Az Aszófői Dolomit feltárása a Kornyi-tó közelében
A Balaton-felvidék nyugati részén húzódik a földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekben rendkívül gazdag Káli-medence. A medence peremein perm, triász üledékes kőzetekből, valamint késő-miocén (pannon) üledékekből és bazaltos vulkanitokból álló hegyek állnak őrt. Ezek felszínét taposva kiváló természetes és mesterséges földtani feltárásokban tanulmányozhatjuk a területet alkotó kőzeteket. A Káli-medence talpán azonban erre jóval kisebb esélyünk van, hisz a közel sík területen csak ott találkozhatunk szálkőzetekkel, ahol azt az ember „bolygató tevékenysége” lehetővé tette (pl. belvízelvezető csatornák bevágása, egykori kőnyerő helyek). Írásunkban a Kővágóörs település határában található triász dolomit egyik látványos feltárását vesszük szemügyre. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A fotón is látható földtani feltárásban kibukkanó dolomitrétegek kialakulásának megértéséhez jó pár száz millió évet kell visszautaznunk az időben, a földtörténeti triász időszakba. Ekkoriban a mai Káli-medence aljzatát alkotó kőzetlemez, a Dunántúli–középhegységi-egység részeként több ezer kilométerre mai földrajzi helyétől, valahol a trópusi övezetben helyezkedett el. A Tethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő (óceán) délnyugati, trópusi sekélytengerekkel borított régiójában „csücsült” ekkoriban a mai Balaton-felvidék területe, Afrika északi peremén. Hosszú évmilliók alatt – csillagászati, tektonikai és éghajlati folyamatok által vezérelve – a változó mélységű tengervízzel borított selfeken nagy vastagságú törmelékes, majd karbonátos üledékes rétegsorok rakódtak le. Ezek közül több földtani formáció is kibukkan a Káli-medence talpának térségében, döntően mesterséges földtani feltárások formájában.
A csatolt kép a Káli-medence hidrológiai központjának számító Kornyi-tó délkeleti partjának közelében készült, egy néhai kis „bicskabánya”, azaz helyi igényeket kielégítő kőnyerő hely tanúfala előtt. A jól rétegzett dolomit (hivatalos nevén: Aszófői Dolomit Formáció, korábbi nevén: „sejtes dolomit”) kb. 245–240 millió évvel ezelőtt (középső-triász anisusi korszak) rakódott le egy dagály és apály uralta, sekélytengerrel borított, lagúnákkal tarkított árapályövi síkságon, száraz és meleg klímán. A formációt vékonyréteges, lemezes (algaszőnyeges), sárgásfehér vagy világosszürke, lazán cementált, kalcitpettyes ún. „sejtes” dolomit és dolomárga (azaz átdolomitosodott márga) váltakozása építi fel. A dolomitban található „sejtek” a szulfátásványok (pl. anhidrit, gipsz) utólagos kimállásával jöttek létre, amelyekben gipsz utáni kalcit álalakok (pszeudomorfózák) is kifejlődtek. Az ősmaradványokban szegény dolomit a Tethys egykori árapálysíkságán lerakódott mésziszap korai átdolomitosodásával jött létre, a kalcit kristályrácsába beépülő magnéziumionok hatására. A dolomitot ugyanis döntően a dolomit nevű ásvány alkotja, amely kémiai értelemben kalcium-magnézium-karbonát. A tengervíz visszahúzódása miatt, az árapályöv felett sűrűn szárazra kerülő dolomitos összletben gyakoriak a pókhálószerű száradási repedések.
Az egykori dolomitbánya pár méter magas kőzetfalát tanulmányozva nem csak a jól rétegzett dolomit a szembetűnő, hanem a feltáráson végigvonuló gyűrődés is. Ez a kőzet lerakódása után jóval később (kb. 170–130 millió évvel), a kréta időszakban alakult ki a kőzettestben akkor, amikor a Dunántúli-középhegység korábban lerakódott rétegsorait kompressziós erőhatások érték. Az Afrika és Eurázsia közeledése miatt kialakuló „harapófogó” erőhatások a földkéreg mélyebb régióiban lévő kőzeteket képlékenyen deformálták, azaz meggyűrték. Ekkor jött létre a középhegység megaszinklinális szerkezete is, amely a rétegsorokban egy befelé fiatalodást okoz a szinklinális tengelye felé haladva.
Az Aszófői Dolomit kisebb-nagyobb kibukkanásai a Kornyi-tó térségében még megfigyelhetők, de hivatalos alapszelvénye Aszófő és Örvényes települések között, a 71. számú főút bevágásában kereshető fel. A Káli-medencében az Aszófői Dolomit alatt közvetlenül települő Csopaki Márga feltárása is megtekinthető egy csatorna talpán, a Sásdi-patak mentén. Az említett Káli-medencei feltárásokat a Theodóra tanösvény útvonala fűzi fel.
A feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
