A Ság-hegy monumentális bányaudvara
Celldömölk városától délnyugatra, a Kemeneshát és a Kemenesalja kistájak találkozásánál áll őrt a bányászat által megcsonkított, de még így is méltóságteljesen emelkedő Ság-hegy. A 279 m magas, bazaltból álló vulkáni tanúhegy annak köszönheti népszerűségét, hogy 1909 és 1958 kőbánya emésztette fel a hegy központi régióját. A kb. 17 millió tonna bazalt eltávolításával így megnyílt az út a néhai vulkáni kürtő belsejébe, egy geológiai paradicsomot hozva létre a szakemberek és a (geo)turisták számára is. Írásunkban a Ság-hegyet kialakító vulkáni működés „lelkivilágával” ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Kb. 5,5–5 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti miocén végén, pliocén legelején a mai Kemeneshát vidékét a Pannon-tó helyén kialakult folyókkal és tavakkal tarkított mocsaras síkság foglalta el. A nyugodt tájat viszont irtózatos erejű robbanások rázták meg, ugyanis a mélyből izzó kőzetolvadék emelkedett fel, amely a felszín alatti rétegvizekkel találkozva nagy erejű robbanásos (freatomagmás) kitöréseket generált. A tűz és a víz találkozásának hatására, a kürtőből kirobbanó, különféle szemcseátmérőjű vulkáni törmelékből néhányszor tíz méter magas, széles kráterű tufagyűrű keletkezett a pannon üledékekkel fedett ősi térszínen. A hamufelhő-kitöréseket lávatűzijáték követte a tufagyűrű belsejében: a stromboli-jellegű robbanásos kitörések során kis salakkúpok épültek fel. Ezt a „felvonást” a hasadékok mentén lávafüggönyök magasba emelkedése követte, akárcsak napjainkban a Hawaii-szigetek területén. A vulkáni működés záró akkordja egy izzó kőzetolvadékból álló lávató megszületése volt a kráter belsejében, a csendesebb működési szakaszt képviselve. A kb. 30–50 km-es mélységből származó bázikus, azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú, bazaltos összetételű kőzetolvadék viszonylag gyorsan (akár néhány óra vagy nap) emelkedett fel a földkéreg mélyreható törésvonalai mentén. Az egyszeri kitörés által megszületett (monogenetikus) vulkáni felépítmény keményebb kőzeteit az erózió preparálta ki a „puhább” kőzetek alkotta térszínből, jellegzetes bazaltos tanúhegyet alakítva ki. A Ság-hegy „kibelezett kőbányáinak üregében” haladó vulkanológiai tanösvény többek között a fent bemutatott eseménysorozat kővé vált maradványait mutatja be.
Fentebb említettük, hogy a nagy erejű freatomagmás kitörések azért következhettek be a vulkáni működés nyitányában, mert az izzó kőzetolvadék a Pannon-tóban korábban lerakódott, felszín alatti vizekkel telített homokos rétegsoron hatolt át. A heves kitörések során a tufagyűrű anyagát alkotó bazaltos tufa, lapillitufa- és lapillikő rétegek halmozódtak fel, melynek ásványait döntően kőzetüveg-szilánkok, olivin, valamint kvarc és muszkovit építik fel. Utóbbi két ásvány abból a homokos pannon rétegsorból származik, amelyet áttört a magma a felszín felé tartó útja során. A kitörési felhő vízgőzben telített volt, ami részben a lerakódott üledékekben csapdázódott. Erre kiváló bizonyítékok a vulkáni törmelékes rétegsorban beágyazódó és a rétegeket maguk alatt „benyomó” kőzetdarabok is, amelyek a kürtőből repültek ki a heves robbanások során, s csapódtak be a plasztikusan viselkedő nedves rétegekbe. A világosabb színű tufarétegek apróbb szemcsékből állnak, s az ún. piroklaszt-torlóár (alapi torlóár) részét képezték, míg a sötétebb, nagyobb szemcsékből álló lapillitufa-rétegek a kitörési felhő visszahullott képződményei.
A Ság-hegy néhai tufagyűrűjének kialakulása után a vulkanizmus egy csendesebb szakasza következett. A mélyből felemelkedő magmacsomagok lávatűzijáték és lávafröccsök formájában érkeztek a felszínre, mert a mélyben elfogyott az a víz, amely a heves freatomagmás kitöréseket generálta. A vízgőz helyett a gázbuborékok szerepe nőtt meg a kitörések jellegének formálásában. A folyamat eredményeként likacsos, vörös színű vulkáni salak keletkezett, amely a szivacshoz hasonlatos belső szerkezettel rendelkezik. A porózus szerkezet a lávában található gázbuborékoknak volt köszönhető. A Ság-hegy északi részén a bányászat egy ilyen salakkúpot vágott át, amelyben ráadásul egy bazalttal kitöltött kürtőcsatorna is halad. Ez nem véletlen, hisz a hegyen a pliocénben egyszerre több kürtőből zajlottak a kitörések, amelyek közül négy tárul fel a sziklafalakban. Ezeket legyezőszerűen szétnyíló, oszlopos elválású bazalt tölti ki.
A kürtők többsége egy északnyugat–délkeleti irányú szerkezeti vonal mentén helyezkedett el, amelyből lávafüggöny formájában spriccelt ki a kőzetolvadék, a Hawaii-szigetek vulkánosságát idézve. Ennek a kővé vált tanúit a fő kürtőcsatorna felett tanulmányozhatjuk, a Ság-hegy második legmagasabb pontján. Itt a barnásvörös színű, laza vulkáni törmelékben üreges belsejű, szivacsos szerkezetű lávalepények ülnek. A belsejükben található, kifelé szűkülő kerekded üregek egykori gázbuborékok helyei, külső felületüket a kenyér héjához hasonló kéreg burkolja be. A lávalepények még képlékeny állapotban repültek ki a kitöréseknél, amely során külső kérgük hirtelen lehűlt, azonban belsejében még „dolgoztak” a gázok. Az egymásra hulló izzó lávacafatok egy része lávafolyammá állt össze, lávató formájában töltve ki a tufagyűrű által határolt széles krátert. Az izzó kőzetolvadék valószínűleg ezen a „tufagáton” nem csordult túl, lassú hűlése miatt oszlopos szerkezetű bazaltok formálódtak ki, a kürtőkhöz közelebb pedig lemezes kifejlődésű kőzetek jöttek létre. Itt jegyeznénk meg, hogy a szakemberek a fent nevezett kőzeteket a Tapolcai Bazalt Formációba sorolják be.
A fent vázoltakból láthatjuk tehát, hogy egy viszonylag kis területen és földtani értelemben rövid ideig működő vulkán mennyire változatos kitöréstermékeket produkálhat, a mélyből feláramló kőzetolvadék fizikai/kémiai tulajdonságainak megváltozásának hatására. A 20. század első felében zajló bányászat a kiváló műszaki paraméterekkel rendelkező bazalt lávakőzeteket fejtette, de közben feltárta a Ság-hegy belsejében megbújó vulkanológiai csemegéket is. A hegyet napjainkban a Sághegyi Tájvédelmi Körzet (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság) védi, területét turistautak és egy tanösvény hálózza be. A hegy kialakulását, kőzeteit a hegy keleti lábánál található Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont interaktív kiállítása mutatja be.
A Ság-hegy kultúrtörténeti értékekben és érdekességekben is gazdag. 1891-ben báró Eötvös Lóránd például itt végezte híres torziós ingájával első kísérleti méréseit. A hegy platóján áll őrt az 1934-ben felállított Trianoni Kereszt, amely hazánk egyik legnagyobb ilyen jellegű alkotása. Az emlékmű mellől csodálatos körpanorámában lehet részünk a környező tájra.
A Ság-hegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
