A Baglyas-kő egy őszi reggelen
Salgótarján és térsége bővelkedik földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekben. Ezek nagyobbik része a bazaltos vulkanizmus felszínformáihoz köthető. Az 550 km2-es kiterjedésű Nógrád–Gömöri-bazaltvidéken a bazaltos jellegű vulkanizmus a miocén kor legvégén indult be (kb. 8 millió éve), s a pliocénen át egészen a pleisztocénig (pár százezer év) tartott. Ezen hosszú időszak alatt tufagyűrűkkel szegélyezett lávatavak, lávaárak és lávatakarók jöttek létre. Ebbe a hatalmas vulkáni ciklusba illeszthető be a nógrádi megyeszékhely északkeleti részén emelkedő Baglyas-kő (301 m) kúpja is, amelynek kialakulását ezen írásunkban vesézzük ki. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Kb. 3,8–3,5 millió évvel ezelőtt (pliocén földtörténeti kor) irtózatos erejű robbanásos (freatomagmás) vulkáni tevékenység vette kezdetét a mai Baglyas-kő térségében. Kb. 70 km-es mélységben (földköpeny felső része) bázikus, azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú, bazaltos jellegű magma keletkezett, amely a litoszféra mélyreható repedésein megindult a legkisebb ellenállás, azaz a felszín felé. A kb. 1000–1200 °C-os izzó kőzetolvadék viszonylag gyorsan haladt felfelé, s útja közben találkozott a már korábban lerakódott különféle típusú kőzetekkel. Ilyenek voltak például a kora-miocén Pétervásárai Homokkő Formáció rétegei, amelyek jelentős mennyiségű felszín alatti vizet tároltak a pórusaikban. A forró magma és a víz kölcsönhatása következtében a felszínen heves robbanásokkal lezajló egyszeri (monogenetikus) vulkáni működés vette kezdetét. Egy mély tölcsér, szakmai kifejezéssel diatréma keletkezett, amelyben a robbanások hatására a vulkán egyre mélyebbre ásta be magát. A működés során különféle szemcseméretű salakos piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetek kerültek a tölcsérbe, amelyek később kőzetté váltak. A vulkán által felszakított szemcsék között bőven találunk a vulkanizmusnál jóval idősebb üledékes kőzeteket is, valamint innen írtak le először hazánkban természetes kokszot (a barnakőszén és a magma kölcsönhatása). A vulkáni működés vége felé a piroklasztikus kőzetekbe (bazalttufa, lapillit) egy kisebb méretű, bazaltlávából álló telér nyomult. A térségben viszonylag fiatalnak számító vulkáni működés hatására keletkezett kürtőkitöltés anyagát az elmúlt évmilliókban az erózió hámozta, s preparálta ki a „puhább” kora-miocén törmelékes üledékes kőzetek „fogságából”, a geoturisták nagy örömére. A kürtőkitöltés minél teljesebb tanulmányozását nem csak a természetnek köszönhetjük, hanem a több szakaszban (vár építésének kora, 1714–1826, 1900-as évek eleje) zajló, kisebb volumenű bányászatnak is, amely során a telér bazaltját fejtették ki.
A bazaltos kürtőkitöltés déli oldalában egy nagyobb barlangot fedezhetünk fel, amelyet a szakirodalom Baglyas–kői-bazaltüreg néven tart számon. A valójában három üreg alkotta rendszer a vulkáni törmelékes kőzetek és a bazalttelér határán alakult ki. A legnagyobb egy 7,3 m hosszú, vízszintes folyosóból álló rész, majd ezzel párhuzamosan, de magasabban egy kisebb, 2,4 m-es vízszintes járat és ezek előterében egy 2 m mély, ovális keresztmetszetű kürtő. Eredetével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Eszterhás István kimállással magyarázza az üregrendszer kialakulását, míg mások egy szingenetikus „hólyagbarlangnak” tartják, amely a kitöréstermékekben ragadt gőzbuborék helyén alakult ki. A szingenetikus szó a vulkáni működéssel egy időben történő kialakulásra utal. Egy másik elmélet szerint a barlang egy kb. 2,4 millió évvel ezelőtt működött fumarola maradványa. A helyi lakosok mesterséges üregnek tartják, amelyben a vár urai kincseket rejtegettek annak idején.
A tájból kiemelkedő és jól védhető Baglyas-kő szinte tálcán kínálta magát a középkor emberének, hogy rajta várat építhessen. A hajdani erősségről a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapja a következőt írja: „A terület már a késő bronzkorban is lakott volt. A helység a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt és a nemzetség hollókői (Illés) ága építette a várat. A természet alkotta védőművet – Baglyaskő kétágú megkövesedett lávaoszlopát – kőfallal vették körül és többszintes, toronyszerű gerendavárat alakítottak ki. Valószínűleg ezt a várat említik az 1268-as oklevelek. Az erődítmény 1300-as évek elején fontos útellenőrző pont volt. A várról az 1327-ben és 1341-ben kelt oklevelek is megemlékeznek, de történelmünkben jelentős szerepe nem volt, a 15. században már elpusztult. A vár alatt elterülő helységről első ízben 1341-ből vannak adatok, ekkor Bagloch alakban említik az oklevelek. A hagyomány szerint a rozgonyi csata után Baglyaskő várát I. Károly leromboltatta, lakóit megcsonkíttatta, ők telepítették be az Etes melletti Béna-völgyet. 1862-ben boltíves kapuja még látszott, de azóta már ez is elpusztult. Falmaradványait elbontották, a környező épületek építésénél használták fel, de mára már ennek nyomai is alig láthatók.”
Az 1975 óta védelem alatt álló Baglyas-kő és térsége napjainkban a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont része. Szépen kiépített és táblákkal ellátott útvonalak mentén (3 hektár) járhatjuk be az egykoron erősséggel koronázott bazaltos kürtőkitöltést, amely egyben a fent bemutatott Salgóvári Bazalt Formáció egyik legjobban megközelíthető természetes geológiai feltárása is. A 200 m2-es beltéri épületben a Novohrad–Nógrád Geopark természeti és kultúrtörténeti értékeit bemutató kiállítás tekinthető meg.
A Baglyas-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
