A Kőszárhegy feletti óriási külfejtés egy részlete

Székesfehérvár és a Balaton között utazva, a Mezőföld északi részének sík vidékén (Sárrét kistáj) egy enyhén kiemelkedő vonulat ragadhatja meg tekintetünket. A hegy tetején geodéziai mérőtorony áll, oldalában szőlők és gyümölcsösök húzódnak, kedves hétvégi telkekkel és présházakkal. A Szár-hegy és a Somlyó-hegy vonulata igazi földtani csemegéket rejt, hisz olyan kőzetek bukkannak itt a felszínre, amelyek magyarországi szinten is igen idősnek és különlegesnek számítanak. Írásunkban a keletebbi Szár-hegy óriási, még napjainkban is működő mészkőbányájának földtani érdekességeit tanulmányozzuk! Kalandra fel, irány a kövek világa!

Szabadbattyán és Polgárdi között, kb. 3 km-es hosszúságban és kb. 0,1–0,5 km-es szélességben nyomozhatók a Polgárdi Mészkő Formáció karbonátos képződményei. Az alapanyag mésziszap egy trópusi sekélytengerrel borított, foltzátonyokkal tarkított karbonátplatformon (peremes selfen) rakódott le a földtörténeti devon időszak közepén, kb. 380 millió évvel ezelőtt. Itt jegyeznénk meg, hogy a mészkő lerakódása természetesen nem a mai helyén történt, hanem több ezer kilométerre innen, ahol a területet hordozó lemeztöredék (Dunántúli–középhegységi-egység) éppen elhelyezkedett. Ez valahol a trópusi övezetben lehetett, az Egyenlítő térségében vagy attól is még délebbre. A szürkésfehér színű, ciklikus felépítésű, vastagpados vagy tömeges kifejlődésű mészkő legnagyobb ismert vastagsága kb. 300 m, eredeti fekü- és fedőképződményei ismeretlenek, mivel szerkezetileg áttolt helyzetben van.
A kisfokú metamorfózist, azaz átalakulást szenvedett, s kristályos mészkővé, valamint márvánnyá alakult kőzettest nagy tisztaságú, kb. 96%-ban kalcitból áll. Többek között ennek a tulajdonságának köszönheti, hogy már régóta bányásszák a Szár-hegy kőzetanyagát. A kőzettestben helyenként dolomitosodás zajlott le, ill. a szerkezeti hatások miatt tektonikus breccsásodás is. A szép kalcitokat tartalmazó mészkőben az utólagos hatások eltűntették az ősmaradványokat, rossz megtartású fosszíliák (pl. sztromatolitok, magános korallok) azonban előkerültek az elmúlt évtizedekben. A devon kőzetek eróziós felszínére pleisztocén (jégkorszaki) törmelékes üledékek települnek, amelyek nagyrészt kalcittal cementált, különféle összetételű és méretű kavicsok. A törmelékanyag helyenként karsztos üregeket tölt ki, amelynek finom agyagos alapanyagában ősgerinces állatok csontmaradványai kerültek elő. Néhány millió éve, a földtörténeti pliocénben ugyanis a térség fölé emelkedő rögöt füves pusztaság vette körül, gazdag gerinces állatvilággal.
A Szár-hegy óriási külfejtését szemlélve a fent jellemzett kristályos mészkövet láthatjuk döntő részben, de megfigyelhetünk benne különféle elszíneződéseket is, amelyek utólagos földtani folyamatokról árulkodnak szemlélőjének. Ezek közül a perm időszaki riolitos telérekkel már foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben, a Somlyó-hegy kapcsán. A csatolt kép jobb középső részén egy barnás és vöröses elszíneződést mutató egység fedezhető fel, amely nem más, mint a triász időszakban benyomult andezittest okozta elváltozás. Az andezites benyomulások szabálytalan alakú apofízák és kb. 1–6 m széles telérek formájában jelentkeznek. Az andezit általában kékesszürke színű, a 3–5 mm-es méretet elérő porfíros elegyrészek jól felismerhetőek benne. Az andezit okozta elváltozások közül a képen az ún. szkarnos zóna látható, amely a triász, változatos zárványokat tartalmazó andezit és a devon mészkő határán jött létre, a kontaktustól távolodva zónás elváltozásokat hozva létre. Az ásványgyűjtők nagy örömére a következő ásvány-paragenezisek és –zónák jöttek létre: hintett-eres szkarn (klinopiroxén, prehnit, gránát, epidot); alkáliföldpát-erek és fészkek; vezuviánszkarn; diopszidszkarn; wollasztonitszkarn; magnéziumszkarn; opál; tremolit.
Az engedéllyel látogatható hatalmas külfejtés helyén már állítólag a rómaiak is bányászkodtak (Gorsium építőkövei), de a nagyobb volumenű kitermelés a 20. század elején indult csak meg. A Somlyó-hegyen egy kőfejtő működött ekkoriban, amely a Batthyány család tulajdonában volt. A szomszédos Szár-hegyen nyolc kisebb fejtő üzemelt, amelyek közül egy volt Batthyány kézben. Az 1950-es évektől, a gépesítés hatására kezdett megindulni komolyabban a termelés és terjeszkedni a bánya. Ekkoriban a dunaújvárosi vaskohó használta salakképző anyagként az itt fejtett nagy tisztaságú mészkövet. A legintenzívebb bányászat az 1970–80-as években indult be, de az 1990-es évekre visszaesés következett be. A kristályos mészkövet kezdettől fogva útépítési célokra használták fel, de meszet is égettek belőle. Jelenleg az építőipari mészkövek kitermelése a legmeghatározóbb a bánya profiljában.

A fotón is látható kőbánya-részlet pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt