A Sólyom-bérc krioplanációs tornya

A Központi-Zemplén kistáj legvadregényesebb része a Mlaka-rét és a Kavicsbánya-rét közötti Országos Kéktúra szakasz. A Kőkapu felől az Ördög-völgyön át is megközelíthető terület (sárga sáv turistajelzés) nem csak a nyírfacsoportokkal tarkított kárpáti hangulatú rétjeiről, sűrű bükköseiről, hanem a pazar kilátóhelyekként szolgáló sziklatornyairól is nevezetes. Ezek közül írásunkban a közigazgatásilag Háromhutához tartozó Sólyom-bérc (564 m) földtani/felszínalaktani értékeivel ismerkedünk meg. A nyugati irányba, például Regéc vára felé csodálatos kilátást adó Sólyom-bérc sziklacsoportja a Mlaka-rétről közelíthető meg kb. 10 perces sétával (kék és sárga háromszög jelzések). Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Zempléni-hegység (vagy szakmai geológiai nyelven Tokaji-hegység) központi, magasabb régióit a vulkáni működés vége felé (kb. 11 millió éve) létrejött vastag andezittakaró fedi. A sötétszürke színű, vulkáni kiömlési (effuzív) andezit a kialakulási körülményei és a kihűlés miatt pados és lemezes szerkezetet vett fel. Ez a kőzettípus (az ún. savanyú, lemezes felső piroxénandezit) kíséri utunk nagy részét a kéktúra útvonala mentén, a Központi-Zemplén bércei között. A fent említett kilátóhely merész sziklatornyai is ezen andezitekből épülnek fel. Tetejükről szemlélődve feltehetjük a kérdést, hogy miként jöhettek létre ezek a több tíz méter magas irdatlan sziklafalak? Milyen felszínformáló tényező alakíthatta ki őket? A válasz: a fagyaprózódás.
A földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hidegebb szakaszaiban középhegységeink magasabb, 500–550 m feletti régióiban jelentős felszínalakító tényező volt a fagyaprózódás, az ún. periglaciális („jégkörnyéki”) éghajlaton (ma ilyen klíma a sarkkörök közelében van). A lemezes szerkezetű, törésekkel átjárt andezitbe beszivárgó csapadékvizek megfagyva 9%-os térfogatnövekedést idéztek elő, amely sokszori ismétlődésének az lett az eredménye, hogy a kőzetek „megadták” magukat, s kisebb darabokra aprózódtak szét. A fagy kőzetbontó tevékenységét segítette a kemény, hasadékokkal átjárt, lemezes kőzetszerkezet, a tagolt domborzat, valamint az, hogy ezek a kőzettípusok a hegység fagyaprózódásnak legjobban kitett, legmagasabb részein helyezkedtek el. A fent említett domborzatformálást találó módon krioplanációnak („fagy általi elegyengetés”) nevezzük. A fagy kőzetbontó hatására, hosszú idő alatt fejlődött ki az a térbelileg összefüggő krioplanációs formakincs-együttes, amelyek a Központi-Zemplén kilátóhelyein, így például a Sólyom-bércen is kiválóan tanulmányozhatók.
A Sólyom-bércen húzódik a terület egyik leghosszabb és legmagasabb (kb. 15–20 m) kifagyásos eredetű krioplanációs fala, amely több száz méter hosszúságban követhető a hegy nyugati oldalán. A meredek falat keskeny „kőkapuk” szabdalják fel különálló kőtornyokká, amelyek közül a Sólyom-bércen lévő legmagasabb torony 28 m magas. Ritka formatípus az ún. krioplanációs taréj, amely a legszebben éppen itt, a Sólyom-bércen figyelhető meg: a helyenként csak néhány méter (átlagosan kb. 20–40 m) széles taréj a hegytetőn kb. 600 m-es hosszúságban követhető észak–déli irányban. Ez a formaelem úgy alakult ki, hogy a lemezes andezitet a fagyaprózódás mindkét oldalról „támadni” kezdte, keskeny taréjt alakítván ki. A meredek andezitfalak előtt, különösen a nyugati oldalon egy több száz méteres hosszúságú és alig néhány tíz méteres szélességű krioplanációs teraszlap húzódik. Ennek lejtőszöge helyenként 15–18°-kal tér el az alatta fekvő hegylejtőjétől, így a formaelem könnyen felismerhető. A durva törmelékekkel borított laposabb térszín a krioplanációs fal hátrálásával jött létre. A Sólyom-bérc keleti oldalán, a sárga és kék háromszög jelzések is átmetszik azokat a „kőfolyókat”, amelyekben a hegy aprózódási termékei szállítódnak le gravitációsan a terep legmélyebb pontjait (pl. völgykezdemények) követve. A jég által leválasztott andezites aprózódás-termékekből a hegy „szoknyáin” vastag törmeléklejtők és törmeléktakarók alakultak ki.
A Sólyom-bércen nem csak a legtípusosabb és legegyedibb krioplanációs formaelemek tanulmányozhatók, hanem természetesen a fent nevezett miocén andezitek legszebb természetes feltárásai is az ott található kőzetkibukkanások. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe tartozó Zempléni Tájvédelmi Körzet nem csak az itt tenyésző védett növényeket (pl. szirti ternye) és állatfajokat (pl. ragadozó madarak) védi, hanem a fent nevezett földtudományi és tájképi értékeket is. Ha időnk és energiánk engedi, érdemes a terület többi krioplanációs formakincsét felvonultató kilátóhelyet is felkeresni. Hatalmas kőtornyokra szabdalódó krioplanációs fal húzódik a Nagy-Péter-mennykőn, a krioplanációs felszínformálás egy előrehaladott állapotában van a Pengő-kő (magassága kb. 10–14 m), amely szép példa a krioplanációs tornyokra. Kivételt képez az észak felé szép kilátást adó Kerek-kő, amely anyaga nem andezit, hanem riolit. Innen és a Nagy-Péter-mennykőtől észak felé, míg a Sólyom-bércről nyugat felé, Regéc várának irányába láthatunk el. A Pengő-kő tetejéről napjainkban a fák lombozata miatt már nem kaphatunk kilátást.

A Sólyom-bérc pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt