A Betyárbújó az egerszalóki Öreg-hegyen
Az Egertől délnyugatra, a Laskó-patak mellett fekvő Egerszalók (Egri-Bükkalja kistáj) nem csak hófehér „Sódombjáról” és termálfürdőjéről, kiváló borairól, barlanglakásairól nevezetes, hanem a környékén előforduló, döntően riolittufából álló földtudományi értékeiről is. Ilyenek például a Menyecske-hegy kaptárkövei, amelyek közül a „Pásztorkunyhóval” vagy más néven „Kőbújóval” már egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk. Ezen írásunkban egy másik látványos kaptárkőhöz zarándokolunk el, amelyen az emberi kéz igen csak komoly nyomot hagyott az utókor számára. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Egertől Miskolcig húzódó Bükkalja területét több száz méteres vastagságban döntően piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetek építik fel (pl. riolittufa, dácittufa), amelyek a nagy miocén kori vulkáni működés során keletkeztek (kb. 21–12 millió év között). A robbanásos vulkáni működések során hatalmas térfogatú anyag került a felszínre, amely a légkörből hullott vissza vagy a vulkáni felépítmények oldalain hömpölygött le (ún. ártufaként), s vált később kőzetté (azaz diagenizálódott). Ezek a különféle mértékben összesült és az eróziós folyamatoknak eltérő módon ellenálló vulkáni tufák vesznek részt Egerszalók környékének földtani felépítésében is, így a Betyárbújót hordozó Öreg-hegyen is. A korábbi kutatásokkal ellentétben a területet nem a „középső riolittufa” (Tari Dácittufa Formáció) és a „felső riolittufa” (Harsányi Riolittufa Formáció) képződményei építik fel, hanem a középső-miocén (bádeni–szarmata korszak) Felnémeti Riolittufa Formáció vulkáni törmelékes kőzetei (pl. tufitok, hullott és összesült, kovásodott és zeolitosodott riolittufák). Ebbe a formációba vonták ugyanis össze a területet térképező geológusok a Bükk nyugati előterének és a Mátra–Bükk közötti dombvidéknek a bádeni–szarmata korú savanyú piroklasztikus kőzeteit. Egy szó, mint száz, a kedves olvasót az itt előforduló piroklasztikus kőzetek elnevezéseivel nem fárasszuk a továbbiakban, hisz még a geológusoknak is gondot okoz az összetételükben és küllemükben is nagyon hasonló vulkáni kitöréstermékek elkülönítése!
Az Ady Endre utcából megközelíthető Öreg-hegy délnyugati oldalában kereshető fel a Betyárbújó névre hallgató, védelem alatt álló kaptárkő. A boglya alakú, sziklába vágott kőkunyhó (bújó) alapterülete 2×2 m, s felületén egy magányosan árválkodó kaptárfülke fedezhető fel (a faragások elkészítési ideje nem ismert). A kúp alakú kaptárkő felszínén szépen tanulmányozhatók a riolittufa jellegzetességei: a felhabzott riolitos magmából keletkezett horzsakövek, a kőzetszövetbe ágyazódó felszakított magmás kőzetdarabok (litoklasztok), a riolittufa felszínének sötétebb színű mállási kérgei, a repedések mentén feloxidált vöröses színű sávok, valamint a lefolyó vizek által felbarázdált kőzetfelszínek is. Ha már olyan sokat emlegettük, pár szót szólnunk kell a Bükkalján szép számmal előforduló kaptárkövekről is!
A korábban említett eltérő keménységű tufákon alakultak ki az egerszalóki vidék misztikus, kúp alakú sziklaképződményei, az ún. kaptárkövek. A meredek tufás lejtőket a lineárisan (vonalasan) lefolyó vizek szabdalták fel változó nagyságú és formájú kúpokká, amelyek formálásához még egyéb felszínformáló tényezők (pl. csapadék, szél, fagy) is hozzájárultak. Magasabb térszínként való megmaradásukat egy mállási kéreg kialakulásával magyarázzák.
A kaptárkövek oldalában emberkéz alkotta fülkék találhatók, amelyekről még ma sem bizonyított, hogy kik, mikor és milyen céllal vájták ki. A korábbi évtizedek kutatói gondolták már a befaragásokat méhkaptároknak, urnatartóknak, síremlékeknek, de egyik elgondolást sem támasztotta még eddig alá írott forrás vagy kézzel fogható régészeti lelet. Jelenleg azt feltételezzük, hogy a fülkék valószínűleg a térségben élő ősi népcsoportok bálványtartó fülkéi lehettek, s elkészítésüket folyamatosan végezhették Kr. u. 400 és 1500 között.
A könnyen faragható riolittufák a Bükkalja térségében 72 kaptárkövet „hordoznak”, amelyeken összesen 473 darab fülke található. A földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékként is számon tartott „ördögtornyokat” 2014-ben természeti emlékként védetté nyilvánították, amelyet 2016-ban egy „Hungaricum” cím is „megfejelt”. A misztikus sziklaképződményeknél hatványozottan igaz az ősi kínai mondás: „mindent a szemnek, semmit a geológus kalapácsnak!”
A Betyárbújó pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
