Az Ősrögök látképe a Fekete-hegyről

A Tokaj–Zempléni-hegyvidék erdőkkel fedett, vulkáni kúpokkal ékes vidéke számtalan földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti kuriózumot rejteget az odalátogató turisták számára. Ezek közül a várromokkal és kilátókkal „koronázott” vulkáni felépítmények a legkedveltebbek, amelyekről mesés panorámákban gyönyörködhetünk. Az „átlagos”, az őt körülvevő terepet kevésbé ismerő turista egy meseszép kilátást észlel, s nem keres különféle mögöttes szakmai tartalmakat. Valljuk be őszintén, nem is kell mindig! Ellentétben a domborzatot a tenyereként ismerő (geo)turistával, aki nem csak nézi, hanem látja is a tájat. Ennek a szellemiségében írásunkban a mikóházi Fekete-hegyen található kilátóból tekintünk le az alattunk elterülő tájra, s fejtjük ki magvas „geo-gondolatainkat” a kitárulkozó vidékről. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Mikóháza irányából kemény kaptatókkal megmászható Fekete-hegyet (577 m) a miocén kori nagy vulkáni működés hozta létre. A hegyet felépítő dácit egykori kőzetolvadéka, azaz magmája nem jött ki a felszínre, hanem a területen már korábban lerakódott idősebb riolittufákba nyomult bele (kb. 12–11 millió éve). Ezt a hatalmas ún. szubvulkáni dómot később az erózió hámozta ki (exhumálta) az idősebb, jobban pusztuló tufás kőzetek „fogságából”. A vízfolyásokkal körbeszabdalt, meredek oldalakkal határolt Fekete-hegy kialakulását tekintve megegyezik a Sátoraljaújhely felett emelkedő Sátoros-hegyekével. A tetején található kilátóból északias irányba tekintve azonban teljesen más kőzetekkel borított, ebből kifolyólag eltérő felszínfejlődésű és domborzatú táj fogad minket. Kövessük szemünkkel közösen a csatolt fotó segítségével a domborzat változásait!
A Központi-Zemplén erdőkkel fedett vulkáni kúpjairól leereszkedve érkezünk meg a Bózsva-patak és mellékvizei által uralt Hegyközi-dombság elnevezésű kistájra. A főleg szántóföldekkel, legelőkkel és kisebb-nagyobb erdőfoltokkal tarkított vidék hű az elnevezéséhez, hisz a környező magasabb térszínek között valóban „hegyközi” domborzati helyzetben van. A közel északnyugat–délkeleti tengelyű, enyhén hullámos felszínű medencedombság jellemző tengerszint feletti magassági értékei 100 és 200 m között váltakoznak. Földtani felépítésében az áthalmozott miocén riolittufák, valamint az üledékekkel kevert tufás kőzetek és tufitok vesznek részt. Ezek többek között azt bizonyítják, hogy a Hegyköz a vulkáni működés ideje alatt jött létre, méghozzá a felépülő vulkánok általi elgátolással. A fent említett tengervíz által áthalmozott üledékek pedig azt sejtetik, hogy a medence a vulkánokról lepusztuló anyagok felhalmozódási helyéül szolgált már a kezdetektől fogva. Ezekbe a tufákkal keveredett, vékony talajtakaróval fedett üledékekbe vágódtak bele a pleisztocénben (jégkorszakban) azok a vízfolyások, amelyek lealacsonyodó völgyközi hátakkal elválasztott völgyekre szabdalták fel a Hegyköz vidékét. A kép középső részén, a Hegyköz tengelyében, a Bózsvával párhuzamosan zakatoltak annak idején (1924 és 1980 között) a hegyközi kisvasút szerelvényei. Na de szemléljük tovább a fotónkat!
A medencén túltekintve, a kép felső harmadában, a magyar–szlovák államhatáron három kis erdővel fedett hegy sorakozik, amelyek (balról jobbra haladva) a Gira-, a Csonkás- és a Mátyás-hegy elnevezésekre hallgatnak. Összefoglalón és találóan Ősrögöknek nevezzük ezeket a vízfolyásokkal erősen felszabdalt dombocskákat, amelyek a Szlovákiában található Zempléni-szigethegység hazánk területére átnyúló vonulatai (Vitányi-rögök kistáj). Az elnevezés nem véletlen, hisz a három kis „pukli” hazánk legidősebb, felszínen is tanulmányozható kőzeteit rejti. Ezek az ősi kristályos kőzetek természetesen az előbb elemzett tájegységek alatt is folytatódnak, de itt, Vilyvitány és Felsőregmec között a miocén vulkanikus és üledékes kőzetek takarója alól a felszínre, ill. annak közelébe emelkednek. Úgy is mondhatnánk, hogy az Ősrögök területén a Zempléni-egység ősi, kristályos aljzata bukkan a felszínre, amelyet már nem csak mélyfúrásokban, hanem kalapálható kőzettestek formájában is tanulmányozhatunk.
A Vilyvitányi Csillámpala Formáció névre hallgató kőzetösszlet eredeti finomszemcsés, agyagos–kőzetlisztes alapanyaga valamikor a földtörténeti paleozóikum (óidő) elején (kb. 600–500 millió éve?) rakódhatott le egy mélyebbvízi tengeri üledékgyűjtőben ott, ahol a mai területet hordozó kis lemeztöredék, a Zempléni-egység éppen elhelyezkedett (sok ezer kilométerre a mai helyétől). A lerakódott üledékes összlet a területet ért tektonikai események hatására később a földkéreg mélyebb régióiba süllyedt, ahol a növekvő nyomás/hőmérséklet (kb. 4–5 kbar/kb. 650–700 °C) hatására közepes és nagyfokú metamorfózist (azaz átalakulást) szenvedett (kb. 338 millió éve, a Variszkuszi-hegységrendszer képződése idején). Így jöttek létre azok a kvarcit-betelepüléses csillámpalák, alárendelten gneiszek és amfibolitok, amelyek erősen mállott formában az Ősrögök vízmosásaiban bukkannak a felszínre.
A metamorf összletet kialakulása óta olyan földtani hatások érték (pl. újbóli kiemelkedés, a miocén vulkanizmus hidrotermális hatásai), amelyek megnehezítik a pontos, „évszámokban” kifejezhető kor megállapítását. Ennek ellenére a magyar geológusok egyetértenek abban, hogy a Vilyvitány környéki metamorfitok valószínűleg a legidősebb felszínen lévő kőzetek hazánkban. A fent nevezett kőzetek természetesen folytatódnak a szlovák oldalon is. A terület földtani értékeit amúgy egy napjainkban igen elhanyagolt tematikus út, az Ősrög Tanösvény mutatja be, amely Vilyvitány és Felsőregmec települések között húzódik. A kép napsütötte bal szélén lévő házak Vilyvitány kedves kis településéhez taroznak, ahol szintén kedves és szerethető emberek élnek, ráadásul jó borokkal.
A kép leghátsó, bal oldali részében magas hegyvonulatok kontúrja rajzolódik ki. Ez a hazánkban Zempléni-hegységnek nevezett hegyvidék folytatása, amelyet a szlovákok Szalánci-hegységnek kereszteltek el Trianon után. A régi, történelmi Kárpát-medencei tájbeosztásban Eperjes–Tokaji-hegyvidék néven foglalták össze ezt a közel észak–déli csapású, kb. 120 km hosszú vulkanikus vonulatot.
Összegezve tehát a kép tanulságait, az Ősrögök területén kibukkanó kőzetek nem a mai földrajzi helyükön rakódtak le, azok csak a későbbi lemeztektonikai folyamatok hatására vándoroltak mai helyükre. A miocén vulkanizmus viszont már a mai helyén zajlott. Ezek után egyértelmű lehet az, hogy egy kilátóból sem csak nézni, hanem látni is kell!

A Fekete–hegyi-kilátó pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt