Részlet az esztramosi Rákóczi-barlangból

A Szalonnai-hegység északkeleti peremén, Bódvarákó és Tornaszentandrás települések között, még így megcsonkítva is méltóságteljesen emelkedik az Esztramos (régebbi nevén Osztramos) tömbje. Az évszázados bányászat által megbolygatott, napjainkra már védett hegy és térsége számos földtudományi, bányászattörténeti és tájképi értéket rejteget a kíváncsi geoturisták számára. Írásunkban a hegy kőzetanyaga és kialakulása mellett annak ásványi nyersanyagait, bányászattörténetét és az ezekkel szorosan összefüggő természetes és mesterséges üregeit tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az Észak-Magyarországon található, Aggtelek–Rudabányai-egység elnevezésű földtani/szerkezetföldtani blokk fő tömegét triász időszaki üledékes képződmények építik fel. A bonyolult szerkezetű, takarós egységekből álló terület északkeleti részén helyezkedik el az ún. Tornai-egység, amelyet az alpi hegységképződés során közepes és nagy nyomáson metamorfózist szenvedett, a triász időszakban létezett kontinentális kérgen lerakódott tengeri üledékek építenek fel (kb. 30 millió év triász rétegsorát feltárva). Ezek közül az anisusi korú Steinalmi Mészkő Formáció képződményei emelendők ki, amely a szóban forgó Esztramos fő tömegét alkotja. A Tornai-egység eredeti paleozós feküjét, sem jura üledékes burkát nem ismerjük, sőt a triásznak is csak a középső és a felső része képviselteti magát.
Az Esztramos blokkját láthatjuk tehát, hogy metamorfózison átesett tengeri üledékes kőzetek építik fel. A hegy északi oldalában, észak–északnyugati dőlésű meredek feltolódási sík mentén az anisusi korú Gutensteini Mészkő Formáció bukkan elő (vastagsága kb. 200 m), amely a pikkelyhatár déli oldalán a Steinalmi Mészkő Formációval érintkezik. A Gutensteini Formáció rétegzetlen, sötétszürke dolomitos rétegsora egy oxigénhiányos lagúnában rakódott le, amelyből ősmaradványok még nem kerültek elő. Az Esztramos fő tömegét kb. 300 m-es vastagságban alkotó Steinalmi Mészkő Formáció világos színű, fehéresszürke durvakristályos mészköve vastagpados kifejlődésű, metamorf sávozottsága, irányított szövete szembetűnő. A tiszta, szinte 99%-ban kalcium-karbonátból álló, jól karsztosodó mészkő eredeti alapanyaga egy jól szellőzött és mozgatott, zátonyokkal szegélyezett lagúnában rakódott le, egy peremes selfen (szakmai nevén karbonátplatformon). Kora években kifejezve kb. 235 millió év. Dél felé haladva az Esztramoson a Szentjánoshegyi Formáció, majd a Tornaszentandrási Agyagpala Formáció képződményei települnek. Az átbuktatott helyzetű rétegsor kőzetei természetes és mesterséges földtani feltárásokban tanulmányozhatók az Esztramos bányászat által megbontott hegyóriásán. A legnagyobb és leglátványosabb feltárás az a hatalmas külfejtés, amelynek a hegy pusztulását is köszönheti. De nem csak rombolt a bányászat, hanem barlangokat és bányászattörténeti értékeket is hagyott az utókor számára!
A fent említett, a Gutensteini és Steinalmi Mészkő Formációkat elválasztó meredek feltolódáshoz, törészónához köthető az a hidrotermális eredetű vasércesedés, amely már évszázadokkal ezelőtt felkeltette a szakemberek, valamint a bánya- és gyártulajdonosok figyelmét. A cm–dm vastag érkitöltésekben tizedmm-es vagy még annál is kisebb táblás kristályok formájában hematit (Fe2O3), ill. még vékonyabb erekben sziderit (FeCO3) jelent meg. A repedezett zóna mentén beszivárgó szénsavas vizek hatására karsztosodott üregekben később ez az érc feloxidálódott/áthalmozódott, melynek kérges-okkeres málladékát alkalomszerűen bányászták a 18. századtól, egyes feltételezések szerint már az Árpád-kortól. A bányászat során feltáruló több száz méteres hosszúságú üregrendszer a meszes cementanyagú limoniton kívül a telérkőzet (hematit) és a mészkő töredékeit, a felszínről bemosott agyagot és cseppkőkiválásokat tartalmazott. A limonitos ércek vastartalma max. 35%, míg a hematitosé max. 65% volt.
A jura időszakban a mélyből felemelkedő melegvizes fluidumok által lerakott vasérc-indikációk bányászatát 1925-ben a diósgyőri állami vasgyár vette birtokába, amelyet 1960-ig teljesen kimerítettek. A további kutatások nem találtak műrevaló vasérctelepeket, ezért az ózdi vasgyár számára csak, mint mészkőbánya üzemelt az Esztramos 1996-ig. A hosszú bányászat során kb. 100 ezer tonna ércet értékesítettek.
Az évszázados bányászat által megcsonkított Esztramos azonban a bányászatnak nem csak a rombolást köszönheti, hanem számos barlangot és mesterségesen hajtott tárót is. Itt jegyeznénk azonban meg, hogy a bányászat valószínűleg több barlangot semmisített meg a hegyen, mint amennyit feltárt. A bányászati tevékenység közben napjainkig 52 barlangot fedeztek fel, amelyek közül a felső bányaudvarból nyílóak döntően vízszintes kiterjedésűek, az alsóbb tárókból megközelíthetőek függőleges karakterűek, hasadékbarlang jellegűek. Az előbbiek közé tartozik az 1964-ben felfedezett, napjainkban már fokozottan védett Földvári Aladár-barlang, amely egy része menekült csak meg a bányászat elől, védőpillérben meghagyva. Az alsóbb barlangok közül a Rákóczi névre hallgató, s arab számokkal sorszámozott barlangok emelendők ki, amelyek türkiz tavaikról és mesés borsókő kiválásaikról ismeretesek. Napjainkban az Esztramos és barlangjai az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság védelme alá tartoznak, látogatásuk előzetes bejelentkezés alapján történik. Ez vonatkozik az ásványok gyűjtésére is!

Az Esztramos pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt