Részlet a Szöllőskei-kavicsbányából
A Bükk hegység hallatán a legtöbbünknek a Bükk-fennsík víznyelőkkel és dolinákkal lyuggatott „karsztparadicsoma”, Szarvaskő jura időszaki gabbrói és bazaltjai vagy éppen a Bükkalja miocén vulkáni tufákon kifejlődött misztikus kaptárkövei jutnak az eszébe. Kevesebb figyelem esik azokra a hegységelőtéri peremterületekre, ahol különféle harmadidőszaki (tercier) törmelékes üledékek fordulnak elő. Egy ilyen az Eger és Noszvaj közötti vidék, ahol döntően eocén és oligocén képződményekkel találkozhatunk. Írásunkban Noszvaj határába, egy felhagyott kavicsbányába (Szöllőske) látogatunk el, ahol megpróbáljuk vázolni a terület oligocén földtani fejlődéstörténetét és eseményeit. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bükk fő tömegét a karbon és a jura földtörténeti időszakok között (kb. 330–140 millió év) képződött földtani összletek alkotják, amelyek döntően üledékes, alárendelten magmás és metamorf típusú kőzetek. A jura időszak végén, a kréta időszak elején a hegység szerkezetföldtani események miatt kiemelkedett a tengeri üledékgyűjtők világából, s hosszú évmilliókig, egészen az eocén kor végéig felszínén lepusztulás zajlott. A késő-eocén elejéig több ezer méteres vastagságú rétegsorok „radírozódtak” le a Bükkből, néhol egészen a triász alapkőzetekig. A Bükk térségét az újbóli tengerelöntés (transzgresszió) délnyugat felől érte el a késő-eocénben, amely egészen a pannóniai korszakig (késő-miocén) tartott. A hosszú évmilliók alatt a Paratethys elnevezésű üledékgyűjtőben vastag üledékes rétegsorok rakódtak le, így például a Noszvaj mellett feltáruló oligocén korú kavicsos összlet is. Itt jegyeznénk meg, hogy a szóban forgó képződmények még nem a mai földrajzi helyükön rakódtak el, hanem jó pár száz kilométerrel délnyugatabbra ott, ahol a Bükköt hordozó lemeztöredék éppen elhelyezkedett.
A Noszvaj melletti oligocén rétegsorokat a Kiscelli Agyag Formációba sorolták be a szakemberek, amelyek a névadó kiscelli korszakban ülepedtek le (kb. 30–25 millió évvel ezelőtt). A Kiscelli Agyag legfelső részét képező Noszvaji Tagozat rétegsora a Cseres-tetőtől egészen a szóban forgó Szöllőskei-kavicsbányáig térképezhető (északkelet–délnyugati csapásban, kb. 5 km hosszan és 1–1,5 km-es szélességben), amely egyben a tagozat egyik leglátványosabb és legtanulságosabb feltárása. A felhagyott bányafalakat fürkészve döntően gyengén rétegzett homokos durvakaviccsal, ritkábban kötöttebb konglomerátum- és homokpadokat tartalmazó aleuritokkal találkozhatunk. A kavicsos és konglomerátumos összlet szemcséi között homok van (homokos mátrixvázú) vagy a szemcsék közvetlenül érintkeznek egymással (szemcsevázú). A kavicsanyag osztályozatlan, azaz a szemcsék mérete a durvahomoktól a görgeteg méretekig változhat, azonban az egyes padok átlagos és maximális szemcsemérete különbözik. A kavicsanyag normál gradációt mutat, azaz a szemcseméretek az egyes rétegekben felfelé finomodnak. A szemcsék koptatottsága a szemcseátmérő növekedésével romlik, az apróbb kavicsok között sok a jól kerekített. A kavicsok anyaga a bükki mezozóikumból (középidőből) származik, s döntően tűzkő, kvarcit, homokkő, kevés bazalt és mészkő. A tagozat maximális vastagsága a bányában kb. 100 m, amely oldalirányban rövid távolságon belül kiékelődik. A tagozat ősmaradványokban szegény. A nagy kérdés már csak az, hogy a kavicsos és homokos rétegsor milyen ősföldrajzi és üledékképződési (szedimentációs) környezetben rakódhatott le? Egy biztos, elég egyedinek mondható körülmények között!
Báldi Tamás és Sztanó Orsolya vizsgálatai alapján az üledékes test az oligocénben a tengerből „kilógó”, a Bükk irányából lezúduló folyó deltájának tenger alatti (szubmarin) kanyonkitöltése, hordalékkúpja, ill. annak oldallebenyei. Ezt igazolja a kizárólag bükki eredetű kavicsanyag, az üledéktest elnyúló formája és dél felé kiékelődése, valamint a lehordott törmelékanyag gravitációs tömegmozgását, zagyárként való lezúdulását (fluxoturbidit) jelző szedimentológiai (üledékföldtani) bélyegek. A felsorolt tényeket csak megerősíti, hogy a noszvaji Cseres-tetőn az összlet közvetlenül az eocén Szépvölgyi Mészkőre települ. Ez csak úgy lehetséges, hogy a néhai folyónak kanyont kellett kivájnia ahhoz, hogy az oligocén üledékek idősebb részét eltávolítsa. Az egykori tengermélység kb. 50–300 m között lehetett. A kavicsanyag valószínűleg egy korábban lerakódott kavicstest (pl. késő-eocén Kosdi Formáció) újbóli áthalmozódásából származhat.
A Szöllőskei-kavicsbánya helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
