aggteleki bejárata
A magyar emberek többsége legalább már egyszer járt életében hazánk (egyelőre) csak 2. leghosszabb (kb. 30 km) barlangrendszerében, a Baradlában. A nemzeti parkba látogató legtöbb turista a barlangtúrák közül az ún. aggteleki rövidtúra egy órás, szakvezetéses sétáját választja. Indulás előtt a gyülekező egy 51 m magas irdatlan sziklafal tövében történik, melynek aljában bújik meg a hatalmas cseppkőbarlang egyik természetes, évezredek óta ismeretes, azóta mesterségesen kissé kitágított bejárata. Írásunkban most azonban nem ereszkedünk le a Baradla mélyére, hanem a barlang fölé magasodó sziklafalat tanulmányozzuk, természetesen egy geológus szemüvegén keresztül. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A szláv nyelvekben a „bradlo”, ill. a többes száma („bradla”) sziklákat, sziklacsúcsokat jelent, ebből a szóból alakulhatott ki a Baradla név is. Valószínűleg eredetileg a bejárat feletti hatalmas sziklafalat illeték ezzel a találó névvel, amely név később átöröklődött a barlangra is. Az óriási falak alatt állva, s annak kőzetanyagát tanulmányozva egy világosszürke színű, karbonátos üledékes kőzetre lehetünk figyelmesek, amelyet a szakemberek Wettersteini Mészkő Formációnak neveznek. A középső- és késő-triász korú formáció rétegei kb. 235–225 millió éve rakódtak le egy trópusi, zátonyokkal szegélyezett lagúna vizében, az egykori Tethys-óceán sekélytengeri partvidékén (szakmai kifejezéssel egy ún. karbonátplatformon, azaz peremes selfen). Ez természetesen nem a mai földrajzi helyén történt, hanem sok ezer kilométerre innen, ott, ahol a területet hordozó lemeztöredék éppen elhelyezkedett. A szénsavas víz hatására kiválóan oldódó, nagy tisztaságú kalcium-karbonátos anyagú üledékes kőzet hordozza döntően az Aggteleki-karszt térségének hallatlanul gazdag felszíni (exokarszt) és felszín alatti (endo)karsztos formakincsét. Ebben a kőzetformációban halad a Baradla–Domica-barlangrendszer jelentős hányada, nagyjából járatainak a fele.
A vastagpados mészkőből álló kőzettest eredeti színe, friss törési felülete mentén világosszürke, de a barlang fölé tornyosuló sziklafal felszínén különféle színárnyalatok (pl. okkersárga, barna, vörösesbarna, sötétszürke) is megfigyelhetők. Ezek az árnyalatok a csapadék és az élővilág mállasztó hatásaira alakultak ki, s döntően vasásványok (pl. limonit, limonitos kalcit) bekérgeződései alkotják. Ez a foltos és sávos elváltozás döntően a kőzettestet átjáró repedések és hasadékok mentén látható, hisz ezek a felületek vezetik a legjobban a felszín felől a mélybe szivárgó, csapadékvíz eredetű (meteorikus) oldatokat. A fent említett színek természetesen magában a barlangban is tanulmányozhatók, hisz a felszínről leszivárgó csapadékvíz a mélyben is elvégzi „kifestő” hatását. A sziklafal élénkebb, üdébb felületei friss törésekről, kifagyott kőzetrészletek kipergéséről, illetve emberi hatásokról (kilazult kőzettömbök eltávolítása) árulkodnak. Az Aggteleki-karszt legnagyobb és leglátványosabb sziklafala előtt állva elmondhatjuk, hogy az a kőzet korához képest igen fiatalnak számít, ugyanis a földtörténet legutóbbi időszakában, a negyedidőszakban (azon belül a jégkorszakban) alakult ki. A területet néhány millió évvel ezelőtt érő tágulásos (extenziós) tektonikai események hatására törésvonalak menti elmozdulások, azaz vetődések zajlottak le a térséget borító triász kőzetekben. A jelenlegi sziklafal nem más, mint egy óriási vetősík, melynek a délnyugati oldalán elhelyezkedő kőzettest függőlegesen a mélybe zökkent. Ezen állva szemléljük a barlangi pénztár előtt ámulattal a fölénk tornyosuló sziklafalat. A tektonikai elmozdulások során keletkezett törmeléket a fal tövéből a víz oldotta–hordta el. A változó mélységben elhelyezkedő mészköveket délnyugat felé haladva vastagodó fiatal, újidei (kainozós) fedőrétegek borítják.
Az emléktáblákkal (pl. Vass Imre, Petőfi Sándor, Siegmeth Károly, Münnich Kálmán) bőségesen ellátott, már 1940 óta természetvédelmi oltalom alatt álló sziklafal tövében hűsölve azért érdemes pár szót ejtenünk arról, hogy miért is van itt a Baradla-barlang egyik természetes bejárata. A barlangrendszer kialakulása kapcsán is kijelenthetjük, hogy a Baradla jóval fiatalabb az őt befoglaló, triász időszaki Wettersteini Mészkő Formáció karbonátos kőzeteinél. A legidősebb víznyelők valamikor a pliocén végén, ill. a pliocén és pleisztocén határán, kb. 2,5–2 millió évvel ezelőtt alakulhattak ki. A Baradla jelenlegi főága feletti, kb. 9–12 m-rel magasabban elhelyezkedő felső szinti járatai alakultak ki a legrégebben, de ezek pontos korát illetőleg még nincs egyetértés a szakemberek körében. Valószínűsíthető, hogy a Baradla ezen legősibb járatai a pliocén végén vagy a pleisztocén elején jöhettek létre. A terület további emelkedése miatt a barlangképződés a mélyebb szintekre helyeződött át, amely valamikor a günz glaciálisban kezdődhetett el, de ennek időpontjáról is megoszlanak a vélemények. Ehhez az eseményhez köthető az aggteleki sziklafal aljában található természetes bejárat kialakulása is, ugyanis a karsztosodó kőzettest emelkedése miatt a korábbi, magasabban lévő víznyelők szintje mélyebbre került, pontosabban egy mélyebben lévő nyelőszáj alakult ki, egy hozzá tartozó folyosóval. A mai is használatos természetes bejárat az Acheron-víznyelő ősi elődje volt, amely napjainkban már inaktív, hisz az Acheron máshová helyeződött át. A Baradlának létezik a főág alatt kb. 40–50 m mélyen két alsó járatszintje is, amelyek valószínűleg a riss és a würm glaciálisokban formálódhattak ki. A szóban forgó bejáratot a neolit kor embere is ismerhette és használta.
A jegypénztártól a kék sáv (Országos Kéktúra), sárga sáv és kék barlang jelzéseken, lépcsősoron juthatunk fel a monumentális sziklafal tetejére, ahol klasszikus karsztos tájkép fogad minket, szép kilátással. A Baradla-tetőn, a Baradla tanösvény mentén szépen tanulmányozhatjuk a karrosodott Wettersteini Mészkő rétegfejeit, borókákkal és jellegzetes karsztvidéki talajokkal.
A csatolt képen a Nádaskai Mészkő Formáció szép kőzettömbjéből kialakított UNESCO Világörökség (1995) emlékkő látható, háttérben a szóban forgó sziklafallal.
A Baradla fölé magasodó sziklafal pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
