Részlet az Ady úti leukofillit-feltárásból
Hazánk felszínének csak néhány százalékát, foltszerűen borítják metamorf, azaz átalakult kőzetek. Ezek megkalapálásához a Bükkbe, az Upponyi– és a Szendrői-hegységekbe, a Vilyvitányi-rög területére, valamint a Dunántúl egyes vidékeire (pl. Balatonfő, Velencei-hegység, Mórágyi-rög, Kőszegi-hegység) kell elzarándokolnunk. Tudatosan hagytuk a végére azt a hegységet, ahol hazánk legidősebb és legkülönlegesebb metamorf kőzetei bukkannak elő. Írásunkban a Soproni-hegység erdőkkel fedett és kilátókkal ékesített vidékére látogatunk el, ahol a vázlatos földtani felépítés ismertetése után egy ritka metamorf kőzettel, a leukofillittel és a legkönnyebben megközelíthető feltárásával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A vízfolyások által erősen felszabdalt, középhegységi domborzattal rendelkező Soproni-hegység központi magját a földtörténeti prekambriumban és a paleozóikum (óidő) elején képződött, majd később többszöri metamorfózison átesett kőzetek építik fel. Ezek a közepes fokú metamorf kőzettestek egy olyan nagy kiterjedésű takaróba gyűrődve rendeződtek, amelyet Alsó–Ausztroalpi-takarónak nevezünk. Ez, valamint a Kőszegi-hegység térségét hordozó Pennini-takaró, ill. a Kisalföld aljzatát alkotó Felső–Ausztroalpi-takaró nem mások, mint a Keleti-Alpok hazánk területére átnyúló takarós egységei (a takarók olyan nagy kiterjedésű kőzettestek, amelyek a hegységképző mozgások során elszakadtak eredeti aljzatuktól és akár több ezer kilométerre „vonszolódtak” el). A Soproni-hegység területén a leggyakoribb kőzetek a többszöri metamorfózison átesett (azaz polimetamorf) csillámpalák (főleg a klorit- és muszkovitpalák), amelyek eredeti kőzetanyagai (protolitjai) tengeri (homokos és agyagos) üledékes kőzetek voltak. Ezekbe később gránitos testek nyomultak bele, amelyekből a szilárd fázisú átkristályosodás során különféle típusú gneiszek keletkeztek. Az első metamorfózis kb. 300–280 millió éve (variszkuszi hegységképződés), a második kb. 275–236 millió éve, míg a harmadik kb. 80–70 millió éve érhette a Soproni-hegység mélybe süllyedt kőzeteit. A hegység mai, felszínen lévő központi magját harmad- és negyedidőszaki fiatal üledékekkel kitöltött medencék veszik körül. A különleges és ritka metamorf kőzetek közül a továbbiakban a leukofillitről lesz szó.
Sopron belvárosából nyugat felé indulva, Sopronbánfalva városrészben, az Ady Endre út és a Szikla utca találkozásánál, az egykori Ady-mozival szemben egy kb. 16 m hosszú és kb. 7 m magas, fehéres színű földtani feltárás hívja fel magára a figyelmet. A mesterségesen létrehozott (útbevágás), napjainkban már védett földtani alapszelvény a Soproni-hegységben és a hazánkban is csak itt kibukkanó ritka metamorf kőzetet, a leukofillitet (leukosz = fehér; phüllon = pikkely, lap, réteg) tárja fel. A Nándor-magaslat északnyugati részén található kibukkanás kitűnően palásodott, levelesen széthulló és hófehér, valamint a vas-oxidtól barnára színeződött kőzeteket mutat be. Ásványtani összetételét alapul véve a leukofillit egy klorit–muszkovit–kvarcpala, melynek jellegzetes kőzetalkotó ásványa a hófehér pikkelyeket alkotó, szinte vasmentes klinoklor-változat, a leuchtenbergit. A muszkovit és a kvarc mellett kis mennyiségben tartalmazhat még Mg-gazdag biotitot (flogopitot), kianitot, apatitot, rutilt, cirkont és RFF-foszfátokat (monacit, xenotim, florencit).
A ritka leukofillit kialakulása már régóta foglalkoztatja és meg is osztja a témát kutató szakembereket. Az valószínűnek tűnik, hogy a kőzettípus a csillámpalákból és gneiszekből álló kőzettestek, takarók nyírási zónáiban jött létre, Mg-metaszomatózissal (a beágyazó kőzetek felé zónás átmenetekkel). Az alpi takarómozgások áttolódási pályasíkjai mentén, a földkéreg nagyobb mélységeiben, a legerősebb tektonikai igénybevételű és legnagyobb nyomású zónákban nagy nyomású fluidum-áramlások (illóanyag) indultak be. Ezen geokémiai folyamatok során a vas és az alkáliák elvándoroltak a rendszerből, míg a magnézium odavándorlással dúsult, kicserélve a vasat. A vas mennyiségének csökkenése folytán a kőzetek világos színűek lettek, s a kialakuló leuchtenbergit lett a magnézium legfőbb hordozója. Abban viszont még nincs egyetértés a szakemberek között, hogy az alpi metamorfózis mely szakaszához, milyen nyomás- és hőmérsékleti értékekkel jellemezhető zónájához köthető a különleges leukofillit létrejötte.
A Füzesárki Fehérpala Formáció Tolvajárki Leukofillit Tagozatát bemutató alapszelvényében néhol gyenge redőződés figyelhető meg, de alapvetően a feltárás erősen mállott formában tárja fel a leukofillitet. Ennek ellenére ne feledjük a védett feltárásnál: „mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak!”. Ha időnk engedi, érdemes pár száz métert felsétálni még a Szikla utcában, ahol egy hajdani (de lezárt, nem látogatható) kőbányában szép gneiszeket tanulmányozhatunk (Sopronbánfalvi Gneisz Formáció).
A leukofillit-feltárás pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
