A katymári téglavető löszfala

A Duna–Tisza köze déli részén, a Bácskai löszös síkság kistájon, nem messze a szerb határtól fekszik Katymár. A település különösebb látnivalót nem rejteget a vidéket járó turisták számára, egy komoly „geocsemegét” azonban igen. Katymártól kb. 2 km-re délnyugatra kereshető fel az az egykori téglavető mellett magasodó löszfal, amely az utóbbi évtizedekben a negyedidőszakkal foglalkozó szakemberek egyik fontos terepi helyszíne lett. A 11 m magas löszfal üledékeiből ugyanis olyan klimatológiai információk olvashatók ki, amelyek segíthetnek megérteni az előttünk álló globális klímaváltozás folyamatait is. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az egykori téglavetőnél magasodó fal üledékanyaga a lösz, amelyet a népnyelv annak idején sárgaföldnek hívott. De vajon milyen ősföldrajzi környezetben és mikor rakódott le az itteni vastag löszös összlet? A földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hidegebb és szárazabb, ún. glaciális szakaszaiban Európában, így a Kárpát-medencében is a munkaképes szelek vették át az uralmat. Az óriási homok– és porviharok során nem csak az akkori táj borult sötétségbe, hanem jelentős felszínátalakulás is zajlott. Európa északi területein, a London–Köln–Krakkó–Kijev vonalig óriási belföldi jégtakarók, a magasabb térszíneken (pl. a magashegységekben) pedig gleccserek nyújtózkodtak. Az olvadékvizek által a jégtakarók előterében lerakott, különféle szemcseméretű, majd kiszáradó üledékeket a viharos északias szelek könnyedén a magasba tudták emelni. Így vette kezdetét Európában az a hullóporos üledékképződés, amely a nagy területekre kiterjedő löszfelhalmozódásokat generálta.
Magyarországon az imént vázolt folyamatok helyett a nagyobb folyóink (pl. Duna és mellékfolyói) által elhagyott, majd kiszáradó hordalékkúpok felszínéről kifújt kőzetliszt játszotta a legnagyobb szerepet a lösz kialakulásában. A szélfútta por a légkör mintegy 2500–3000 m-es magasságáig is feljuthatott, s akár több 100 km-es távolságra is elszállítódhatott. A légkörből száraz és nedves ülepedéssel kihulló, döntően 0,01–0,05 mm-es átlagos szemcseátmérőjű durva kőzetliszt (aleurit) a szélárnyékos helyeken, füves pusztaságokon halmozódott fel (kb. 0,5 mm/év sebességgel). Ezt követően a diagenetikus folyamatok hatására többé-kevésbé cementált lösszé alakult az évezredek folyamán. A katymári löszök képződése kb. 32 ezer évvel ezelőtt kezdődött meg, s kb. 13 ezer évvel ezelőtt fejeződött be (középső-würm vége, felső-würm). A szél által szállított és lerakott kőzetliszt a bácskai területeken a Dunántúli-középhegység és a Mecsek irányából lefutó vízfolyások által kialakított pliocén–pleisztocén hordalékkúpra rakódtak le, melyet később futóhomok borított be.
A katymári löszfal anyaga nem képez homogén egységet, hanem a különböző léptékű környezeti és klimatikus változások hatására löszös képződmények, valamint fosszilis talajok sorozataként értelmezhető. Az üledékanyag részletes szedimentológiai, malakológiai és fitolit (növényi opálszemcsék) vizsgálatai alapján kijelenthető, hogy a löszképződés kb. 20 ezer éve alatt lehűlési és felmelegedési szakaszok váltogatták egymást a jégkor végén, a Kárpáti belső löszövezetben. A szelvény legalsó löszrétege egy hidegebb klímaszakaszban (Heinrich esemény) rakódott le, amelyet a löszben megtalált hidegtűrő és mezofil puhatestű fajok (csigák) is bizonyítanak. Egy faszeneket tartalmazó vékony égett szint fölött ismét egy tipikus löszréteg következik, hidegtűrő és mezofil csigafajok dominanciájával, ill. felfelé haladva azok mennyiségének növekedésével. Az eddigi két hidegebb löszképződéssel jellemezhető szakaszt egy rövidebb felmelegedési (Dansgaard–Oeshger ciklus) követte, amely során a korábban lerakódott lösz talajosodott, azaz egy fosszilis talaj alakult ki. A felmelegedést egy újabb lehűlés követte, amely során hidegkedvelő csigák dominanciájával jellemezhető tipikus lösz rakódott le. Ezt egy száraz–hűvös éghajlaton képződött homokos lösz, majd megint egy lehűléses tipikus löszréteg követi. A kb. 11 m magas szelvényt holocén csernozjom talaj zárja le, amely az aktív talajréteget képviseli napjainkban.
A katymári rétegsor jelentősége abban rejlik, hogy egy teljes, üledékképződési hiány nélküli kb. 20 ezer évet fog át, amelyben a kutatók kb. 20–40 éves léptékben tudják tanulmányozni a jégkor végének klímaváltozásait. A löszös összlet teljessége miatt összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal is. A nemzetközi szinten is jelentős katymári alapszelvényhez hasonló Nyugat- és Közép-Európából nem ismertes, ilyesfajta löszös kifejlődések csak Ukrajnában és Kínában találhatók.
Mire tanít minket a jégkor végi utolsó nagy löszképződés üledékes rétegsora? Milyen következtetéseket lehet levonni belőle a jövő klímaváltozásaira vonatkozóan? Láthattuk azt, hogy a kb. 20 ezer évet átfogó katymári szelvény képződése közben, viszonylag rövid idő alatt többször is komolyabb klímaváltozás zajlott le a területen. A hidegebb és szárazabb szakaszokban a légkörből kihulló kőzetlisztből lösz képződött, míg a melegebb és csapadékosabb etapokban a korábban lerakódott löszök talajosodtak, rajtuk dús vegetáció alakult ki. A klíma megváltozása az üledékképződés típusát, sebességét, a talajképző folyamatokat, valamint a vegetáció és az állatvilág átalakulását is maga után vonta. Régészeti lelőhelyekről tudjuk, hogy a megváltozó környezethez természetesen az emberi közösségeknek is igazodniuk kellett. Ez mind tanulság lehet a mai kor emberének a globális klímaváltozással folytatott harcban. A múlt klímaváltozásait elemezve, megértve talán jobban megismerhetők lesznek a jövő éghajlatváltozásai is. A labda most a kutatók kezében van, talán még nem késő!
A katymári löszfal védett földtani alapszelvény, ezért a terepen a „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak” elv érvényesül. Itt jegyeznénk meg, hogy hasonlóan fontos és izgalmas bácskai löszszelvény a Madaras határában található is, amellyel egy másik írásunkban foglalkozunk majd.

A katymári téglavető pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt