Részlet a verpeléti Vár-hegy lebányászott kürtőjéből
A Mátra és a Bükk hegységek között, a Tarna folyócska völgyében, a 2007-ben megszüntetett Kisterenye–Kál-Kápolna vasútvonal mellett terül el a csendes kisváros, Verpelét. Az egri borvidéken fekvő településen egy középkori részletekkel megáldott templomot és egy 19. századi kovácsműhely épületét tekinthetik meg a látogatók. A település igazi „geocsemegéje” azonban Verpeléttől északnyugatra, a Tarnaszentmária felé vezető országút mellett kereshető fel. Írásunkban a hajdanán várral koronázott, majd a 20. században elbányászott kis vulkáni kúp földtani történetét és történelmét ismerjük meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Mátra a földtörténeti miocén kor közepén, az ún. bádeni korszakban épült fel, kb. 16–15 millió évvel ezelőtt. A hatalmas rétegvulkán döntően andezites jellegű kőzetféleségeket produkált, amelyek között vannak a „csendesebb” vulkáni működést képviselő lávakőzetek éppúgy, mint robbanásos jellegű vulkáni törmelékesek (idegen kifejezéssel piroklasztikusok, pl. andezittufa). Ezen produktumok váltakozása építi fel a Mátra fő tömegét, amelyek vastagsága helyenként a több ezer métert is elérheti. A szakemberek által Nagyhársasi Andezit Formációnak nevezett rétegvulkáni kőzetek alkotják a Verpelét határában a környezete fölé kb. 60 m-rel magasodó Vár-hegy anyagát is (tengerszint feletti magassága: 196 m). A Mátra fő tömegétől távolabb eső kis magányos kitörési központ a fent nevezett hosszú vulkáni működés végén, annak elhaló szakaszában jött létre. Egyes rekonstrukciós modellek szerint az aprócska vulkáni kúp a Mátra egyik parazitakúpja lehetett, amelyhez hasonlóak napjainkban a szicíliai Etna oldalain vagy az alaszkai Katmai vulkán környékén láthatók.
A kb. 250 m átmérőjű kis „fiókvulkán” kiemelkedését a Tarna allúviumának holocén folyóvízi (kelet felől), valamint a középső-miocén (szarmata) Kozárdi Formáció tengeri üledékes képződményei ölelik körül. A Vár-hegy vulkánját a fent említett explóziós (robbanásos) és effúziós (lávaöntéses) események váltakozása hozta létre, ezért vulkáni törmelékes és lávakőzetek egyaránt részt vesznek a felépítésében. A vulkáni kúpot, annak palástját döntően piroklasztikus kőzetek (pl. andezittufa) alkotják, amelyek szemcsemérete az egykori krátertől távolodva folyamatosan csökken. A bányászat tárgya a néhai kis vulkán kürtőjében megszilárduló, kőzetfizikai–műszaki szempontból jó minőségűnek számító piroxénandezites lávadugó kőzetei voltak. Ezt vulkanológiai szempontból úgy értelmezhetjük, hogy a robbanásos eredetű vulkáni törmelékekből álló kúp működésének a végén a kürtőben andezites láva nyomult fel, majd ott hosszú idő alatt az kihűlt, kikristályosodott. A térség későbbi tektonikai mozgásai, valamint a változó klíma alatt működő külső erők felszínlepusztító rendszerei voltak azok, amelyek az utóbbi pár millió évben a Vár-hegyet mintegy „tanúhegyként” kipreparálták a „puhább” környezetéből. A relatíve fiatal kornak köszönhető, hogy a hegy viszonylag ép formában meg tudta őrizni az egykori vulkán felépítményét a vidék. Mindaddig, amíg nem jött az ember!
A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1892. évi jelentése már beszámol a verpeléti Vár-hegy kőbányájáról, amelyben naponta 100 napszámos és 25–50, nagyrészt olasz kőfaragó dolgozott. Az 1934-ig zajló bányászati tevékenységnek köszönhető az, hogy feltárult a kis andezites vulkán belseje, amely így nyitott tankönyvként mutatja be a miocén vulkáni működés lefolyását és képződményeit. A néhol gömbhéjas elválást mutató, erősen repedezett, breccsásodott andezitek, valamint az agyagosra mállott (tengervízi ülepedés) andezittufák szépen tanulmányozhatók a néhai külfejtés falaiban, valamint a bányaudvarra behatoló útbevágás két oldalán. A kráter belső falán megfigyelhetünk még fumarolás gázkiáramlások nyomait, agyagásványos és szulfátos kőzetátalakulásokat, valamint utóvulkáni kovakiválásokat is (ezeket a gyűjtők nagyrészt már hazavitték). A maga nemében egyedülálló, napjainkban tanösvénnyel ékesített földtani érték védetté nyilvánítását Vidacs Aladár geológus kezdeményezte, amely 1975-re valósult meg. A Vár-hegy geológiai értékei mellett növénytani és rovartani szempontból is jelentős, hisz az erdőssztyepp-jelleget magán viselő hegyoldalon jelenlegi ismereteink szerint 19 védett növényfaj él, köztük több Natura 2000-es jelölőfaj is.
A bányászat ugyan megnyitotta az egykori kis vulkán belsejét, de megsemmisítette a tetején ülő középkori erősség maradványait. Erről a varbarat.hu a következőket írja: „A Vár-hegy nevét a kúpon épített, de azóta elhordott várszerű erődítményről kapta. Az erődítmény még az 1848–1849-es szabadságharc idején is állt. A szájhagyomány szerint az 1849. február 27.-i kápolnai csatába vonuló magyar honvédekre innen nyitott tüzet 30 ágyúval és röppentyűs ütegével a császári sereg. Az erődítmény köveit a 20. század elején a környékbeliek széthordták, ezt követően a vulkáni kúp belsejét is elkezdték bányászni. Az intenzív, kézi bányaművelés 1934-ig tartott.”
A verpeléti Vár-hegy alatti parkolóból kiépített, korláttal ellátott ösvényen járható végig a kis tanösvény, amely mentén ismertetőtáblák, kőzetpéldányok is bemutatásra kerülnek. A tanösvény útvonala az egykori útbevágás hasadékát egy kis híddal íveli át, amely már erőteljes felújításra szorulna! A vulkán megmaradt pereméről szép kilátásban lehet részünk.
A Vár-hegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
