Részlet Balatonakarattya pannon magaspartjáról
Fonyódtól kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen Tihanyig meredek magaspartok kísérik a Balatont, amelyeket a tó szabályozása előtt annak hullámverése (abráziója) és később a különféle tömegmozgások (pl. omlások, csuszamlások) alakítottak ki. Ezen vízmentes magaspartokra épültek a mai balatoni üdülőtelepülések Árpád-kori ősei, valamint több ókori és középkori erősség is. Számos turisztikai írásban a meredek és állékony leszakadások anyagát lösznek titulálják (ez csak a felső pár 10 cm-re igaz), pedig az ott előbukkanó laza, gyengén kötött törmelékes üledékek (pl. aleurit, homok) az egykori Pannon-tóban rakódtak le, a késő-miocén során (kb. 9–8 millió éve). Írásunkban a Balatont kísérő magaspartok üledékanyagával, kialakulásával és geoturisztikai értékeivel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A földtörténet „kerekét” a miocén kor kései szakaszáig, az ún. pannóniai korszakig kell visszaforgatnunk. Ekkor a Kárpát-medencét egy óriási víztömeg töltötte ki, amely a Pannon-tó névre hallgatott. Lefűződése az őt megelőző szarmata korszak tengeréről kb. 12 millió évvel ezelőtt következett be, a világtengerhez kapcsolódó összeköttetések megszűnésével. A Kárpát–Pannon térség süllyedése következtében a tó legnagyobb kiterjedését nem a lefűződésekor érte el, hanem kb. 10–9,5 millió évvel ezelőtt. Ekkorra helyenként az 1000 m-t is meghaladó vízmélységek jöttek létre, a blokktektonikával kialakult egyes részmedencékben és árkokban. A medence központi területeinek süllyedése, valamint az alpi–kárpáti háttér emelkedése miatt az északnyugat és északkelet felől érkező vízfolyások a délies irányba nyomuló (progradáló) üledékes testjeik (deltáik) segítségével lassan, de biztosan töltötték fel a Pannon-tavat, kiédesítve vizét is (10–12 ezrelékes sótartalom). A Pannon-tó „veszte” ez a feltöltődés lett, amely a miocén legvégére, pliocén elejére következett be (kb. 5–4 millió éve). A hosszú életű tó élővilága törvényszerűen szinte zömmel endemikus (bennszülött) formákból állt. Legjobban a fosszilizálódásra alkalmas élőlénycsoportokat ismerjük: a halakat, bizonyos algákat (diatoma, dinoflagellata), a kagylósrákokat és a puhatestűeket. A késő-miocénben létező óriási tó üledékes képződményeinek legjobban tanulmányozható kibukkanásai például épp a Balaton magaspartjaiban érhetők tetten. Ez az egykoron jóval nagyobb kiterjedésű Balaton hullámverésének és a tömegmozgásos folyamatoknak köszönhető, amelyek természetes geológiai feltárások sorozatát hozták létre Fonyódtól Tihanyig.
A magaspartok üledékes rétegsorát a változékonyság jellemzi: kékesszürke és szürke–tarka agyagokból és a köztük lerakódott, különböző szerkezetű, világosszürke és fehér aleurit-, valamint homoktestekből állnak. Ezek az üledékes rétegsorok a Pannon-tó sekély hullámveréses övében, csendesebb öbleiben, a partot kísérő, medrekkel, mocsarakkal tarkított peremén rakódtak le. Ha pontosabban akarnánk megfogalmazni az őskörnyezetet, akkor a tóba ömlő egykori folyók deltasíkságairól beszélhetünk. A legszebb és legtanulságosabb feltárások Tihanyban, Balatonkenesén és Fonyódon kereshetők fel. A klasszikus lelőhelynek számító tihanyi Fehérpart a félsziget délkeleti oldalán található, növényzet által erősen „bújtatva”. A magas feltárásban többek között szenes agyagok, kék agyagba települő finom homokfodrok és összemosott kagylóhéjak tanulmányozhatók. Balatonkenesén nem csak a középkori eredetű Tatár-likak és a csodálatos kilátás miatt érdemes kisétálni a magaspart peremére, hanem az agyagos, kőzetlisztes és homokos képződmények szedimentológiai csemegéi miatt is (pl. kövült homokfodrok). Fonyódon a múzeum alatti területen, a Várhegy északi oldalában kezdődik a magaspart meredek leszakadása, amelyhez a korláton átbújva juthatunk el (természetesen itt is csak a saját felelősségünkre!). Első ránézésre lösznek hihetnénk a sárgás színű üledékeket, de látványos rétegződése ezt gyorsan feledteti velünk. A homokos üledék az egykori Pannon-tavat feltöltő folyó medrében rakódott le, amelyet keresztrétegződése is igazol (keresztrétegződést ugyanis kizárólag mozgó, áramló közeg tud létrehozni). A part „alászaggatása” miatt agyagkavicsok és agyaglepények kerültek a folyóba (valamint kagyló- és csigahéjak), amelyek beágyazódtak a homokos, a limonittól sárgás és vöröses színezetű homokba. A fent nevezett helyeken kívül Balatonvilágos, Balatonaliga és Balatonakarattya településeken is bőven jut pannon magaspartos élmény az oda látogatóknak.
A csatolt kép Balatonakarattyán készült (Hóvirág utcai kilátóhely), háttérben a kenesei magaspart sárgállik.
A képen is látható akarattyai magaspart pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
