Részlet a Tardos I. felhagyott külfejtésből
A hazánk földjét alkotó kőzeteket a geológusok formációkba sorolják be, amely hangzatos elnevezések három tagból állnak: földrajzi név + domináns kőzettípus + formáció szó. Ezek közül a földrajzi név az adott formáció jellemző felszíni előfordulását (sztratotípusát) jelöli, vagy éppen ha az nincs, akkor az alap mélyfúrás geográfiai pontját (ez utóbbiak általában települések). A kőzettípus a formáció uralkodó kőzetét mutatja, de ez nem jelenti azt, hogy benne más kőzet nem fordulhat elő. Így van ez a jura időszaki Tardosi Gabbró Formáció esetében is, melynek felkutatásához a Bükk hegységbe, Szarvaskő település térségébe kell elzarándokolnunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Igen, jól olvasták: a Bükkben! A Tardos a bükki formáció nevében ugyanis nem a Gerecsében található települést jelöli, hanem egy hegynek a nevét, ahol a felszínen igen ritka gabbró előbukkan. Ez a hegy, a Tardos-bérc Szarvaskő és Mónosbél települések között, az Eger-patak keleti oldalán magasodik. Ez alapján kijelenthetjük, hogy a formáció neve kicsit félrevezető. A gabbró a szóösszetételben egy mélységi magmás (plutoni vagy intruzív) kőzet nevét jelöli, amely egy zöldesszürke színű, szívós és ellenálló kőzet. Fő kőzetalkotó ásványai a plagioklászföldpátok, a piroxének, az amfibolok és az olivin. Hazánkban a felszínen csak foltokban bukkan elő, legfontosabb lelőhelyei a Bükk nyugati részén, Szarvaskő térségében sorjáznak. Jó kőzetfizikai tulajdonságai miatt sokáig bányászták út-, vasút- és vízügyi építkezésekhez. De vajon hogyan keletkezett ez a mélységi magmás kőzet és miképp került a felszín közelébe?
A Szarvaskőtől északra, pár km-re található felhagyott Tardosi-kőfejtők a földtörténeti jura időszakban (kb. 165 millió évvel ezelőtt) képződött magmás intrúziókat, azaz benyomulásokat tárnak fel. Ekkor a mai Bükk területét hordozó kis lemeztöredék térségét – amely természetesen nem a mai földrajzi helyén volt – egy táguló kis óceáni medence „hasadéka” érte el, amelyből izzó, forró kőzetolvadék emelkedett fel. A nagy mélységből felnyomuló, kb. 1500 °C hőmérsékletű, kis szilíciumdioxid-tartalmú (azaz bázikus) magma nem minden esetben tudta elérni a felszínt, hanem a már korábban az óceáni medencében lerakódott mélytengeri agyagos–kőzetlisztes–homokos képződményekbe (Lökvölgyi Formáció) nyomult bele, s ott lassan, évmilliók alatt hűlt, kristályosodott ki. Így született meg a mm–cm-es ásványokat is tartalmazható, durvakristályos mélységi magmás kőzet, a gabbró. A különféle színekben tündöklő kőzet volt a bányászat tárgya a Tardosi-bányákban is, ahonnan út- és vasútépítésekre hordták szét a kőzetanyagot. A valaha több km-es mélységben kikristályosodó gabbrót napjainkban azért láthatjuk a felszínen, mert a terület emelkedése miatti erózió – kiváltképp az Eger-pataké – „leradírozta” a felette lévő kőzeteket, a felszín közelébe juttatva a magmás testet. Noha a bányászat egyértelműen rombolja a környezetet, könnyen beláthatjuk, hogy nélküle nem tekinthetnénk be olyan földtani szerkezetekbe, mint például a Tardosi-bányákban fellelhetőekre.
Itt jegyeznénk meg, hogy a térképeken Tardosi-kőbánya néven futó felhagyott kőfejtőn kívül még három nagyobb bánya termelte annak idején a jó minőségű követ, melynek sebhelyeit a természet már lassan visszahódítja. A csatolt képen is látható Tardos I. bánya a Mónosbél felé vezető országút jobb oldalán, közvetlenül a vasúti átkelő után közelíthető meg. Ez a látványos feltárás az összes bánya közül ásványtanilag talán a legváltozatosabb. A falakat fürkészve egy világosabb, plagioklászokban gazdagabb gabbró változat, valamint egy sötétebb, klinopiroxénekben gazdagabb változat érintkezik egymással, viszonylag éles határfelülettel (szemcseméreteikben is van különbség). A kőfejtőben láthatóak még a kőzetet eredetileg fedő, korábban már emlegetett mélytengeri üledéksorozatok is. A Tardosi-kőfejtő és térsége az ásványgyűjtők kedvelt helyei közé tartozik, többek között a kvarc–kalcit–aragonit–prehnit erek miatt. Itt jegyeznénk meg, hogy a Tardos II., III. és IV. felhagyott kőfejtők a Két–víz-hegyes és a Két–víz-köze között sorjáznak, az országút bal oldalán, Mónosbél felé haladva.
Láthatjuk tehát, hogy a Bükk nyugati részén fellelhető, jura időszaki Tardosi Gabbró Formáció elnevezése hogyan is állt össze, miközben évszázmilliók történéseit meséli el nekünk.
A Tardos I. kőfejtő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
