Triász szálkövek és terméskövek Rezi várában

A Dunántúli-középhegység nyugati peremén, a Keszthelyi-hegység sasbércei között fekszik Rezi. A törésvonalak mentén „összeszabdalt” táj triász sasbércekből, s a közöttük található lezökkent medencékből áll. A medencékben bújnak meg a térség települései, a sasbérceken pedig a területet egykoron vigyázó erősségek maradványai ülnek. Ilyen a Rezi és Zalaszántó községek között emelkedő Meleg-hegy is, amelyen egy középkori erősség romjai kereshetők fel. Írásunkban Rezi várának földtani környezetével és történetével foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az Országos Kéktúra (OKT) útvonala Rezi és Zalaszántó között a Meleg-hegy (425 m) tömege alatt halad el. A kék sáv jelzésről a kék rom jelzésen, kb. 1 km-es kitérővel mászhatunk fel a vár maradványaihoz, amely megtételét mindenképpen javasoljuk a földtudományi, a tájképi és a kultúrtörténeti értékek miatt. A törésvonalak mentén a magasba emelkedett, s északnyugat felé kibillent tektonikus sasbérc (idegen kifejezéssel horszt) kialakulásának megértéséhez több mint 200 millió évvel kell visszaforgatnunk az idő kerekét.
A mai Keszthelyi-hegység területét hordozó lemeztöredék, az ún. Dunántúli–középhegységi-egység a földtörténeti mezozóikum (középidő) triász időszakában a Tethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő (óceán) nyugati, trópusi sekélytengerekkel borított selfjeinek térségében helyezkedett el, Afrika északi peremén (természetesen nem a mai helyén, hanem több ezer kilométerre jelenlegi pozíciójától). Hosszú idő alatt a 200 méternél nem mélyebb, jól átvilágított és mozgatott trópusi tengervízben hatalmas mennyiségű meszes iszap halmozódott fel, amelyből később a diagenetikus (kőzetté válási) folyamatok hatására kalapálható, kemény kőzetek jöttek létre. Csillagászati, klimatikus és tektonikus okok hatására, a tengerszint periodikus ingadozásai miatt a hatalmas tengerparti síkságokon korábban lerakódott mésziszapok időnként szárazra kerültek, s átdolomitosodtak, a kalcium-karbonát ásványok (pl. kalcit) kristályrácsába beépülő magnéziumionok hatására (a dolomit ugyanis ásványtani értelemben kalcium-magnézium-karbonát). Ekkor született meg a Keszthelyi-hegység fő tömegét alkotó Fődolomit Formáció is, amely a Rezi környéki sasbércek fő tömegét adja. Ebből a sekélytengeri pados Fődolomitból fejlődött ki a Meleg-hegy csúcsrégióját alkotó Rezi Dolomit Formáció legalsó rétegsora.
A Rezi Dolomit Formáció a késő-triász nóri korszakának végén (kb. 215–210 millió évvel ezelőtt) rakódott le, s ezzel a térség késő-triász karbonátos kőzeteinek legfiatalabb tagja. A szürke, sötétszürke színű, vékonyréteges–lemezes, helyenként intraklasztos, erősen bitumenes dolomit és pados dolomit váltakozásából álló rétegsor egy mélyebb, rosszul szellőzött, elzárt tengermedencében képződött, amely időnként anoxikussá vált. Ez azt jelenti, hogy a tengeraljzaton szervesanyagban gazdag iszap tudott csak felhalmozódni, mert nem jutott le elegendő oxigéndús víz, amely feloxidálhatta volna a szervesanyagot. Ez az anoxikus környezet a dolomit kiválóan rétegzett, lemezes szerkezetében is visszaköszön. A leírt folyamatok miatt a rétegsor ősmaradványokban szegény: szivacstűk, halpikkelyek és Conodonták jelzik a néhai élővilág meglétét. A Fődolomit sekélytengeri karbonátos képződményeihez képest ez már egy kimélyüléses szakaszt jelent a Keszthelyi-hegységet is hordozó kőzetlemez területén. Ezt többek között a tűzkő-betelepülések is jelzik a dolomitos rétegsorban. A kimélyülés tektonikai folyamatok hatására következett be a korábban egységes karbonátplatformon. Törésvonalak mentén ugyanis ún. intraplatform medencék alakultak ki, amelyek közül az egyik a mai Keszthelyi-hegység vidékére esett. A Rezi Dolomit Formáció szép feltárásai a várrom mellett figyelhetők meg, valamint természetesen a vár falaiba beépítve terméskőként. A vár maradványaitól északra, pár perces sétával érhető el egy barlang sötéten ásító szája, amely nem más, mint egy feltörő meleg hévizek által kioldott, majd elromosodott gömbfülke maradványa.
A vár történetét a varlexikon.hu oldalról idézzük fel: „Rezi vára a Meleg-hegy 418 m magas dolomitszikláin áll. 1236-ban zalai várföld néven emlegetik a források: „Rezy terra castensis de Zala”. A korabeli források szerint IV. László király Rezi uradalmát elcseréli Tomaj nembéli Tibával annak boldogkői uradalmáért. Tőle fegyverrel ragadta el a Pécz nembéli Apor. A várat valószínűsíthetően a falu tulajdonosai, Apor és Lukács építtethette, bár néhány helyen valószínűsítik, hogy a lakótornyot a Tátikát is építtető Zlaudus veszprémi püspök emeltethette. A 14. század elején a Kőszegieké a vár, tőlük 1321-ben Károly Róbert seregei ostrommal veszi el. Rezi várát ilyen néven először 1378-ban említi először oklevél – ekkor adományozta Nagy Lajos király a várat összes tartozékával együtt Lackfi István nádornak.
1397. február 27-én Zsigmond király Lackfi István nádort hűtlenség miatt lefejeztette a Kőrösi gyűlésen. Összes birtokát elkobozták. 1399. január 17-i levelében Zsigmond utasította Rezi és Tátika királyi várnagyait, hogy a keszthelyi polgárokat régi szabadságaikban ne háborgassák. 1401-ben Eberhart zágrábi püspök és testvére kapták adományba. 1415-ben Tátikávalegyetemben még az ő tulajdonában van, de a püspök halála után visszaszáll a koronára. 1421-ben 10 000 arany forint fejében Zsigmond elzálogosítja a várat és uradalmait Medvei János zágrábi püspöknek és Medvei Rudolfnak. Tőlük 1427 júniusában hatalmaskodások miatt elveszi és gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozza. 1440-ben a Pethők I. Ulászlót támogatják Erzsébet királyné ellenében, ezért az utóbbi Zágorhidai Györgynek adományozza Rezi várát is, de ténylegesen soha nem birtokolta. 1450-ből fennmaradt egy oklevél, miszerint gersei Pethő László és Pető Tátika és Rezi birtokaik után lucrum Camere (kamara haszna) fejében 1 pint bort kell adózzanak (galéria). Mátyás király halála után Miksa császár trónkövetelőként fellépve megszállja a Dunántúl jelentős részét. Rezi vára is a németek kezére kerül. Kinizsi Pál foglalta vissza 1491-ben (ez volt a híres fekete sereg utolsó hadjárata). Ez után a várat jelentősen megerősítették.
Pethő János Rezibe költözését Keszthely 1548-as felégetése utánra tehetjük. 1550-ben már források is igazolják. A török időkben a népes Pethő család egyik részének Rezi volt a menedéke, a másik felének Tátika. Rezi először 1550-ben került veszélybe, mikor a törökök Veszprém felől Tátikáig, Sümegig nyomultak előre, de ostromra nem került sor. Az 1554-es török rablóhadjárat végig pusztította a Balaton északi részét, így valószínűleg Rezit is támadták. A várat 1555–56 körül királyi parancsra megerősítették (3 méterrel megemelték az udvar falait, így azok kb. 9 méter magasak lettek).
Rezi végvárrá válása Hegyesd 1561-es eleste után következett be. 1561. április 18-a előtti napokban a törökök váratlanul megjelentek Tátika és Rezi alatt, de a környék feldúlása során a várakat nem ostromolták. Hegyesd 1562-es visszafoglalása után a veszélyezettség csökkent. Giulio Turco 1571–72-es felmérése során a várat még jó állapotban láthatjuk. 1571-ben a gersei Pethő család úgy határozott, hogy az eddigi 12 helyett csupán 5 darabontot tartanak fenn Rezi várában, hiszen komoly harci szerepe nem volt. A család anyagi hanyatlása után pedig fenntartása nagy gondot jelentett, ezért a várat sorsára hagyta. Lehetséges, hogy a szomszédos Tátika 1589-es ostromakor pusztult el. Egy 1592-ben kelt oklevélben már “dirutis castris Rezy”, azaz romba dőlt Rezi várról olvashatunk.”

A várrom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt