A Panaghia a Békási-víztározóval a Tóka csúcsáról
A Keleti-Kárpátok középső hegyláncai között magasodik a Csalhó, amely már a történelmi Moldva területén húzódik, az ezeréves magyar határ keleti oldalán. A románok által szent hegyként tisztelt masszívum a Kárpátok egyik leggyakrabban látogatott hegysége, amelyet nyaranta turisták tízezrei lepnek el. Innen a beceneve is: Moldva Olümposza. A nemzeti park által védett hegység gerincének meghódítása kényelmesen két nap alatt lehetséges, de izgalmas kőzetei, látványos formakincse, természeti és kulturális látnivalói általában maradásra késztetik bejáróit. Írásunkban a terület kialakulásával, kőzeteivel és a rajtuk kialakult formakinccsel ismerkedünk meg, bejárva gondolatban a Csalhó legszebb részeit. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A közel 300 km2-es területű Csalhó kőzetanyagát és formakincsét tekintve a Csukással és a Bucseccsel áll rokonságban. A Beszterce, a Békás-völgy és a Békási-víztározó fölé tornyosuló hegység fő kőzetanyaga kréta időszaki konglomerátum, homokkő és foltokban mészkő. A Kárpátok ún. külső flis övezetéhez tartozó Csalhó üledékei mélytengeri árkokban rakódtak le, a terület bonyolult hegységképződési fázisainak idején, amely üledékgyűjtő később bezáródott. A középső-kréta korú konglomerátum vastagsága helyenként az ezer métert is elérheti. Döntően ez a kőzettípus építi fel a Csalhót, rajta formálódott ki a később bemutatásra kerülő látványos formakincs is. A hegységet alkotó kőzetrétegek természetesen nem a jelenlegi földrajzi helyükön rakódtak le, hanem sok ezer kilométerre a maitól, s csak a későbbi lemeztektonikai események hatására kerültek mostani pozíciójukba, bonyolult takarós szerkezetek (Csalhó-takaró) formájában. Itt jegyeznénk meg, hogy a vidéket felépítő konglomerátum egy olyan durvatörmelékes üledékes kőzet, amely nagyrészt 2 mm-nél nagyobb méretű, lekerekített szemcsékből, azaz kavicsokból cementálódott össze. A vastag konglomerátumos összletet a későbbi hegységképző mozgások emelték a magasba, amelyen a külső erők látványos formakincset faragtak ki az utóbbi néhány millió évben. A hegység szerkezetföldtani értelemben egy takaró eróziós maradványának, azaz takaróroncsnak tekinthető.
A kis területű, de annál magasabb Csalhó kb. 800–1000 m-es szintkülönbséggel, lépcsőzetesen tornyosul a környező alacsonyabb térszínek fölé, amelyet a sugaras lefutású vízhálózat aprólékosan felszabdalt. A térség fölé függőleges falakkal, bizarr sziklaképződményekkel kiemelkedő Csalhó 1750–1900 méteren egy kb. 6 km hosszú és kb. 1 km széles platóban tetőzik. A fennsík északi végén a Tóka 1904 m-es, déli szélén a hegység „teteje”, az 1907 m magas Nagy-Aklos sziklavilága emelkedik. A plató peremszakadékai, sziklatömegei törésvonalak mentén, a kőzetaprózódás során változatos formájú bércekké, sziklatűkké, tornyokká formálódtak, de a szél által szállított törmelék koptató hatása is szerepet játszott a bizarr sziklaképződmények kifaragásában. Az eltérő módon cementált konglomerátumos kőzettestekből az erózió, kiváltképp a fagyaprózódás izgalmas formakincset vésett ki. A misztikus, legendákkal és ortodox kolostorokkal „telehintett” Csalhó természeti és kulturális látnivalóinak végigjárásához a következő útvonalat javasoljuk (ezen haladt végig e sorok írója is 2019-ben).
A Csalhó becserkészését érdemes a hegység északnyugati oldalán fekvő turisztikai központból, Darnó (Durău) faluból indítani (840 m), ahol a nemzeti parkba szóló belépőjegyünket is megválthatjuk. Innen a piros sáv jelzésen, a Fântânele menedékház érintésével, több mint 1000 m szintemelkedés megtételével érkezünk fel a Csalhó-plató északi peremén őrt álló, 1904 m magas Tóka (Toaca) csúcsához. Út közben alaposan tanulmányozhatjuk a konglomerátum elnevezésű kőzetet, valamint a rajtuk kiformálódott bizarr sziklaképződményeket. Ezek közül a „Darabont kucsmája”, valamint a hatalmas, 80 m magas „Panaghia” emelendő ki.
A Tóka csúcsára egy égbenyúló, 460 fokos lépcsősoron mászhatunk fel, ahonnan csodálatos körpanorámában lehet részünk. Különösen megkapó naplemente előtt a Panaghia sziklakolosszusa, háttérben a Békási-víztározóval (ez látható a cikkhez csatolt fotón is). Éjszakánkat a Dochia menedékházban vagy a tőle nem messze található kempingben tölthetjük, ugyanis vadkempingezni szigorúan tilos!
A második túranapon érdemes csomag nélkül bejárni a plató peremének vad leszakadásait, de vigyázzunk, mert a hegység legmagasabb pontjára, az 1907 m magas Nagy-Aklosra természetvédelmi okok miatt nem lehet felmenni. Darnó községbe a kék kereszt jelzésen érdemes visszaereszkednünk, ahol út közben a hegység legnagyobb zuhataga, a Dörgő-vízesés vár ránk.
A fotón is látható felvétel készültének (Tóka csúcs) pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
