A Sás-tó víztükre, háttérben a fúrótoronyból lett kilátó
Gyöngyöstől északra, Mátrafüredtől néhány kilométerre található a Sástó Turisztikai Központ. A kiváló csónakázó- és horgászhely egyik különlegessége, hogy ez a legmagasabban fekvő tó Magyarországon (tengerszint feletti magasság: 507 m), valamint otthont ad egy különleges fúrótoronynak, amely napjainkban kilátóként üzemel. A sástói kilátótorony magassága 53 m, ezért kilengése viszonylag nagy. Felmerül a kérdés: hogyan kerül egy mélyfúrásra, kőzetek „roncsolására” tervezett fúrótorony egy kedvelt kirándulóhely, az ország legmagasabban fekvő köve közelébe? Írásunkban ezen témát járjuk körül. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A fenti kérdésre a válasz viszonylag egyszerű, de a Nagyalföld sík vidékére kalauzol el bennünket. A Dél-Alföld szénhidrogén-földtani kutatásának eredményeként a Szeged melletti Algyő–Tápé térségében kimutatott telepek fúrásos kutatása és feltárása 1965-ben kezdődött meg. A számos földgáz- és kőolajtelepből álló, bonyolult geológiai felépítésű szénhidrogén-tároló a felszín alatt kb. 1600–2500 méteres mélységben helyezkedik el (az Algyő–1 sz. fúrás talpmélysége 2262 m), az ország legjelentősebb előfordulását képezve. A napjainkra már több mint 50 éves algyői fluidumbányászat eredményeként a területen ezernél több kutató- és termelőfúrást mélyítettek. Az eredeti tervek szerint a ma Sástó ékességeként megtekinthető, Romániában készült tornyot kőolaj-fúrótoronynak szánták Algyőn. A kitűzött cél azonban nem valósulhatott meg, miután a hatalmas fémszerkezet nem felelt meg a magyarországi szabványoknak. Átalakítását követően így a torony 1973-ban Sástóra került. A rengeteg lépcsővel és több terasszal rendelkező építmény a Mátra talán egyik legszebb kilátást biztosító kilátótornya lett, ahonnan tiszta időben akár a Tiszáig is ellátni.
A kilátóból felcsillan a vízinövényekkel tarkított Sás-tó vízfelülete is. A tó helyén található lefolyástalan mélyedésben már régóta létezett egy csapadék- és talajvizek által táplált mocsaras terület, melynek idegenforgalmi hasznosítása 1960–1961 között indult meg. Ekkor a mocsarat lecsapolták, s mintegy 40 ezer m3 iszapot hordtak el. Szigeteket hoztak létre, s kőből partfalakat alakítottak ki. A Sás-tó vízutánpótlását a közelben található Farkas–kúti-forrásból oldották meg, biztosítva a túlfolyást is. Így a tó alkalmassá vált nyáron csónakázásra, télen korcsolyázásra, és természetesen egész évben a horgászatra is. A tó és környéke azóta közkedvelt üdülőközponttá nőtte ki magát, melynek hangulatos fahídjait évente sok tízezer turista koptatja. A kilátóból jól látszik az egykori kőbánya tájsebe is, amely kiváló példája egy külfejtés újrahasznosításának. A II. világháború előtt megnyílt andezitbánya kb. 5 hektáron megbolygatott területe 1980-ban zárta be kapuit, amelyben ma egy kalandpark üzemel (ezzel a történettel egy későbbi cikkünkben foglalkozunk majd).
A kilátótorony közelében található a sástói Cincér tanösvény végpontja. Ez a 3,5 km hosszú, 8 állomást tartalmazó tanösvény a Mátrai Tájvédelmi Körzet egyik legújabb tanösvénye, ami a 2020-ban átadott mátrafüredi Harkály Ház ökoturisztikai és környezeti nevelési központ udvaráról indul. További részletek a tanösvényről és az ökoturisztikai központról, valamint a magyarországi szénhidrogén-mezőkről az alábbi linkeken érhetők el.
A kilátó pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Raucsikné Varga Andrea és Veres Zsolt
„Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5-SZTE-669 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.”
