A Kis-Lyukas-kő, háttérben a Nagy-Lyukas-kő sziklafala
Bátonyterenye és Pétervására között, a 23. számú országúton haladva egy Ivád nevű településre tehetünk rövid kitérőt (Heves megye), amely a névadó Ivády család ősi fészke. A pár száz főt számláló, festői környezetben elhelyezkedő zsákfalu egyik nevezetessége az Ivády család egykori kastélya, amely napjainkban magánkézben van. A legtöbb turista a kastély lefotózása után tovább is halad a faluból, pedig Ivád térsége számtalan földtudományi értéket is rejteget, amelyek a területet borító miocén sekélytengeri homokkövekhez kötődnek. Ezek közül korábban már foglalkoztunk a Nagy–Lyukas-kővel, s nem lenne túl helyes, ha nem ejtenénk néhány szót „testvéréről”, a Kis–Lyukas-kőről is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A település központjából északnyugat felé indulva a piros sáv jelzésen, az Ivádi-patak folyásával szemben haladva, a szép nevű Szent-völgyben kb. 3 km-es séta után egy homokkő feltáráshoz érkezünk. A völgy keleti oldalának talpán a területet (Felső–Tarnai-dombság kistáj) felépítő miocén homokkő jellegzetességeivel ismerkedhetünk meg alaposabban. A könnyen megközelíthető földtudományi/geoturisztikai érték a Pétervásárai Homokkő Formáció egyik látványos és tanulságos természetes feltárása. Kialakulásának megértéséhez kb. 20 millió évet kell visszautaznunk az időben.
A miocén földtörténeti kor elején (eggenburgi korszak; kb. 23–19 millió éve) képződött, több száz méteres vastagságú üledékes összlet döntően finom- és durvaszemcsés homokkőből áll, amely az egykoron itt hullámzó Paratethys partmenti–sekélytengeri zónájában rakódott le. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált keresztrétegzett homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel. A Pétervásárai Homokkővel fedett területeken, így természetesen a Kis–Lyukas-kő térségében is szembeötlő a változatos és látványos formakincs, melynek létrejötte a homokkövek eltérő cementáltságával, és az ehhez kapcsolódó mállási folyamatokkal van összefüggésben. De vajon milyen diagenetikus folyamatok hatására alakulhatott ki a szóban forgó feltárás látványos „sziklahomloka”?
A homokos összlet betemetődésével annak idején megindult annak kőzetté válása vagy idegen kifejezéssel diagenezise. A homokkőben lezajló fizikai/kémiai folyamatok közben a korábban az üledékekbe ágyazódó fosszíliák karbonátos héjai feloldódtak, s az így kialakuló meszes oldatok átjárták az eredetileg porózus homokot/homokkövet. Bizonyos kitüntetett pontok körül, bonyolult geokémiai folyamatok hatására megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. Ez az oka annak, hogy a könnyen pusztuló homokos üledékekből bizarr sziklaszobrokként formálódtak ki a jobban cementált egységek. Ezek a jobban cementált egységek lehetnek magányosan előfordulók, rétegmentén elhelyezkedők, ill. folyamatosan cementált padok is.
A homokköves összlet felszínén helyenként jól megfigyelhető egy pár mm vastag mállási kéreg is, amely jóval sötétebb a homokkő eredeti, sárgás színénél. A kéreg a homokkő mállásának hatására, az abból kioldódó és újra kicsapódó kalcitból és gipszből jön létre. Jellegzetes sötét színét a gipszkristályokba ágyazott szennyező szemcséknek köszönheti.
Ha már idáig elsétáltunk, érdemes felmászni az innen nem messze magasodó Nagy–Lyukas-kő emberkéz által megfaragott ormára, valamint egy nagyobb túrával átmenni a Mátranovák felett található Fehér-szék miocén riolittufa alkotta eróziós felszínére is.
A Kis–Lyukas-kő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
