A Péter-hegy oszlopos elválású andezitjei
A változatos földtani felépítésű Cserhát szelíd lankáiból merészen emelkednek ki a miocén kori andezitekből felépülő vulkáni felépítmények erősen lepusztult és kipreparálódott maradványai. Ilyen a „kétágú Szanda” térsége is, amely már messziről uralja a döntően oligocén és miocén tengeri üledékes képződményekből álló dombvidéki tájat. Ezek a markáns, szinte minden oldalról meredeken leszakadó „vulkánmaradványok” tálcán kínálták magukat a középkorban erősségek felépítésére. Ezen írásunkban azonban nem a Vár-hegy földtudományi és kultúrtörténeti értékeivel, hanem a Péter-hegy oszlopos elválású andezitjeivel foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A területen a vulkanizmus a középső-miocén bádeni és szarmata korszakában (kb. 13–12 millió éve) zajlott, mely során a mélyből intermedier (azaz közepes szilíciumdioxid-tartalmú), andezites jellegű kőzetolvadék nyomult be a már korábban kialakult üledékes kőzetek hasadékaiba, s ott lassan hűlt, kristályosodott ki (hivatalos nevén: Kékesi Andezit Formáció). Az elmúlt évmilliók eróziós folyamatainak hatására („szinkronban” a terület lassú emelkedésével és az éghajlat változásaival) az andezites kőzettestek kipreparálódtak a környező „puhább” kőzetek „tengeréből”. Szanda térségében egy ilyen kipreparálódott északnyugat–délkeleti irányú telér alkotja a Vár-hegy és Péter-hegy vonulatát, amely a cikkben szereplő földtudományi értékeket is hordozza. A telérek olyan változó kiterjedésű magmás kőzettestek, amelyek ásványos összetétele, szövete, szerkezete olykor jelentősen eltér a befoglaló (pl. üledékes) kőzetekétől. A Cserhát vidékén a miocénben zárt és nyílt telérek jöttek létre: a zárt teléreknél a kőzetolvadék nem nyomult ki a hasadékokból a felszínre, míg a nyíltak esetében önálló kis kitörési centrumok alakultak ki. A nyílt telérre jó példa a Péter-hegyen található kőbánya legfelső zónáját alkotó összlet is, ahol vulkáni bombákkal tarkított piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzeteket is tanulmányozhatunk, a kráter alsóbb zónáját képviselő öt- és hatszöges elválású oszlopos szubvulkáni andezitek mellett (ugyanitt lemezes–cserepes kifejlődésű andeziteket is megfigyelhetünk). No de hogyan is alakul ki ez a szabályos oszlopos szerkezet?
A telér formájában megszilárduló szandai andezittestben a hűtő felületre merőlegesen hatolt le a hűlési front egyre mélyebbre, amely során szépen–lassan kialakult az oszloposság, a zsugorodási feszültségek hatására. A természetben ható fizikai törvényszerűségek (pl. energiaminimum elve) az oszloposságban úgy érvényesülhetnek, hogy azok hézagmentesen illeszkednek egymáshoz, amely a hatszögeknél tud a legtökéletesebben megvalósulni (így a legkisebb az egységnyi tömegre jutó fajlagos felület). A leírtakból tehát látható, hogy a szandai andezitek hatszögű oszlopai lassú hűlés során jöttek létre egy kráter mélyén, amelyet a bányászat bontott ki és tett „elérhetővé” a kíváncsi geoturisták számára.
Ez a jó kőzetfizikai–műszaki paraméterekkel (pl. kopásállóság) jellemezhető, sötétszürke színű, plagioklászföldpát-lécektől „csillogó” piroxénandezit volt a bányászat tárgya is a szandai Péter-hegyen, amelyet főleg út- és vasútépítéseknél használták fel (zúzott formában), de jutott belőlük lábazati- és sírköveknek is. A bánya ma már nem működik, viszont a hatalmas külfejtésben tanulságos kőzet- és ásványtani megfigyeléseket tehetünk. A péter-hegyi bányától észak felé sétálva kereshető fel a Mária-forrás kegyhelye is, ahol kellemes környezetben csillapíthatjuk szomjunkat.
Itt jegyeznénk meg, hogy nem csak a szomszédos Vár-hegyen, hanem a Péter-hegyen is állott az Árpád-korban egy kisebb erősség, de maradványait a kőbányászat sajnos eltűntette. Az ugyancsak a Péter-hegyen lévő őskori földsánc maradványai a Mária-forrásig azonban máig nyomon követhetők (a sáncok valószínűleg a késő bronzkori Kyjatice-kultúra népeitől származnak).
Az egykori bányaudvar az Országos Kéktúra (OKT) útvonaláról leágazva közelíthető meg.
A Péter-hegy egykori kőbányájának pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
