A III. számú vasúti bevágás rétegsora

A Bükk északi részén fekvő Nagyvisnyó település neve nem csak azoknak lehet ismerős, akik sokat kirándulnak a Bükkben, hanem bizony a geológusoknak is kötelező névanyag. Azért kötelező, mert a település környékén bukkannak elő azok a „klasszikus” paleozós (óidei) üledékes rétegsorok, amelyekre a Bükk geológiáját kutató első szakemberek (pl. Vadász Elemér, Schréter Zoltán, Legányi Ferenc, Balogh Kálmán és még sorolhatnánk) is felfigyeltek már (pl. a ritka és változatos ősmaradványaik miatt). A kiválóan dokumentált és látványos mesterséges geológiai feltárások közül meg kell említenünk a védelem alatt álló egykori Mihalovits-kőfejtőt, amellyel egy korábbi írásunkban már foglalkoztunk. A másik klasszikus feltárássorozat a település és Nekézseny között, a már nem működő Eger–Putnok vasútvonal mentén sorjázik, amellyel ezen cikkünkben foglalkozunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

1906 és 1908 között az Eger és Putnok között épülő vasútvonal munkásai nem is sejtették azt, hogy kínkeserves munkájukkal a bükki paleozós üledékes rétegsorok legfontosabb és legtanulságosabb feltárásait hozzák létre. A karbon és perm kőzetek (pl. mészkő, agyagpala) kibukkanásainak bejárását Nagyvisnyó felől érdemes kezdeni, ahonnan öt számozott vasúti bevágásban nyerhetünk bepillantást az egykori üledékgyűjtők „lelkivilágába” és rétegsoraiba (422–435 vasúti hektométerkő között).
Az I. számú vasúti bevágás agyagos–márgás palásodott rétegsorai (hivatalos nevén ez a Mályinkai Formáció) ősmaradványokban rendkívül gazdagok. Az itt feltáruló karbon korú (kb. 310 millió éves) üledékrétegek egy normális sótartalmú, jól szellőzött, melegvizű sekélytengerben rakódtak le, annak is a hullámverési öv alatti, közepes–kis energiájú zónájában. A könnyen fejthető palás kőzetekben a következő fosszíliák lelhetők fel, a teljesség igénye nélkül: mészalgák, kisforaminiferák, korallok, kagylók, csigák, trilobiták, osztrakodák, brachiopodák, krinoideák. Ezen fosszíliák közül hazai szinten is a legkülönlegesebbek a háromkaréjú ősrákok (trilobiták) maradványai, amelyek igen ritka „geo-csemegéknek” számítanak. A kréta időszakban (kb. 120–100 millió éve) nagyon kisfokú metamorfózison átesett rétegsor palás kőzetei általában sötét színűek, amelyek az iszap magas szervesanyag-tartalmára és ebből következőleg az egykori üledékgyűjtő időnként oxigénhiányos (anoxikus) mivoltára utalnak.
Kb. 500 m-es séta után érjük el a II. számú vasúti bevágást, ahol fekete és világosszürke, vastagpados mészkőrétegek váltakoznak a közéjük települő agyagos képződményekkel. Az ősmaradvány-tartalom itt is gazdag, de inkább a mikrofauna irányából. Kb. 350 m megtétele után következik a III. számú bevágás, ahol szintén mikro-ősmaradványokban gazdag, világosszürke mészkőrétegeket találunk, amelyek között már a dolomit is megtalálható. Az utóbbi két feltárásban már az I. számú lelőhelyen előfordult kőzeteknél kissé fiatalabbakkal találkozhatunk, méghozzá már a perm korú Nagyvisnyói Mészkő Formáció rétegsoraival. A karbon és a perm képződmények a II. számú bevágásban tektonikusan érintkeznek egymással. A késő-perm korú (kb. 250 millió éves) Nagyvisnyói Mészkő Formáció képződményei gazdag élővilággal rendelkező, normál sótartalmú, esetenként enyhén túlsós, jól szellőzött trópusi sekélytengerben ülepedtek le, amelyben az oxigénhiány időnként szintén jelentős volt. Erre utalnak a fent említett eltérő színű, fosszília-gazdag mészkőpadok is. A formáció a kréta időszakban szintén nagyon kisfokú metamorfózison, azaz átalakuláson esett át.
A III. számú bevágás után kb. 100 m-rel következik a IV., majd kb. megint 100 m-rel az V. számú vasúti bevágás. A IV. számúban kezdetben erősen zavart, majd északnyugat felé lehajló, s a feltárás nyugati végén szürke dolomitpadokkal váltakozó mészkőrétegek tárulnak fel. A fauna jóval gazdagabb, mint az előzőekben. Az V. számú bevágás agyagos és márgás betelepülésekben gazdag mészkőösszlete a bükki perm leggazdagabb és egyben legfontosabb makrofauna-lelőhelye. A vastag dolomitos mészkőpadon és sötétszürke mészkőrétegeken kívül mészkőgumós agyagmárga és márgarétegek tarkítják a rétegsort. A legfontosabb ősmaradványai, a teljesség igénye nélkül: algák, szivacsok, korallok, kagylók, csigák, nautiloideák, trilobiták, brachiopodák, echinoideák és konodonták.
A karbon és perm tengeri üledékes rétegsorokat áttanulmányozva, s a vasúti síneket tovább követve már miocén homokkövek feltárásai (Egyházasgergei Formáció) következnek Nekézseny felé. Még pár kilométeres sétával érhetjük el az Észak-Magyarország egyetlen kréta időszaki kőzettestét feltáró vasúti bevágását, ahol a Nekézsenyi Konglomerátum Formáció bukkan elő.

A vasúti bevágások pontos helyét (a képen a III. számú) és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt