A Rendesi-kőfejtő látképe

A Balaton északi partján fekszik a közkedvelt üdülőhely, Balatonrendes, ahol a nyári fürdési élmények mellett „geo-élményekkel” is gazdagodhatunk. A településtől északnyugatra magasodik az erdőkkel fedett Rendesi-hegy (238 m), melynek északkeleti részén egy felhagyott, a természet által már visszahódított kőfejtő tájsebe hívogat terepbejárásra. A néhai külfejtésben a Balaton-felvidékre olyannyira jellemző vörös homokkövet bányászták, melynek „lelkivilágával” jelen írásunkban ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Balaton-felvidéken, a Balaton északi partján két keskeny sávban bukkan elő a jellegzetes kinézetű, a területen már évezredek óta használatos építő- és díszítőkő, a permi vörös homokkő. A Badacsonyörs és Zánka (12 km), valamint az Aszófő és Balatonfűzfő között (22 km) kibukkanó vörös homokkőnek számos természetes és mesterséges geológiai feltárása ismeretes, amelyek közül az egyik legnagyobb a Rendesi-hegyen található. Az itt feltáruló homokköves kőzetösszlet kialakulásának megértéséhez vissza kell utaznunk az időben kb. 260–250 millió évet, a földtörténeti paleozóikumba (óidőbe), a perm időszak végére. Ekkor a mai Balaton-felvidék területét hordozó lemeztöredék (név szerint a Dunántúli–középhegységi-egység) több ezer kilométerre innen, valahol az Egyenlítő térségében helyezkedett el, az Afrika és Eurázsia közé ékelődő Tethys elnevezésű óceán (üledékgyűjtő) nyugati elvégződésénél. Itt jegyeznénk meg, hogy ekkor az összes mai kontinens őse egyetlen hatalmas szuperkontinensbe tömörült össze, amelyet Pangeának neveztek el. A kontinenseket a karbon időszaktól felgyűrődő és kiemelkedő Variszkuszi-hegységrendszer láncai fűzték össze, amelyek a kiemelkedésük után erőteljes pusztulásnak indultak.
Az irtózatos mennyiségű, különféle szemcseösszetételű (kavics, homok, kőzetliszt, agyag) törmeléket hosszú idő alatt tömegmozgásos folyamatok és vízfolyások hordták el származási helyükről, s szállították a világtenger felé. Az óriási folyóvízi rendszerek száraz (arid) és félszáraz (szemiarid) éghajlatú területeket szeltek át, mivel messze a Pangea belsejébe már nem tudtak bejutni a csapadékot hozó légtömegek, ezért az éghajlat alapvetően száraz, csapadékmentes volt. Ebben az őskörnyezeti (paleogeográfiai) helyzetben rakódtak le a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció vasoxid-ásványoktól (hematit) vörös törmelékes üledékes képződményei, több száz, helyenként akár 1000 m-es vastagságban. A vörös szín is egyértelműen jelzi a száraz környezetet, amelyben a vastartalmú limonit-ásványok rendszeres kiszáradása, dehidratálódása következtében alakultak át vörös színű hematittá (Fe2O3).
A Rendesi-hegy gerincén elterülő, hatalmas alapterületű, kétszintes bányában fejtett vörös homokkövet egykoron a pálkövei sójáknál rakták uszályokra, s szállították tovább a Balaton vizén felhasználási helyére. A bányában feltárt vörös, vörösesbarna homokkő pados, vastagpados felépítésű, kevés vékonyabban rétegzett közbetelepüléssel. A finom- és durvaszemű, csillámos kvarchomokkő rétegsora enyhén dől észak felé, vetősíkokkal tarkított. A réteglapok általában hullámosak, amelyeken elvétve rossz megtartású növénymaradványok találhatók. A felső bányaudvar északi részén, fejtésre előkészített területen egy több 10 m2-es réteglapfelszín bukkan elő, amelyen az egykori élővilág számos életnyoma figyelhető meg. A legmagasabban fekvő bányaudvarban vörös homokkő anyagú, jól kerekített abráziós kavicsok tanulmányozhatók (Békési Formáció Diási Kavics Tagozat), amelyek a néhai Pannon-tó hullámverési övezetében alakultak ki. A bánya fölé felkapaszkodva szép kilátásban lehet részünk a Káli-medence irányába, ahol egészen a Hegyes-tűig elláthatunk.
A felhagyott kőfejtő a 71. számú országút irányából a Bányász utcán át közelíthető meg gépjárművel. Belépés csak saját felelősségre történik és elvileg engedéllyel!

A Rendesi-kőfejtő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt