Részlet az Istenszéke andezitoszlopaiból
A Keleti-Kárpátok nyugati láncainak középső részén magasodik a Kelemen-havasok vonulata. A Kelemenben veszi kezdetét az a 160 km hosszúságú vulkanikus ív, amely egészen a Hargita déli részén található Csomádig húzódik. A vulkanikus kőzetekkel és bizarr sziklaképződményekkel tarkított hegység a túrázok kedvelt vidéke, hisz az elzárt és erdős Kelemen kiváló trekking terepet biztosít a Kárpátokat járó vándoroknak. Az egykori ősvulkán maradványát jelentő kaldera peremén végiggyalogolva érhetjük el például a Keleti-Kárpátok csúcsainak egyik legmagasabbikát, a Pietroszt (2102 m) is. Mai írásunkban a Kelemen-havasok délnyugati részén emelkedő, a tekintetet már messziről vonzó, jellegzetes trapéz alakú hegyóriás, az Istenszéke (1381 m) kerül terítékre. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Kelemen vidékén kb. 11 millió évvel ezelőtt (a földtörténeti miocén kor végén) kezdődött az a vulkanizmus, amely több szakaszban hozta létre a hegység vulkáni felépítményét (befejeződése kb. 6–5 millió évvel ezelőttre tehető). A ciklikus működés során a különféle típusú kitörések (és az azt követő eróziós/szedimentációs folyamatok) változatos kőzettípusokat hoztak létre, amelyek közül az andezites jellegű vulkáni kiömlési (effuzív) magmás kőzetek dominálnak (alárendelten jelen vannak dácitos, riolitos, sőt bazaltos kőzetek is). Az előbbiekben felsorolt lávakőzetek mellett nagy területet borítanak be a különféle piroklasztikus (azaz vulkáni törmelékes) kőzetek is (pl. andezittufák, andezit-agglomerátumok). Az Istenszéke vidékén az andezites vulkáni működés kb. 8–7,5 millió év között zajlott le. A vulkanikus anyag kevésbé viszkózus lávafolyások formájában terült szét, s egy lapos vulkáni felépítményt hozott létre, amelyet Moldovánkának neveztek el a kutatók. Ezt szabdalták fel később a vízfolyások (a Maros és mellékvizei, pl. a Bisztra- és a Galonya-patak), s hozták létre a déli részén az Istenszékének elnevezett, meredek leszakadásokkal határolt vulkanikus platót.
A Maros völgyében fekvő Dédabisztra településnél észak felé fordulva, a Bisztra-patak völgyében haladva érjük el az Utas- és a Hidas-patakok torkolatait. Innen turistautak indulnak be azokba a hatalmas „tündérerdőkbe”, amelyeken keresztül elérhető a természetvédelmi oltalom alatt álló Istenszéke vadregényes vidéke. A csak kemény kaptatókkal meghódítható „andezitóriás” kárpótol mindenért, hisz a platón található csodálatos, fenyvesekkel szegélyezett rét és a peremekről nyíló szédítő panoráma felejthetetlenné teszi kirándulásunkat. A lemezes szerkezetű andezitoszlopokról körbetekintve joggal tehetjük fel a nagy kérdést: hogyan is alakulhattak ki ezek a pompázatos kőmonstrumok? A földtörténeti miocénban működő, korábban már említett Moldovánka elnevezésű lapos vulkán „elalvása” után az erózió vette át a főszerepet az egykori ősvulkán térségében. A terület önálló vízhálózatának kialakulásával a Maros felé siető patakok aprólékosan felszabdalták az egykoron összefüggő vulkánt, s andezites kőzeteibe mély patakvölgyeket vájtak. A forró láva hűlése és a tektonikai folyamatok miatt repedésekkel sűrűn átjárt andezitek később nem csak az előbb említett folyóvízi eróziónak, hanem a megfagyó víz kőzetrepesztő hatásának is utat engedtek. Az egykori hűtő felületre (légkör) merőlegesen felhasadozó andezittest függőleges repedéseibe a víz beszivárgott, s megfagyásakor a 9%-os térfogatnövekedése miatt mindig kicsit tágította azokat. Ez különösen a jégkorszak (pleisztocén) hidegebb szakaszainak fagyváltozékony időszakaiban volt jelentős. A hosszan tartó folyamat eredménye az lett, hogy a korábbi hajszálrepedések kitágultak, s az egykoron egységes andezitplató pereme tornyokra hasadozott szét. Természetesen a folyamatot más egyéb hatások (pl. hőingadozás okozta aprózódás, tömegmozgások, tektonika) is segítették.
A Maros völgye felől (Szászrégen) közeledve valóban egy hatalmas székhez hasonlító ikonikus hegy a Kelemen-havasok és a térség (Maros megye) legnépszerűbb kirándulóhelye. A szervezett turizmus a 19. század végén indult meg, amikor megalakult 1891-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE), valamint egy szász turistakör. A fenyvesekkel határolt kis vulkáni plató a hiedelem szerint ősi pogány áldozati hely volt. A táj szépsége, történelme, lakóinak története több írót, költőt, valamint festőművészt is megihletett. Az írók közül Wass Albert emelendő ki, akinek „A funtineli boszorkány” c. regényében is szerepel a csúcs: „Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé.”
A Maros völgyére, a Görgényi-, valamint a Kelemen-havasok vidékére (inkább nyugati és délnyugati irányba) mesés panorámát nyújtó andezitplató peremén óvatosan közlekedjünk, hisz alattunk több száz méteres leszakadások tátonganak. A csúcs közelében fakad az „Isteni Víz” elnevezésű forrás, amelyből pótolhatjuk kifogyó készleteinket. Az Istenszékén való elmélkedés közben ne feledjük, „mindent a szemnek, semmit a kéznek”, hisz védett területen vagyunk!
Az Istenszéke pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
