Részlet a Páris-patak völgyéből
Az Észak-Magyarországi palóc vidékeknek az idők folyamán kialakultak a maguk sajátos arculatai. Ezek közé tartoznak a népi vallásossághoz köthető szakrális emlékek, a népviselet, a tánc, a zene, a gasztronómia és még sorolhatnánk. A palócoknak azonban megvannak a maguk természeti csodái is. Van nekik Olümposzuk, Pompejük, de még Grand Kanyonjuk is. Ezek a természeti csodák, noha méreteikben nem vetekednek eredeti társaikkal, de szépségükben és misztikus hangulatukban egyszeriek és utánozhatatlanok. Írásunkban a Nógrádszakál település határában húzódó Páris-patak völgyébe zarándokolunk el. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Nógrád megyei Szécsény városa és a világhírű paleontológiai leleteiről híres Ipolytarnóc között, a magyar–szlovák államhatár közelében, az Ipoly mellett fekszik Nógrádszakál falucskája. A településtől északra torkollik az Ipolyba a folyócska egyik bal oldali, de időszakos mellékvize, a Páris-patak. A vízfolyás többek között arról nevezetes, hogy „kifűrészelte” azt a csodálatos és látványos szurdokvölgyet, amely a „palóc Grand Kanyon” névre hallgat. A természetes geológiai feltárások sorozataként értelmezhető, helyenként 15–20 m-es mélységű szurdok a terület miocén üledékes (bádeni, kb. 15 millió éves) kőzetsorozatait tárja fel, földtudományi csodák tárházát vonultatva fel.
A mesélő köveket a Földtani Közlöny egy 2021-es cikke alapján szólaltatjuk meg: „A késő badeniben képződött andezit piroklaszt összletbe két szintben is konglomerátumból, homokkőből és agyagkövekből álló vulkanoklasztos rétegsor települ a Páris-patak völgyében és a környező völgyekben Nógrádszakáltól északra, a magyar–szlovák határ közelében. A vizsgált képződmények a Közép-Szlovákiai neogén vulkáni mező peremén rakódtak le. A kovásan cementált vulkanoklasztos rétegek szemcséi uralkodóan andezitek, kb. 5% klasztot tűzkő, kvarcit, gránit, csillámpala, gneisz, tufa (lapillikő) és szenesedett fadarabok alkotnak. A szemcseméret a nagyobb hömpölyöktől a durva kavicson, a nagy- és középszemű homokon át az agyagos kőzetlisztig terjed. A durvaszemcsés fáciesegyüttesbe vastag, durván rétegzett, táblás geometriájú vagy néhány méter széles lencse alakú, főleg szemcsevázú konglomerátumok tartoznak, melyek talpa erozív, s melyben a szemcsék középső tengelye szerinti zsindelyesség gyakori. Ugyancsak előfordulnak az előzőekkel váltakozó kavicsból felépülő táblás keresztrétegzettségű kötegek is. A finomszemcsés fáciesegyüttest keresztrétegzett kavicsos homokkő és tufitos, agyagos aleurolitlencsék alkotják. Emellett ritkábban, de a homokban előfordulnak sík- és keresztlemezesség, vízkiszökési szerkezetek is. Mindkét együttesben találunk feltépett agyagklasztokat, melyek legnagyobb átmerője az 1 m-t is eléri, jelezve, hogy a rétegsorban legalább ilyen vastag pelitrétegek, felhagyott mederkitöltések is lehettek az üledékképződéssel egy időben. A fáciesegyüttesek több helyen és rétegtani szintben éles eróziós talpú, 0,5–4 m vastag, felfelé csökkenő szemcseméretű rétegsorokat alkotnak. Ezek sekély, folyásirányban és kissé oldalirányban épülő hosszanti zátonyokkal feltöltött mederkitöltések, kiterjedt, lapos kavicstakarók és zátonyok üledékei, melyek mozgása áradások legnagyobb sebességű szakaszaihoz köthető. A szemcsék zsindelyessége, a keresztrétegzések dőlésiránya és a kövült fatörzsek irányítottsága jelzi az egykori szállítási irányokat. Az üledék görgetett fenékhordalékként szállítódott dél, a felső szintben nyugat felé. Időnként törmelékfolyások is megjelentek. A medrekben mozgó, kisebb keresztrétegzett homoktestek a kis/közepes vízhozamú időszakokban jöttek létre. A szemcseméret változékonysága a vízhozamok gyakori ingadozására utal, a növényi és egyéb gerinces maradványokat is figyelembe véve egy alapvetően nedves éghajlatú időszakban. A területen 4–5 m mély, közepes méretű, kis kanyargósságú medrek rekonstruálhatóak, melyek a Lysec paleovulkán délkeleti peremterületén egy kavicsos, fonatos folyó üledékes rendszerét alkották. A benne felhalmozódó vulkanoklasztos üledék a kitörések közötti nyugalmi időszakokban, leginkább csapadékos éghajlaton a korábban lerakódott piroklasztok átülepítéséből származhat.” A Páris-patak völgyének eróziós árka a Lajtai Mészkő Formáció durvatörmelékes kifejlődését (kavics, homok) tárja fel, ami a Nagyhársasi Andezit Formáció vulkáni blokk- és hamuár képződményeibe települ be.
A „palóc Grand Kanyon” azonban nem csak üledékföldtani (szedimentológiai) csemegéket rejt, hanem barlangtaniakat is. A korábban már említett konglomerátumba növényi részek és fatörzsek ágyazódtak. Ezek később korhadásnak indultak, helyükön kisebb-nagyobb üregek alakultak ki, amelyeket később a Páris-patak bevágódása nyitott meg. Így jöttek létre az ún. fatörzsbarlangok, amelyek ritkának számítanak hazánkban, sőt Európában is. Hasonló tárul fel nem messze innen, Mucsény határában is. A fatörzsbarlangokon kívül eróziós eredetű, az időszakos Páris-patak munkája nyomán létrejött ereszek is tanulmányozhatók. Ezeken a patak vízesés formájában zúdul alá vízben gazdag, csapadékos időszakokban.
A geológiai tanösvénnyel ellátott Páris-patak völgye a Novohrad–Nógrád Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeme.
A „palóc Grand Kanyon” pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
