A regéci Várhegy dagadókúpja távolról szemlélve
A Zempléni-hegységnek nevezett tájegységen, erdőkkel fedett vulkáni kúpok között fekszik – a róla elnevezett medencében – a mesebeli kicsiny falu, Regéc. A turisták által jól ismert településtől délre, egy vulkanikus kúpon emelkedik a nemrégiben szinte eredeti állapotában visszaépített Regéc várának méltóságteljes épületegyüttese. A középkori vár falai mellől úgy szemlélhetjük a tájat, mint vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc, aki az erősség falai között gyerekeskedett. Nem tudni, hogy Rákóczi annak idején elmorfondírozott-e a környék vulkáni kúpjainak kialakulásán, de engedje meg a kedves olvasó, hogy mi ezt most megtegyük helyette is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Zempléni- vagy „geológus nyelven” Tokaji-hegységben (a Kárpát-medencei tájbeosztásban: Eperjes–Tokaji-hegyvidéken) a vulkáni működés kb. 15 millió évvel ezelőtt kezdődött (a miocén földtörténeti kor közepén), s időben–térben elhúzódva, kb. 9 millió évvel ezelőtt ért véget. A hosszú idő alatt rendkívül sokféle típusú vulkáni produktum, különféle lávakőzetek (pl. riolit, dácit, andezit) és robbanásos vulkáni termékek (pl. az előző kőzetek tufái) kerültek a felszínre vagy annak közelébe, több ezer méteres vastagságban. Az egyik nagy kitörési központ a vulkáni működés során, a középső-miocén szarmata korszakában Mogyoróska–Regéc–Baskó települések térségében működött. Az északnyugat–délkeleti, valamint észak–déli irányultságú nagyszerkezeti vonalakkal párhuzamosan, ill. azok metszéspontjában épült fel az a hatalmas vulkáni centrum, ahonnan a hegységet legnagyobb területen fedő, s a fő felszínformákat is nagyban meghatározó savanyú piroxénandezit származik (Baskói Andezit Formáció; kora kb. 12–11 millió év). Ezeken a lemezes andezites kőzeteken alakult ki a Magas-Zemplén látványos periglaciális formakincse (pl. Sólyom-bérc, Nagy-Péter-mennykő, Pengő-kő), amelyekkel már többször foglalkoztunk korábbi írásainkban.
A hosszú időn át működő, jelentős anyagszolgáltatással jellemezhető, nagyméretű kitörési központ működésének vége felé a mélyből feláramló kőzetolvadék összetétele megváltozott. Ekkor a vulkáni felépítmény központi kürtőjébe egy, az andezitnél savanyúbb összetételű riodácitos test nyomult, amely lassan kihűlt a kürtőcsatornában. A „lávadugó” (dagadókúp) anyag a riodácit, amely a dácit és a riolit közötti átmeneti magmás kőzet. Külső megjelenésében, szerkezetében, szövetében, ásványos összetételében nagyon hasonlít a riolithoz, ezért megbízhatóan csak kémiai összetétele alapján lehet attól elkülöníteni. Ígyencek figyelem: a regéci Várhegyen előbukkanó riodácit a Szerencsi Riolittufa Formáció Pusztafalui Riodácit Tagozatához tartozik!
Az elmúlt évmilliókban az óriási mogyoróska–regéc vulkáni kitörési központ vidékén az erózió vette át a szerepet. Ez ma a tájban úgy mutatkozik meg, hogy az egykori andezites kitörési központnak a kalderája rajzolódik csak ki, melynek a közepén „csücsül” a riodácitból álló, a környezetéből kipreparálódott regéci Várhegy (639 m) „lávadugója”, azaz kürtőkitöltése. A településnek is helyet adó medence a fent említett kaldera udvarának tekinthető. Itt jegyeznénk meg, hogy a „körgyűrű” alakú kaldera akkor jön létre, amikor a vulkáni tevékenység következtében a magmakamra részlegesen kiürül, és a felette lévő szilárd kőzettömeg beszakad.
A magas, minden oldalról jól védhető, meredek falú vulkáni kúp, a Várhegy szinte tálcán kínálta magát a középkorban, hogy reá várat építsenek. A vár történetének ismertetésénél a www.regecivar.hu oldal írását használjuk fel: ”A regéci vár történetének kezdetét évre pontosan nem ismerjük. A korábbi történeti szakirodalomban meghonosodott nézet szerint a vár 1285-ben már állt. Ezt a dátumot egy 1298-as oklevélre alapozták, mely forrás elbeszélése szerint az 1285-ös második tatárjárás idején a magyarok és a tatárok Regéc alatt megütköztek egymással. Valószínűbb azonban, hogy ez a forrás csupán a Regéc nevű hegy alatt vívott csatára vonatkozik és a vár ekkor még nem állt (a „Regéc” név szláv eredetű, jelentése „szarv”, és a hegy sajátos formájára utal, a kettős, egy északi és egy déli csúcsra és a kettő közötti hegynyeregre, melyek nyugat és kelet felől nézve valóban szarv-formát mutatnak). (Az északi Kun-hegy utóvulkáni működés során létrejött gejziritből áll, míg a déli Várhegy anyaga a korábban említett riodácitos kürtőkitöltés – a szerk. megjegyzése).
A vár létezésére sokkal biztosabb adatnak tűnik Aba Amadé nádor által 1307-ben Regécen kiadott oklevél, melyet az ország északkeleti részét uraló nagyúr az akkor már álló várban állíthatott ki. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a várat az Aba nemzetség egyik tagja, talán éppen Amadé nádor építtette. Az 1312-es rozgonyi csata után I. Károly király a vesztes Aba-nemzetség valamennyi birtokát, így Regécet is, elkobozta. A vár királyi adományként rövid ideig Petenye fia Péter birtokában volt, ám amikor ő is szembefordult az uralkodóval, a király tőle is elvette. A vár 1316-tól 1427-ig királyi birtok volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a király alkalmasint szolgálati birtokként megbízható híveinek adományozta a várat és az uradalmat. Ily módon került a vár az I. Károly királlyal Nápolyból érkezett Drugeth család birtokába. A nagyhatalmú, az országnak hosszú ideig nádorokat is adó család a regéci várban őriztette okleveleit. A várat a 14. század második felében vadászat céljából több alkalommal meglátogatta I. Nagy Lajos király is, akinek regéci tartózkodásait a várban kiállított oklevelek is tanúsítják.
A királyi birtokként szolgáló várat Luxemburgi Zsigmond király 1427 körül a szerb despota családnak, a Brankovicsoknak adományozta sok más magyarországi birtokkal egyetemben. Tőlük 1459-ben került vissza a vár királyi tulajdonba, ám I. Mátyás király már 1464-ben, a felemelkedését ekkor, többek között a regéci uradalom megszerzésével megkezdő Szapolyai családnak adta örökbirtokként. A Szapolyai család birtoklása 1526-ig töretlen, ám az 1526–1541 közötti időszakban, a két király, I. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János és híveik közötti rendszeres háborúskodások idején még nem teljesen tisztázott a vár tényleges birtoklásának története. Annyi azonban tudható, hogy ebben az időben többször sor került a vár ostromára is.
1541-ben a várat és uradalmát Serédy György és Gáspár kapták adományba I. Ferdinánd királytól. Ezzel kezdődik a vár történetének fénykora. A Serédyek és utánuk több birtokos család a 16–17. században már egyik rezidenciájaként használta a regéci várat. A várat a Serédyektől az Alaghy család tagjai, János, György és Menyhért örökölték meg. A következő évtizedekben Alaghy János leánya, Judit játszott meghatározó szerepet a vár történetében. Judit – előbb Mágochy András, majd Rákóczi Zsigmond felesége – megpróbálta kiszorítani rokonait a vár birtokából, akik közül csak Alaghy György fiának, Ferencnek sikerült azt röviddel halála előtt, 1611-ben teljes egészében visszaszereznie. A regéci vár és uradalom örököse 1612-ben Alaghy Ferenc fia Menyhért lett, aki részben a regéci várban, részben a pácini kastélyban tartotta udvarát.
A tokaji borkereskedelem miatt egyre inkább felértékelődött regéci uradalomra szemet vetett Esterházy Miklós is, aki 1612-ben feleségül vette Alaghy Judit fiának, Mágochy Ferencnek özvegyét, Dersffy Orsolyát, s ezzel jogot formált az Alaghy-vagyonra. II. Ferdinánd király Alaghy Menyhért halála esetére már 1621-ben Esterházynak ígérte Regécet. Bár Alaghy 1631-ben elhunyt, ám Esterházynak csak 1635-ben sikerült a várat és a hozzá tartozó uradalmat megszereznie. Ezzel párhuzamosan Rákóczi Zsigmond házassága révén a Rákóczi család is igényt formált Regécre.
Rákóczi György erdélyi fejedelem a Habsburgok elleni háborúja során kétszer is ostromolta a regéci várat 1644-ben, másodjára el is foglalta azt a Habsburg-párti Esterházytól. Az 1645-ben megkötött linzi béke aztán szentesítette is Rákóczi foglalását, a vár és uradalma ettől kezdve a Rákócziak birtoka. A család a regéci várat egyik mellékrezidenciájaként használta. Gyakran tartózkodtak a vár falai között, sőt II. Rákóczi Ferenc gyermekkorában néhány évig itt is nevelkedett. A Thököly-felkelés idején kuruc támaszpontként szolgáló várba a Thököly ellen harcoló Habsburg csapatok 1685-ben vonultak be. Az 1686. május 2-án – felsőbb utasítás alapján – megkezdték a regéci vár, az egykori fényes főúri rezidencia módszeres lerombolását.”
Ha Regéc körül járunk, ne feledjük el felkeresni a Rákóczi-követ sem!
A regéci Várhegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
