Mállott andezit Komlóskán
Barangolásai során a nyitott szemmel járó geotúrázó számtalan esetben találkozhat olyan természetes vagy mesterséges geológiai feltárásokkal, amelyekről hallgat a szakirodalom. Ez többek között azért lehetséges, mert a körülöttünk lévő táj folyamatosan változik. A vízfolyások partfalaiban friss omlások keletkeznek, az aktív külfejtésekben új szakaszok letermelése kezdődik el vagy éppen útalapozások, építkezések során kerülnek elő érdekes földtani csemegék. Így történt ez a Tokaji-hegységben megbújó Komlóska településen is, ahol e sorok írója egy újonnan felépített ház mögötti partfal friss kőzetanyagát tanulmányozta. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Komlóska térségének földtani felépítésében döntően miocén kori vulkanikus képződmények vesznek részt. A Zempléni- vagy „geológus nyelven” Tokaji-hegységben (a Kárpát-medencei tájbeosztásban: Eperjes–Tokaji-hegyvidéken) a vulkáni működés kb. 15 millió évvel ezelőtt kezdődött (a miocén földtörténeti kor közepén), s időben–térben elhúzódva, kb. 9 millió évvel ezelőtt ért véget. A hosszú idő alatt rendkívül sokféle típusú vulkáni produktum, különféle lávakőzetek (pl. riolit, dácit, andezit) és robbanásos vulkáni termékek (pl. az előző kőzetek tufái) kerültek a felszínre vagy annak közelébe, több ezer méteres vastagságban. Az egyik nagy kitörési központ a vulkáni működés során, a középső-miocén szarmata korszakában a mai Mogyoróska–Regéc–Baskó települések térségében működött. Az északnyugat–délkeleti, valamint észak–déli irányultságú nagyszerkezeti vonalakkal párhuzamosan, ill. azok metszéspontjában épült fel az a hatalmas vulkáni centrum, ahonnan a hegységet legnagyobb területen fedő, s a fő felszínformákat is nagyban meghatározó savanyú piroxénandezit származik (Baskói Andezit Formáció; kora kb. 12–11 millió év). Fő kőzetalkotó ásványai a piroxének (hipersztén, augit), az amfibolok, valamint a plagioklászföldpátok. Ez a magmás kőzet alkotja a Komlóskai-medence szűkebb–tágabb környezetének dombjait és hegyeit, így a szóban forgó mesterséges feltárás kőzetanyagát is. Az előbukkanó andezitek viszont itt nem úgy néznek ki, mint ahogyan azt annak idején a földrajz tankönyvekben láthattuk!
Az előző megállapításunk azért lehetséges, mert a Baskói Andezit Formáció kőzeteit erőteljes átalakulás érte a felszínen, ill. annak közelében az elmúlt évmilliókban. Ilyenek például az oxidáció, a limonitosodás, az agyagásványosodás, a kovásodás, a zöldkövesedés és a kálimetaszomatózis is. Ezek közül a komlóskai feltárás andezites kőzetanyagát a limonitosodás és az agyagásványosodás érintette jelentősebb módon, mint ahogyan azt a csatolt fotó is mutatja. Az eredetileg sötétszürke színű, kemény és ellenálló andezit a terület kiemelkedése és az eróziós folyamatok miatt, a felszín közelébe kerülve jelentős mállási folyamatokon ment keresztül. A kőzettestbe beszivárgó oldatok útját nagyban segítette a kőzetet átjáró repedések rendszere, amelyek a hűlés miatti zsugorodás, valamint a tektonikai feszültségek hatására alakultak ki. Ezek az andezitet keresztül–kasul behálózó litoklázisok kiváló vezetőfelületeket biztosítottak a kőzettestbe beszivárgó, csapadékvíz eredetű (meteorikus) fluidumoknak. A beszivárgó víz munkáját nem csak a repedések, hanem a lávából megszilárduló andezit blokkos, lávabreccsás szerkezete is segítette, amely kialakulása a láva lassú kihűlésével és mozgásával van összefüggésben.
Az üde andezit repedéseiben beszivárgó, oxigént is tartalmazó csapadékvíz a kőzet ásványos összetételében átalakulási folyamatokat indított el. Az adott geokémiai rendszerben instabillá váló földpátok agyagásványokká (pl. kaolinittá) alakultak át, amely folyamat azonban a kőzet szerkezetében is jelentős változásokat eredményezett. Az átalakulás hatására a repedések mentén a kőzet elmállott, morzsalékos lett, utat engedve az eróziós folyamatoknak és a könnyebb lepusztulásnak. A csatolt képen is láthatjuk, hogy a repedések által határolt, gömbszerű üde andezit blokkokat a mállási folyamatok csak a külső felületük mentén érintették, legömbölyített bucikat alakítva ki a feltárásban. A másik szembetűnő geokémiai folyamat a limonitosodás, amelyet a vöröses elszíneződés mutat a repedések mentén és a bucik felületén. Az andezit eredeti, kőzetalkotó ásványainak (pl. piroxének, amfibolok) vastartalma az oxigéndús csapadékvizek hatására oldatba ment, majd a neki megfelelő helyen kicsapódott, vöröses elszíneződéseket alakítván ki. A folyamat során a két vegyértékű ferrovas három vegyértékű ferrivassá oxidálódott, vegyértékváltás kíséretében, kicsapva az addig oldott vasat szilárd formában. A limonit ásványok (pl. goethit: FeOOH) mintázata, rajzolata kiválóan mutatja az egykori oldatmozgások helyét és dinamikáját. A limonitos kiválások nem csak a repedések mentén alkotnak hosszú, vonalszerű rajzolatokat, hanem „bőrszerű” bevonatokat képeznek az üde andezitbucik felszínén is. A repedésekben található mállott kitöltésben a vasas oldatok mozgását a málladék porozitása és permeabilitása jelentősen befolyásolta.
Láthatjuk tehát, hogy hiába született meg kb. 12 millió évvel ezelőtt egy kemény vulkanikus kőzet, a hosszú idő, valamint a beszivárgó vizek mállasztó hatását nem tudták elkerülni. Egy felmállott, fellazult kőzettest pedig hamarabb áldozatul esik a külső erők eróziós tevékenységének is. Itt jegyeznénk meg, hogy bányászati szempontból ezek az elmállott andezitek sok mindenre nem voltak jók, a nyersanyagkutatás az üde, nem mállott kőzeteket részesítette előnyben.
A komlóskai feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
