Részlet a Harka-tető olisztosztróma szintjéből
Hazánkban több száz földtani alapszelvény található, amelyek közül sok nem különösebben izgalmas. Ezen kijelentést ne értse félre a kedves olvasó, hisz mindegyik feltárás a maga nemében egyedüli és megismételhetetlen. Az izgalmas szó alatt mi itt azt értjük, hogy valami oknál fogva egy kicsit eltér a többitől, kicsit egyedibb, izgalmasabb, s valamiért jobban megmarad a története a terepbejárás során. Feltétlenül ezek közé sorolható a Nekézseny település északi határában, a Csernely-patak fölé magasodó Strázsa-hegy (Harka-tető) védett földtani alapszelvénye (Pz–39), mellyel írásunkban is foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Mielőtt belemerülnénk a Harka-tető évszázmilliós földtörténetébe, szemléljük meg kicsit alaposabban a csatolt képet. A fotó nagyobbik részén egy világosszürke színű, litoklázisokkal (hajszálrepedésekkel) átjárt, helyenként breccsásodott kőzettömeget láthatunk. A kép alsó harmadában viszont egy lilásvörös, érdesebb felületű, morzsalékosan málló kőzettömböt, amely szabad szemmel egyértelműen elhatárolható a másik kőzettesttől. Egy „normális” ember ezen a felületen egy másodperc alatt átlép és tovább halad, míg egy geológus leül mellé, és gondolkodóra fogja! Az eszmefuttatás közben természetesen felteszi a nagy kérdéseket. Melyik kőzet volt előbb? Milyen kapcsolatban van a két kőzet egymással, eredeti települési viszonyokat feltételezve? A válaszokért a történetet egy kicsit messzebbről, kb. 430 millió évvel ezelőttről kell kezdenünk!
Nekézseny és térsége az Upponyi-hegység elnevezésű kistájhoz tartozik. Az erdőkkel fedett, változatos domborzatú terület magyarországi szinten is idősnek mondható kőzetféleségekből épül fel, amelyek üledékanyagai a paleozóikum (óidő) ordovícium és karbon időszakai között (kb. 450–300 millió éve) rakódtak le. Az eredetileg homokos, agyagos és meszes üledékek a földtörténet későbbi szakaszában a földkéreg mélyebb régióiba kerültek, s különböző mértékben metamorfizálódtak, azaz nagyobb nyomáson és/vagy hőmérsékleten átalakultak. Ezekkel az idős metamorf kőzetekkel találkozhatunk Nekézseny térségében, így a Strázsa-hegyen is, méghozzá nem is akármilyen formában. Na de térjünk vissza a kép témájához!
A kép alján látható sötétebb kőzettömböt szilur időszaki, kb. 428–419 millió éves mészkő alkotja, amely egy mélyebb és nyílt vízi (pelágikus) tengermedencében rakódott le annak idején. A lilásvörös, zöldesszürke és zöldesvörös színű bucik a hegygerinc feltárásaiban az ököl nagyságútól a 2–3 m3-esig változnak. Ősmaradványai közül a kagylósrákok (Ostracodák), a tengeri tüskésbőrűek (Echinodermaták) töredékei, a szivacstűk, a pörgekarúak (Brachiopodák), valamint az egyenesvázú Nautiloideák emelendők ki. Ez utóbbiak közül a Michelinoceras, valamint a Kopaninoceras nemzetség tagjai hazánk, sőt az egész Kárpát-medence legidősebb, szabad szemmel is látható, azaz makrofosszíliái! A sötétebb színű mélytengeri mészkőtömb feletti szürkés kőzettest anyaga az előzőnél kicsit fiatalabb, kb. 419–411 millió éves mészkő, amely a devon időszak legelején képződött. A világos- és kékesszürke mészkő egyes tömbjei a ház nagyságot is elérhetik. A szilur mészkőnél sekélyebb tengeri, zátonylejtőn képződött mészkő jellegzetes ősmaradványai a Conodonták, a tengeri liliomok (Crinoideák), a pörgekarúak és a korallok. A Conodonták olyan kis állkapocshoz hasonlító, 0,1–4 mm-es nagyságú fosszíliák, melyek rendszertani besorolása máig vitatott (talán gerinchúrosok voltak). A kambrium elejétől a triász végéig élő csoport kiválóan alkalmas a kőzetek korának pontosabb meghatározására. Az eddigiekből láthatjuk tehát azt, hogy különböző korú (szilur és devon) és ősföldrajzi környezetben képződött kisebb-nagyobb üledékes kőzetek tömbje találhatók egymás mellett a Harka-tető gerincén. Tovább bonyolítja a képet, hogy ezek a bucik tenger alatt lerakódott bazaltos vulkanitokban találhatók belegyúrva. Vajon milyen üledékképződési környezetben rakódhatott le ez a nem mindennapi kőzetösszlet?
A mai Nekézseny térségét hordozó lemeztöredék a devon időszak közepén egy olyan tengermedencében helyezkedett el, ahol az óceánközepi hátságok mentén bazaltos összetételű, bázikus (azaz alacsony szilíciumdioxid-tartalmú) vulkáni kitöréstermékek préselődtek, ill. szóródtak ki a tengervíz mélyére. Természetesen ez nem a mai földrajzi helyén történt, hanem sok ezer kilométerre mai pozíciójától, valahol az Egyenlítő térségében. Ebbe a vulkáni összletbe a tengerfenéken található laza, konszolidálatlan karbonátos iszap belekeveredett, létrehozva az egykori kőfejtő falaiban tanulmányozható ún. „schalstein” összletet. A már korábban, az üledékgyűjtő magasabb térszínein lerakódott, s kőzetté vált karbonátos üledékes kőzetek kisebb-nagyobb tömbökként (ún. olisztolitként) gurultak bele a bazaltos vulkáni anyagba, mintegy beágyazódva abba. A különféle méretű olisztolitok egy ún. olisztosztróma szintet alkotnak, kb. 30–40 m-es vastagságban. A vulkanitoknál idősebb korú olisztolitok gravitációsan, talán földrengések hatására csúszhattak bele a karbonátos iszappal keveredett bazaltos vulkáni anyagba. A geológusok az imént felvázolt kőzetösszletet a Strázsahegyi Formációba vonták össze.
A fentiekből láthatjuk tehát, hogy több mint 400 millió éve tenger alatti vulkanizmus zajlott a vidéken: a forró vulkáni anyagba különféle karbonátos kőzetek ágyazódtak, amelyek már egy korábbi üledékciklusban lerakódtak az üledékgyűjtőben. A csatolt képet alaposabban megnézve tehát a szilur és a nála fiatalabb devon tengeri mészkövek gravitációsan kerültek egymás mellé, beleágyazódva egy metabazaltos vulkáni alapanyagba (mátrixba). A kövek erről mesélnek nekünk, ha nem lépjük át őket!
Ne feledjük, a Strázsa-hegy földtani feltárásai védettek, kalapálásuk, bolygatásuk szigorúan tilos. A gerincről szép kilátásban lehet részünk, miután elolvastuk a születendő Bükk-vidék Geopark színvonalas ismertetőtábláit!
A feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
